|
|
 |
|
 |
Grósz Károly interjúja a Tanjug hírügynökségnek (6.rész)
|
A KGST mellett a Varsói Szerződésről is szó esett. A főtitkár
hangsúlyozta: még nagyon sokáig nem mondhatjuk, hogy nincsenek
szovjet csapatok Magyarországon. De hogy csökkenni fog a csapatok
létszáma, az biztos. Erre már ebben az évben jelentős mértékben sor
kerül, s a csökkenés a jövő évben is folytatódik. A teljes
csapatkivonás - mondta Grósz - megítélésem szerint akkor fejeződik
be, ha az amerikai csapatok kivonulnak Nyugat-Európából. Ennek nem
kell feltétlenül egyazon ütemben történnie, de a tendenciának
azonosnak kell lennie.
Ami a nemzeti kisebbségek helyzetét illeti - tért át
Magyarország párvezetője a következő kérdésre -, két felfogás
létezik. Az egyik, hogy a szocializmus természetéből adódóan
megoldja a nemzetiségi problémát. Nekünk nem ez a tapasztalatunk. Mi
tehát a másik felfogást valljuk, miszerint minden ország vezetésének
megkülönböztetett figyelmet kell fordítania a területén élő
nemzetiségiek jogainak szavatolására. A gyakorlat a szocialista
országokban eltérő, attól függően, hogy kik melyik álláspontot
vallják magukénak. Szerintem a nemzetiségi kérdés csak történelmi
távlatban, tudatos és terveszerü munka eredményeként oldódik meg.
Ennek útja, hogy az adott állam minden feltételt biztosít a
nemzetiségi létből adódó igények érvényesüléséhez, és lehetővé teszi
állampolgárai számára, hogy rendszeres, folyamatos kapcsolatokat
tartsanak az anyanemzettel. Ez a természetes folyamat oldja meg a
nemzetiségi problémát.
Kétoldalú együttműködés
- Magyarország és Jugoszlávia között hasonlóságot elsősorban az
eredményekben és a nehézségekben látok - tért ki Grósz a kétoldalú
együttműködésre a két szomszédos ország között. Gazdaságaink nem
elég korszerűek, késve alkalmazkodtak a világban zajló
változásokhoz. A termelési struktúránk elmarad a fejlett országok
mögött, nem fordítunk kellő gondot a szellemi és a tudományos
munkára. Nem sikerült érdekeltté tennünk az egyéneket a nagyobb
teljesítmények elérésében. E tekintetben, amennyire én tudom,
Jugoszlávia előbbre jutott. Ugyanez vonatkozik az önkormányzati
rendszerre, az öntevékeny közösségekre - tette hozzá Grósz Károly.
(folyt.)
1989. február 26., vasárnap 10:18
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Dr Boross Imre (FKgP) visszaemlékezéseiből:
"A vezetők egy része nem akarta elfogadni a március 23-i választást. A tagság döntő többsége nem tartott velük. Általában „mini frakció”-nak nevezték őket. Szóvivőjük Bejczy Sándor volt, aki egy nyilatkozatban vitatta a március 23.-án megválasztott Intéző Bizottság legitimitását."
III/III jelentés FKgP/Magyar Nemzet cikkről egy oldal
SZER hallgatói telefonok:
"FÉRFIHANG/ Hallgatva a tegnapi kommentárt, Berecz János nem más, mint a kaméleon meg a tengeri uborka közösüléséből megszületett kommunista hüllő Magyarországon ez a szó, hogy kommunista, kezd undorítóbbat jelenteni, mint az, hogy szar. /LETESZI./ NŐI HANG/ Miért kellett Elbert Jánosnak meghalni? és miért volt ilyen titokzatos körülmény, igaz-e, hogy a fia politikai okok miatt lett öngyilkos és igaz-e, hogy Elbert Jánost meggyilkolták Siófokon? Köszönöm."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|