|
|
 |
|
 |
A Filozófiai Intézet véleménye a "Néhány társadalomkutató antimarxista nézeteiről" című 1973-as állásfoglalásról (1. rész) (OS)
|
Budapest, 1989. március 16., csütörtök - A Magyar Tudományos
Akadémia Filozófiai Intézetének pártszervezete az MSZMP Központi
Bizottságához a következő levelet küldte el, s egyben kérte az OS-t,
hogy a közleményt hozza nyilvánosságra.
Több mint 15 év telt el azóta, hogy az MSZMP KB által megbízott
Kultúrpolitikai Munkaközösség 1973 márciusában közzétette
állásfoglalását "Néhány társadalomkutató antimarxista nézeteiről"
címmel. A Magyar Tudományos Akadémia Filozófiai Intézetének
párttagjai halaszthatatlan kötelességüknek tartják, hogy közösen is
megfogalmazzák véleményüket erről a dokumentumról, az általa
kiváltott adminisztratív intézkedésekről és következményeiről.
Határozottan kinyilvánítjuk azt a meggyőződésönket, hogy az
Állásfoglalás - mint erre már annak idején az Intézet pártszervezete
is felhívta a figyelmet - elvileg helytelen volt, az MSZMP
tudománypolitikai stratégiájának és taktikájának olyan mechanizmusát
juttatta érvényre, amelytől pártunknak egyszer s mindenkorra
önkritikusan el kell határolnia magát. Jelen levelünket egyben
kiegészítésnek tekintjük az elmúlt évtizedek történetének elemzésére
kiküldött munkabizottság "Történelmi utunk" c. tanulmányához,
amelynek fő megállapításaival egyetértünk.
Az 1973-as Állásfoglalás abból a tarthatatlan feltételezésből
indult ki, hogy létezik a marxizmus-leninizmusnak, mint egyetlen,
monolit abszolut alapigazságnak olyan "autentikus" normája, melyet
egyedül a párt, illetve a párt egyedül birtokol, s amelyhez képest
minden eltérő nézet vagy interpretáció "pluralizálásnak" minősül,
sőt az "imperializmus erőinek eszközévé válik". Fejtetőre állítva
ideológia és valóság, tudomány és politika viszonyát, a dokumentum
tévesen eredezteti a "pluralizált marxizmus ideológiai
koncepciójából" a politikai pluralizmus veszélyét, miközben a
politikát döntőbírónak nevezi ki a tudomány kérdéseiben, amelyek
úgymond nemcsak tudományos és tudománypolitikai megítélést is
igényelnek.
Semmilyen szempontból nem állta meg a helyét az a sommás ítélet,
hogy a bírált társadalomkutatók antimarxista nézeteket vallanak,
különösen az a gőgös felfuvalkodottságról tanuskodó elmarasztalás,
amely szerint "mintegy kisajátították" a párt által régóta felvetett
kérdéseket (bürokratikus jelenségek leküzdése, szocialista
demokratizmus, a teljes, értelmes élet megteretmése stb.)
(folyt.köv)
1989. március 16., csütörtök 14:20
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Dr Boross Imre (FKgP) visszaemlékezéseiből:
"A vezetők egy része nem akarta elfogadni a március 23-i választást. A tagság döntő többsége nem tartott velük. Általában „mini frakció”-nak nevezték őket. Szóvivőjük Bejczy Sándor volt, aki egy nyilatkozatban vitatta a március 23.-án megválasztott Intéző Bizottság legitimitását."
III/III jelentés FKgP/Magyar Nemzet cikkről egy oldal
SZER hallgatói telefonok:
"FÉRFIHANG/ Hallgatva a tegnapi kommentárt, Berecz János nem más, mint a kaméleon meg a tengeri uborka közösüléséből megszületett kommunista hüllő Magyarországon ez a szó, hogy kommunista, kezd undorítóbbat jelenteni, mint az, hogy szar. /LETESZI./ NŐI HANG/ Miért kellett Elbert Jánosnak meghalni? és miért volt ilyen titokzatos körülmény, igaz-e, hogy a fia politikai okok miatt lett öngyilkos és igaz-e, hogy Elbert Jánost meggyilkolták Siófokon? Köszönöm."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|