|
|
|
|
- Kádár János életútja - 2. folyt.
|
A növekvő életszínvonal és a politikai elnyomás csökkenése Kádár Jánost az 1960-as 1970-es évek legnépszerűbb kommunista vezetőjévé emelte. A nyugdíjkorhatárt elérve felajánlotta visszavonulását, de a kommunista párt Központi Bizottsága nem fogadta el leköszönését. Visszatekintve azonban jól látható, hogy éppen ez az 1972-es év jelentette a fordulatot Kdáár János életútján. Brezsnyev és a magyar keményvonal hívei sürgetésére a gazdasági reformot leállították. A gazdaság teljesítőképessége romlott, de az egyszerű dolgozók számára ez nem vált rögtön nyilvánvalóvá, miután jelentős külföldi hitelek és a költségvetés hiánya árán az életszínvonal tovább emelkedett. Az 1980-as évek elejére hatalmas adósságállomány halmozódott fel, leállt a gazdasági növekedés, és csökkenni kezdett a magyarság életszínvonala. Kádár János képtelen volt megküzdeni a súlyosbodó gondokkal. A takarékossági program meghirdetése után igen rövid idő alatt elvesztette népszerűségét. Helyzetét az is megingatta, hogy nem volt igaz már az az állítás, hogy a Szovjetunió ennél többet nem tűrne el, hiszen megkezdődött a gorbacsovi reformpolitika. Hovatovább már csak az öreg, megfáradt politikust látták benne, aki mintha egy korábbi időszakból maradt volna fenn. Noha hatalmát nem tudta már az ország javára fordítani, eltávolítása nem volt könnyű művelet. Grósz Károlynak nem kis erőfeszítésébe került, hogy a tavaly májusi pártkonferencián elérje félreállítását. Hogy elejét vegyék a további támadásoknak, ekkor hozták létre a pártelnöki megbizatást, melyet egész a legutóbbi időkig Kádár János töltött be. Az elmúlt évben azonban olyannyira felgyorsult a politikai élet irama, hogy Kádár Jánost további heves bírálatok érték. Nem utolsósorban a forradalmat követő dicstelen szerepléséért, illetve az utóbbi évek kudarcaiért. A börtönévekben szerzett tüdőbetegsége elhatalmasodván úgy lehet, fel sem fogta igazán, hogy az ország népe miféle keserű vádakkal illette élete utolsó hónapjaiban. +++
1989. július 6., csütörtök
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Dr Boross Imre (FKgP) visszaemlékezéseiből:
"A vezetők egy része nem akarta elfogadni a március 23-i választást. A tagság döntő többsége nem tartott velük. Általában „mini frakció”-nak nevezték őket. Szóvivőjük Bejczy Sándor volt, aki egy nyilatkozatban vitatta a március 23.-án megválasztott Intéző Bizottság legitimitását."
III/III jelentés FKgP/Magyar Nemzet cikkről egy oldal
SZER hallgatói telefonok:
"FÉRFIHANG/ Hallgatva a tegnapi kommentárt, Berecz János nem más, mint a kaméleon meg a tengeri uborka közösüléséből megszületett kommunista hüllő Magyarországon ez a szó, hogy kommunista, kezd undorítóbbat jelenteni, mint az, hogy szar. /LETESZI./ NŐI HANG/ Miért kellett Elbert Jánosnak meghalni? és miért volt ilyen titokzatos körülmény, igaz-e, hogy a fia politikai okok miatt lett öngyilkos és igaz-e, hogy Elbert Jánost meggyilkolták Siófokon? Köszönöm."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|