|
|
 |
|
 |
Németh Miklós miniszterelnök nyilatkozata a Magyar Távirati Irodának (3. rész)
|
- A temetés előtti napon tüntetésre került
sor a szovjet nagykövetség előtt. A gyász-
szertartáson egyes szónokok a szovjet csapatok
azonnali kivonását követelték. Mi a véleménye
ezekről a megnyilvánulásokról?
Meggyőződésem, hogy ezek a megnyilvánulások - a mai sokszínű
magyar társadalomban - egy rendkívül szűk kisebbség véleményét
tükrözik, nincs tömegbázisuk. A történelmi ismeretek és a politikai
realitásérzék teljes hiányáról tesz tanúságot az, aki nem tesz
különbséget a mai szovjet reformpolitika és az 50-es évek szovjet
nagyhatalmi politikája között. A Szovjetunióban megvalósuló
politikai reformok nélkülözhetetlen nemzetközi feltételét képezik
annak, hogy a demokratikus szocializmus megteremtésére irányuló
törekvéseket siker koronázza. Meg vagyok győződve arról, hogy a
Szovjetunió és Magyarország közti jóviszony sokkal szilárdabb
alapokon nyugszik, mintsem azt felelőtlen megnyilvánulások
megzavarhatnák. A demokratikus - a nemzeti adottságok jegyében
megújuló - szocialista társadalom építésének feltétele a jó
magyar-szovjet viszony. Nemzeti érdekeinkkel ellentétben áll minden
olyan lépés, ami a magyar-szovjet kapcsolatokat ronthatja.
Nyitottságunk, az utóbbi időben dinamikusan fejlődő nyugati
kapcsolataink is a magyar-szovjet viszony rendezettségének szilárd
alapjára épülnek. Ezen az úton haladva, hasonló szellemben kívánjuk
tovább építeni együttmüködésünket más szomszédos országokkal is.
Szeretnénk, ha jobban ismernénk egymás szándékait, törekvéseit, ami
az esetleges félreértések megelőzésének legjobb biztosítéka. Egymás
kölcsönös, jobb megismerése és megértése, a kölcsönös tolerancia
mindnyájunk javára válik. Alapvető érdekünk a szomszédos országokkal
való rendezett, a belső fejlődésünkre is jótékony hatást gyakorló
viszony kialakítása és annak folyamatos ápolása. Nem segítik elő ezt
sem a szélsőséges hazai megnyilatkozások, sem az előregyártott,
hangulatkeltő, belügyeinkbe nyíltan beavatkozó fellépések. A
kegyeletet is sértő politikai demagógiától az ország vezetése és a
józan közvélemény egyaránt elhatárolta magát. (folyt.köv.)
1989. június 21., szerda 18:56
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Dr Boross Imre (FKgP) visszaemlékezéseiből:
"A vezetők egy része nem akarta elfogadni a március 23-i választást. A tagság döntő többsége nem tartott velük. Általában „mini frakció”-nak nevezték őket. Szóvivőjük Bejczy Sándor volt, aki egy nyilatkozatban vitatta a március 23.-án megválasztott Intéző Bizottság legitimitását."
III/III jelentés FKgP/Magyar Nemzet cikkről egy oldal
SZER hallgatói telefonok:
"FÉRFIHANG/ Hallgatva a tegnapi kommentárt, Berecz János nem más, mint a kaméleon meg a tengeri uborka közösüléséből megszületett kommunista hüllő Magyarországon ez a szó, hogy kommunista, kezd undorítóbbat jelenteni, mint az, hogy szar. /LETESZI./ NŐI HANG/ Miért kellett Elbert Jánosnak meghalni? és miért volt ilyen titokzatos körülmény, igaz-e, hogy a fia politikai okok miatt lett öngyilkos és igaz-e, hogy Elbert Jánost meggyilkolták Siófokon? Köszönöm."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|