|
|
 |
|
 |
- Szőcs Géza tapasztalatai - 2. folyt.
|
- Az előbb kimondtad azt a két nagy szót, hogy történelmi
periódus Magyarország életében. Nyugaton többnyire reformfolyamatnak
nevezik, amikor Magyarországról beszélnek, Lengyelországról, adott
esetben a Szovjetunióról is.
Ami érdekelne, hogy véleményed szerint mi a motorja
tulajdonképpen ennek a folyamatnak? Mi az, ami hajtja előre? A
társadalom nem aktivizálódott még olyan mértékben, hogy a társadalmi
motorra lehetne hivatkozni. Megkockázatatom a magam véleményét: én
úgy érzem, hogy az indító erő feltétlenül az volt, ha ezt erőnek
lehet nevezni: a párt önbizalmának a széthullása, szétesése, a
hatalom önbizalmának a végzetes megingása. És ez indította el, és
még ma is jelentős részben ez az egyik erő, ami ezt a folyamatot
előre viszi. Mi a te véleményed?
- Kétségtelenül egyik tényezője annak az átalakulásnak, ami ott
történik most, a párt önbizalomvesztése. Emellett még nagyon sok
olyan faktort lehetne megnevezni, amely elképzelhető, hogy részt
vesz ennek a folyamatnak a hátterében. Elképzelhető, hogy még nagyon
sok hasonló tényezőt meg tudnánk nevezni. Ha nagyon őszinte akarok
lenni, azt kell mondanom, hogy nem tudom, hol húzódnak a társadalom
tartalékai. Én elhittem azt, amit az ellenzék és az emigráció
mondott. Elhittem, hogy ezt a társadalmat depolitizálták apró kis
juttatásokkal, konzum-javakkal, konzum-értékekkel megvásárolták.
Elhittem azt, hogy ennek a társadalomnak már van
veszítenivalója, és ezért nem alkalmas egy forradalmi átalakulás
hordozójának lenni. Elhittem, hogy az átlagéletkora már túl öreg
ahhoz, hogy egy forradalom országa lehessen, mert vannak ilyen
elméletek is, hogy minél kisebb egy országban az átlagéletkor, annál
valószínűbb egy forradalmi folyamat létrejötte. Nos, mindezt
elhittem másokkal együtt, akiket gondolom, hogy ugyanolyan
meglepetésként ért az, hogy a társadalom egy ilyen politikai
tetszhalál állapotából képes volt talpra állni, rosszul használtam a
múlt időt: képes. Ezekben a pillanatokban áll talpra. (folyt.)
1989. szeptember 14., csütörtök
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Dr Boross Imre (FKgP) visszaemlékezéseiből:
"A vezetők egy része nem akarta elfogadni a március 23-i választást. A tagság döntő többsége nem tartott velük. Általában „mini frakció”-nak nevezték őket. Szóvivőjük Bejczy Sándor volt, aki egy nyilatkozatban vitatta a március 23.-án megválasztott Intéző Bizottság legitimitását."
III/III jelentés FKgP/Magyar Nemzet cikkről egy oldal
SZER hallgatói telefonok:
"FÉRFIHANG/ Hallgatva a tegnapi kommentárt, Berecz János nem más, mint a kaméleon meg a tengeri uborka közösüléséből megszületett kommunista hüllő Magyarországon ez a szó, hogy kommunista, kezd undorítóbbat jelenteni, mint az, hogy szar. /LETESZI./ NŐI HANG/ Miért kellett Elbert Jánosnak meghalni? és miért volt ilyen titokzatos körülmény, igaz-e, hogy a fia politikai okok miatt lett öngyilkos és igaz-e, hogy Elbert Jánost meggyilkolták Siófokon? Köszönöm."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|