|
|
|
|
Grósz Károly Svájcban - találkozók (2. rész)
|
A magyar vezető svájci programja vasárnap Davos üdülőhelyen, a Világgazdasági Fórum elnevezésű nemzetközi alapítvány egyhetes tanácskozásának színhelyén folyatódott. Itt a nap folyamán Grósz Károly egész sor megbeszélést bonyolított le nyugati országok vezető politikusaival. Délelőtt első tárgyalópartnere Jean-Pascal Delamuraz, a Svájci Államszövetség elnöke volt. A vele tartott megbeszélésen jelen voltak a főtitkár kíséretében Svájcba érkezett magyar személyiségek, valamint Hajdú János berni magyar nagykövet, svájci részről pedig Edouard Brunner külügyi államtitkár is. Az MSZMP főtitkára és a svájci államfő egyaránt hangoztatta az európaiságot, mint a két ország közötti egyik fő összekötő szálat. Magyar és svájci vezetők között most először zajlott le ilyen magas szintű találkozó. A politikai kapcsolatokat kölcsönösen jóknak értékelték. Grósz Károly elmondta, hogy a gazdasági kapcsolatokkal a magyar kormányzat elégedetlen, nem annyira a kereskedelmi forgalom mérlegének az alakulása miatt, hanem mert a gazdasági együttműködés korszerű formái nem kapnak kellő szerepet. A pártfőtitkár kifejtette: a kétoldalú gazdasági kapcsolatokat segítené, ha Magyarország is megkaphatná azt a preferenciális vám-elbánást, amelyben a hasonló fejlettségű más országok részesülnek Svájctól. Magyarország és Svájc közös vonásaként szó volt arról, hogy egyik ország sem tartozik a Közös Piachoz, és ezzel összefüggésben arról, hogy Magyarország az Európai Közösségekkel való szerződéses együttműködésen kívül bővíteni akarja a gazdasági kapcsolatokat az EFTA-országaival is. Delamuraz többek között rámutatott az ideológiai különbségeken való túllépés fontosságára. A svájci elnök elismerően szólt a magyar reformokról, amelyekről partnerétől részletes tájékoztatást kapott. Kifejezte a svájci kormány készségét, hogy ösztönzi az ország vállalkozóit magyarországi beruházásokra és termelési együttműködésre. Örömmel nyugtázta Grósz Károlynak azt a közlését, hogy a magyar fővárosban emlékművet szándékoznak állítani Carl Lutz-nak, Svájc egykori budapesti konzuljának, aki a második világháború végén több tízezer magyar zsidó életét mentette meg. Az államfő, aki egyben gazdasági miniszter is közölte, hogy ez utóbbi minőségében, korábbi meghívásnak eleget téve jövőre szeretne Magyarországra látogatni. (folyt.)
1989. január 29., vasárnap 16:23
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Dr Boross Imre (FKgP) visszaemlékezéseiből:
"A vezetők egy része nem akarta elfogadni a március 23-i választást. A tagság döntő többsége nem tartott velük. Általában „mini frakció”-nak nevezték őket. Szóvivőjük Bejczy Sándor volt, aki egy nyilatkozatban vitatta a március 23.-án megválasztott Intéző Bizottság legitimitását."
III/III jelentés FKgP/Magyar Nemzet cikkről egy oldal
SZER hallgatói telefonok:
"FÉRFIHANG/ Hallgatva a tegnapi kommentárt, Berecz János nem más, mint a kaméleon meg a tengeri uborka közösüléséből megszületett kommunista hüllő Magyarországon ez a szó, hogy kommunista, kezd undorítóbbat jelenteni, mint az, hogy szar. /LETESZI./ NŐI HANG/ Miért kellett Elbert Jánosnak meghalni? és miért volt ilyen titokzatos körülmény, igaz-e, hogy a fia politikai okok miatt lett öngyilkos és igaz-e, hogy Elbert Jánost meggyilkolták Siófokon? Köszönöm."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|