|
|
|
|
- Szőcs Géza tapasztalatai - 2. folyt.
|
- Az előbb kimondtad azt a két nagy szót, hogy történelmi periódus Magyarország életében. Nyugaton többnyire reformfolyamatnak nevezik, amikor Magyarországról beszélnek, Lengyelországról, adott esetben a Szovjetunióról is. Ami érdekelne, hogy véleményed szerint mi a motorja tulajdonképpen ennek a folyamatnak? Mi az, ami hajtja előre? A társadalom nem aktivizálódott még olyan mértékben, hogy a társadalmi motorra lehetne hivatkozni. Megkockázatatom a magam véleményét: én úgy érzem, hogy az indító erő feltétlenül az volt, ha ezt erőnek lehet nevezni: a párt önbizalmának a széthullása, szétesése, a hatalom önbizalmának a végzetes megingása. És ez indította el, és még ma is jelentős részben ez az egyik erő, ami ezt a folyamatot előre viszi. Mi a te véleményed? - Kétségtelenül egyik tényezője annak az átalakulásnak, ami ott történik most, a párt önbizalomvesztése. Emellett még nagyon sok olyan faktort lehetne megnevezni, amely elképzelhető, hogy részt vesz ennek a folyamatnak a hátterében. Elképzelhető, hogy még nagyon sok hasonló tényezőt meg tudnánk nevezni. Ha nagyon őszinte akarok lenni, azt kell mondanom, hogy nem tudom, hol húzódnak a társadalom tartalékai. Én elhittem azt, amit az ellenzék és az emigráció mondott. Elhittem, hogy ezt a társadalmat depolitizálták apró kis juttatásokkal, konzum-javakkal, konzum-értékekkel megvásárolták. Elhittem azt, hogy ennek a társadalomnak már van veszítenivalója, és ezért nem alkalmas egy forradalmi átalakulás hordozójának lenni. Elhittem, hogy az átlagéletkora már túl öreg ahhoz, hogy egy forradalom országa lehessen, mert vannak ilyen elméletek is, hogy minél kisebb egy országban az átlagéletkor, annál valószínűbb egy forradalmi folyamat létrejötte. Nos, mindezt elhittem másokkal együtt, akiket gondolom, hogy ugyanolyan meglepetésként ért az, hogy a társadalom egy ilyen politikai tetszhalál állapotából képes volt talpra állni, rosszul használtam a múlt időt: képes. Ezekben a pillanatokban áll talpra. (folyt.)
1989. szeptember 14., csütörtök
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Dr Boross Imre (FKgP) visszaemlékezéseiből:
"A vezetők egy része nem akarta elfogadni a március 23-i választást. A tagság döntő többsége nem tartott velük. Általában „mini frakció”-nak nevezték őket. Szóvivőjük Bejczy Sándor volt, aki egy nyilatkozatban vitatta a március 23.-án megválasztott Intéző Bizottság legitimitását."
III/III jelentés FKgP/Magyar Nemzet cikkről egy oldal
SZER hallgatói telefonok:
"FÉRFIHANG/ Hallgatva a tegnapi kommentárt, Berecz János nem más, mint a kaméleon meg a tengeri uborka közösüléséből megszületett kommunista hüllő Magyarországon ez a szó, hogy kommunista, kezd undorítóbbat jelenteni, mint az, hogy szar. /LETESZI./ NŐI HANG/ Miért kellett Elbert Jánosnak meghalni? és miért volt ilyen titokzatos körülmény, igaz-e, hogy a fia politikai okok miatt lett öngyilkos és igaz-e, hogy Elbert Jánost meggyilkolták Siófokon? Köszönöm."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|