|
|
|
|
Búcsú Kádár Jánostól (1. rész)
|
1989. július 6., csütörtök - Életének hetvenhetedik évében elhunyt Kádár János. Fájdalommal és őszinte tisztelettel adózunk emlékének, mint utódok, akiknek egy nagy életművet kell végső számadásra bocsájtaniuk. E pillanatban olyan embertől búcsúzunk, aki a munkásmozgalom és a nemzet ügyét azonosnak érezte, tudta, s a körülmények felmérésével - szem előtt tartva, hogy a politika a lehetőségek tudománya - ezt az ügyet szolgálta. Számára a nemzet szolgálata azt jelentette, hogy a magyarság ügye elválaszthatatlan a nemzetközi haladás szolgálatától.
Csermanek János néven 1931-ben kapcsolódott be az illegális kommunista párt tevékenységébe. 1942-ben a párt Központi Bizottságának tagja, 1943-tól titkára. Tevékenységének elválaszthatatlan része a Békepárt megalakítása. Ez volt az egyik kommunista kísérlet a második világháború elvadult közegében a nemzeti összefogást szolgáló népfront megteremtésére. Amíg lehetett, aktív részvevője volt az ellenállásnak, majd letartóztatták. 1944 novemberében megszökött, és a magyar ellenállási mozgalom egyik fontos irányítója lett. 1945-től a pártélet vezető posztjain dolgozott. Volt a budapesti pártbizottság titkára, 1948-tól az egyesült munkáspárt főtitkár-helyettese. 1951-ben - hamis vádak alapján - letartóztatták. 1954-ben szabadult. Ám sokáig csupán másodrendű tisztségekben működhetett. 1956-ban a párt vezetője lett. A történelem és az egyén viszonya - bárkiről legyen is szó - sokkal bonyolultabb kapcsolat, mintsem néhány sorban végleges ítéletet lehetne mondani a körülményekről, a tettekről és azok következményeiről. Olyan életpályáról kell szólnunk, amely csaknem három és fél évtizeden át negymértékben meghatározta az ország történelmét. Kádár János olyan személyiséggé vált a nemzetközi politikában is, akinek véleménye sokat számított, s figyelembe vették. Mégpedig azért, mert az, amit kádári stílusnak neveztek, sok mindenben szakított a szektás-dogmatikus elvekkel és gyakorlattal, a mondvacsinált ellenségképpel. A jelmondat, amely szerint ,,aki nincs ellenünk, az velünk van,, tömör kifejezője szemléletének. Ennek alapján jöhetett létre a fő kérdésekben hosszú időre a nemzeti közmegegyezés. (folyt.köv.)
1989. július 6., csütörtök 17:05
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Dr Boross Imre (FKgP) visszaemlékezéseiből:
"A vezetők egy része nem akarta elfogadni a március 23-i választást. A tagság döntő többsége nem tartott velük. Általában „mini frakció”-nak nevezték őket. Szóvivőjük Bejczy Sándor volt, aki egy nyilatkozatban vitatta a március 23.-án megválasztott Intéző Bizottság legitimitását."
III/III jelentés FKgP/Magyar Nemzet cikkről egy oldal
SZER hallgatói telefonok:
"FÉRFIHANG/ Hallgatva a tegnapi kommentárt, Berecz János nem más, mint a kaméleon meg a tengeri uborka közösüléséből megszületett kommunista hüllő Magyarországon ez a szó, hogy kommunista, kezd undorítóbbat jelenteni, mint az, hogy szar. /LETESZI./ NŐI HANG/ Miért kellett Elbert Jánosnak meghalni? és miért volt ilyen titokzatos körülmény, igaz-e, hogy a fia politikai okok miatt lett öngyilkos és igaz-e, hogy Elbert Jánost meggyilkolták Siófokon? Köszönöm."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|