|
|
|
|
- Kádár János életútja - 1. folyt.
|
1949-ben döntő szerep hárult rá. Ő beszélte rá korábbi közeli harcostársát Rajk Lászlót, hogy vállalja magára mindazon képtelen vádakat, melyeket a nagy port felvert koncepciós perben rásütöttek. Rajk kivégzése után alig egy évvel maga Kádár János is a rendszer áldozata lett, de sikerült elkerülnie a legsúlyosabb büntetést, és a Sztálin halálát követő olvadás időszakában - 1954-ben - szabadlábra került. 1956-ban Nagy Imre mellett, az akkorára rehabilitált Kádár János volt az, akiben a tömegek még némiképpen bízni tudtak. Az 1956-os forradalom kitörése után Gerő Ernő helyett őt állították a rohamosan széteső kommunista párt élére. A forradalom első napjaiban Kádár János támogatásáról biztosította a miniszterelnökké kinevezett Nagy Imrét és csatlakozott annak koalíciós kormányához. November 1-én, amikor Nagy Imre kihirdette Magyarország semlegességét és kiválását a Varsói Szerződésből, Kádár eltünt Budpestről. Néhány nappal később, mint a Moszkva támogatta ellenkormány vezetője tért vissza. Ekkorára a szovjet csapatok leverték a forradalmat. Kádár Jánosnak is szerepe volt abban, hogy a következő néhány évben kivégezték Nagy Imrét, és a forradalom mintegy 300 harcosát. Kádár védelmében később elhangzott, hogy szovjet nyomásra cselekedett, s ebben lehetett némi igazság. Amennyiben nem engedelmeskedik, a szovjetek újfent a sztálinista vezetőket helyezték volna hivatalba. 1956 után sokan árulóként tekintettek Kádárra. De később a lakosság megbékélt vele. Sőt egyenesen méltányolták a megbékélésre irányuló gesztusait. 1961-ben meghirdette az "aki nincs ellenünk, az velünk van" jelszavát, s a politikai élet lazulását gazdasági reformok követték. Többek között a magánvállalkozás viszonylagos szabadsága. Mígnem 1968-ban beindult az új gazdasági mechanizmus, mely a vállalatok számára nagyobb önállóságot adott. (folyt.)
1989. július 6., csütörtök
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Dr Boross Imre (FKgP) visszaemlékezéseiből:
"A vezetők egy része nem akarta elfogadni a március 23-i választást. A tagság döntő többsége nem tartott velük. Általában „mini frakció”-nak nevezték őket. Szóvivőjük Bejczy Sándor volt, aki egy nyilatkozatban vitatta a március 23.-án megválasztott Intéző Bizottság legitimitását."
III/III jelentés FKgP/Magyar Nemzet cikkről egy oldal
SZER hallgatói telefonok:
"FÉRFIHANG/ Hallgatva a tegnapi kommentárt, Berecz János nem más, mint a kaméleon meg a tengeri uborka közösüléséből megszületett kommunista hüllő Magyarországon ez a szó, hogy kommunista, kezd undorítóbbat jelenteni, mint az, hogy szar. /LETESZI./ NŐI HANG/ Miért kellett Elbert Jánosnak meghalni? és miért volt ilyen titokzatos körülmény, igaz-e, hogy a fia politikai okok miatt lett öngyilkos és igaz-e, hogy Elbert Jánost meggyilkolták Siófokon? Köszönöm."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|