Rendszerváltás és az MTI

	Jelcin-ügy és a szovjet választási kampány
München, 1989. március 22. (SZER, Nemzetközi sajtószemle) - A bécsi Die Presse cikkét a Jelcin-ügyről, illetve a szovjet választásokon megnyilvánuló jelentőségéről Hanák Tibor ismerteti: - Amiért Borisz Jelcin fontos - címmel Martos Péter ír vezércikket a Die Presse első oldalán. Szerinte a korábbi moszkvai főtitkár körül folyó események a szovjet belpolitikának arra a vonatkozására irányítják a figyelmet, melyet a glasznoszty reflektorai nem világítanak meg - ez pedig az ideológia. Csak külsőleg volt szó jelölésről. Valójában arról folyik a vita, hogy melyik kurzust kell követni - mert ugyan Gorbacsov igyekszik a marxizmus-leninizmus tételeivel megmagyarázni: miért volt szükség a magánkezdeményezésekre és az emberi jogok felértékelésére, vagy a kelet-európai fellazulásra, de ezeket a csűrös-csavaros érveléseket a középkáderek nem értették meg, sőt növekedett az ellenállás, ha a részleteket nézzük - írja Martos Péter a Die Pressében. Szerinte Borisz Jelcinnek ebben a szituációban az a szerepe, hogy kimondja a lehetetlent - s ennek segítségével megvalósítják a szükségszerűt - és hogy leszoktassa a pártfunkcionáriusokat arról, hogy a nép helyett gondolkodjanak. Mert egyenlőre az történik, hogy a Gorbacsov által elért eredményeket sokszor a bűnőzök módjára elgáncsolják. Fölfedik a botrányokat? De az okok megmaradnak. A kormány elrendeli az ellátás megjavítását? Másnap nem rövidebbek, hanem hosszabbak lesznek a sorok az üzletek előtt. Ha ez így megy tovább igazuk lesz azoknak, akik látják közeledni a katasztrófát - írja Martos Péter. Szerinte azért oly fontos Jelcin fellépése, mert naponta pellengére állítja a peresztrojka ellenfeleit: a Brezsnyev idején előjogokhoz jutott apparátust - mert félti a rendszert. De vajon mi volt olyan jó ebben a rendszerben? - kérdezi a Die Pressze vezércikke. Mindenekelőtt bizonyára az - válaszolja -, hogy a jelcineknek azelőtt befogták a száját. A pártemberek azzal nem törődnek, hogy az elmúlt 70 esztendőben zsákutcába jutott az egész gazdasági fejlődés, a szociális élet és a világbéke. Végezetül azt írja Martos Péter, hogy a sokat emlegetett átmenet néhol talán nagyon nyugati értelemben vett demokráciához vezet, hanem csak a szovjet állam olajozottabb működéséhez. De ha csak ennyi történne is, a jelen körülmények között ,már az is felérne egy kisebb forradalommal - fejezi vezércikkét a Die Presse. A londoni Guardiannek a szovjet fejleményekkel foglalkozó cikkéből Rentoul Ferenc idéz: A Guardian hasábjain John Requi hosszú cikkében taglalja a legújabb szovjet fejleményeket. Ezt írja: - A demokráciához vezető út soha nem volt sima, és szinte végtelen - mint Anglia történelme is tanúsítja. Nem meglepő tehát, hogy a földkerekség legnagyobb országának népe forrong a demokrácia felé vezető úton, annál is inkább, mert a mostani az első kísérlet ebben az irányban Sztálin félelmetes zsarnoki uralma óta. Azóta felnőtt két generáció a Szovjetunióban, melynek fogalma sincs róla, mit jelent a szabad választás - egymással szemben álló, és vetélkedő jelöltekkel. Hruscsov annak idején próbálkozott valami ilyesmivel: be akarta vezetni, hogy egy választókerületben több jelölt is felléphessen, de ezeket a zavaros kísérleteket aztán egy csapásra elfojtotta Brezsnyev és a pártapparátus. Ha annakidején Hruscsovnak sikerült volna akárcsak részben is megvalósítani, amit akart, akkor ma nem lenne olyan ingatag és kockázatos a helyzet. A Szovjetunió most drágán fizet a Brezsnyev- korszak két évtizede alatti mulasztásokért, korrupcióért és elnyomásért. De akár akármennyire üresek is a polcok az üzletekben, ahol a fogyasztó alig kap többet vagy nagyobb választékot mint 30 évvel ezelőtt - az anyagi hiányoknál sokkal magasabb ár a teljes erkölcsi szenvtelenség, egykedvűség, és kiábrándultságból fakadó nemtörődömség - mely a munkásosztály és a fiatalok igen, nagy részét eltölti. Egy munkásnegyedben egy középkorú asszony ezt mondta: én már nem hiszek semmiben, sem a pártban, sem a kormányban, sem a szovjetekben. Ebben a hangulatban lépett most ismét a porondra az új néptribun: Borisz Nyikolajevics Jelcin, aki szinte gátlástalanul ostorozza a pártot hogy nem eléggé demokratikus, a kommunista vezetőket akik kivételezett helyzetet teremtettek maguknak, mialatt a munkásság szűkölködik, és ostorozza a sajtót, a tévét és általában a tájékoztatási szerveket, hogy glasznosztyot prédikálnak ugyan, de az ő választási programját elhallgatják, és ellenfelei mellé sorakoznak fel. John Requi így folytatja helyzet-analízisét! - mindez komoly problémát jelent Gorbacsovnak, aki meg akarja valósítani a reformokat, de kézben akarja tartani a dolgokat. Jelcin ugyan azt mondja, hogy továbbra is támogatja Gorbacsovot, - de meglehet, hogy ez többet árt a főtitkárnak, mint amennyit használ, mert hát a háttérben ott sötétlik Ligacsov árnyéka - és Ligacsovon kívül alig van más, aki meg tudná fékezni a párton belül azokat, akik felvett jogaikra való hivatkozással követelik, hogy minden maradjon csak úgy ahogy van. Gorbacsov tehát joggal tarthat tőle, hogy a Jelcin-féle radikális ellenzék a konzervatívok malmára hajtja a vizet. Párthasadást okozni a legfőbb bűn a szovjet rendszer szemében. Jelcin eddig nem adta jelét, hogy ezt akarná csinálni, de igenis mondott olyasmit, hogy valamiféle csoportot akar szervezni a radikális reformerek soraiból a megválasztandó törvényhozásban. Ez nem örvendetes fejlemény Gorbacsov szempontjából - aki persze szeretné meggyorsítani a peresztrojka ütemét, de nem akarja, hogy kicsússzon a kezéből a vezetés vagy hogy félretolják, és a legkevésbé akarja azt, hogy olyan katasztrófa szakadjon a nyakába otthon, a Szovjetunióban, amilyennel Hruscsovnak 1956-ban Magyarországon kellett szembenéznie. Gorbacsov tehát mindenképpen borotvaélen táncol, és egyelőre semmi jele nincs annak, hogy a kedélyek mielőbb lecsillapodjanak -fejezi be cikkét a Guardian hasábjain John Requi. +++ 1989. március 22., szerda
Vissza » A hírhez kapcsolódik »