|
|
|
|
Grósz Károly és Stipe Suvar sajtókonferenciája (2.rész)
|
Grósz Károly messzemenően egyetértett partnere gondolatmenetével. A két ország viszonyáról elhangzott értékelést kiegészítve reményét fejezte, ki, hogy a magyar-jugoszláv kapcsolatokban dinamikus fejlődés bontakozik ki. Az együttműködés lehetőségeit - mutatott rá az MSZMP főtitkára - a két ország nem használta ki kellően. Ebben szerepe volt a korábbi előítéleteknek, egymás hiányos ismeretének, s nem utolsósorban annak, hogy a két ország talán túlságosan is el volt foglalva belső gondjaival. Mindez akadályozta a tapasztalatok kölcsönös kamatoztatását. Ennek kapcsán leszögezte: - Úgy gondoljuk, határozottabban kell tovább haladnunk azon az úton, amelyet a két párt nagy vezetői - Tito és Kádár János - alapoztak meg. A vezetők 14 alkalommal találkoztak, s mindíg tartalmas eszmecserét folytattak. Hiszem, hogy mi is ezen a nyomvonalon járunk. Ugyanakkor szembe kell nézni azzal a természetes ténnyel, hogy a vezetésben is új generációk jelentkeznek, ami két veszélyt rejt magában. Az egyik, hogy az új generáció tagjai esetleg úgy vélik, hogy a történelem ott kezdődik, ahol ők a politika színpadára lépnek. A másik pedig, hogy nehezen találják meg mindazt, ami érték, amit tovább kell vinni. Esetleg éppen ellenkezőleg, nincs elég bátorságuk megtagadni azt, amit az élet már túlhaladott. - Ennek sokszor az a félelem az oka, hogy esetleg félve értik egymást. Ezért találkoznunk, beszélgetnünk kell. Mindannyiunk számára nagy lehetőségeket, szellemi tartalékokat rejt az eszmecsere - szögezte le az MSZMP főtitkára. Stipe Suvar korábbi gondolatát folytatva, Grósz Károly kifejtette: - Nem hiszem, hogy a szocializmus országai a világ válságokkal leginkább átszőtt régióját alkotnák. De azt vallom, hogy a szocializmuson belüli feszültségek és válságjelenségek új megközelítési módot, új szemléletet követelnek meg. Ahhoz, hogy ez kialakuljon, merítenünk kell egymás tapasztalataiból, illetve a haladó erők nemzetközi élményanyagából, tapasztalataiból. (folyt.)
1989. február 27., hétfő 19:30
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Dr Boross Imre (FKgP) visszaemlékezéseiből:
"A vezetők egy része nem akarta elfogadni a március 23-i választást. A tagság döntő többsége nem tartott velük. Általában „mini frakció”-nak nevezték őket. Szóvivőjük Bejczy Sándor volt, aki egy nyilatkozatban vitatta a március 23.-án megválasztott Intéző Bizottság legitimitását."
III/III jelentés FKgP/Magyar Nemzet cikkről egy oldal
SZER hallgatói telefonok:
"FÉRFIHANG/ Hallgatva a tegnapi kommentárt, Berecz János nem más, mint a kaméleon meg a tengeri uborka közösüléséből megszületett kommunista hüllő Magyarországon ez a szó, hogy kommunista, kezd undorítóbbat jelenteni, mint az, hogy szar. /LETESZI./ NŐI HANG/ Miért kellett Elbert Jánosnak meghalni? és miért volt ilyen titokzatos körülmény, igaz-e, hogy a fia politikai okok miatt lett öngyilkos és igaz-e, hogy Elbert Jánost meggyilkolták Siófokon? Köszönöm."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|