Rendszerváltás és az MTI

	Kerekasztal
(Torday Vilmos) London, 1989. március 11. (BBC) - A magyar Országgyűlésben szerdán körvonalazta Kulcsár Kálmán igazságügyminiszter az új alkotmánytervezetet. Milyen jellegű társadalmi és állami berendezkedés az, amelyet az új alkotmány biztosítani fog Magyarországon? Melyek a fő célkitűzései, mi az alkotmány fő feladata és szerepe? Erről beszélget a mai kerekasztal-társaság. Magyarországról telefonnál dr. Bihari Mihály alkotmányjogász és politológus, aki közreműködött az alkotmánytervezet megszövegezésében, Krassó György, a londoni Magyar Október Sajtószolgálat szerkesztője, valamint munkatársunk, Siklós István. Induljunk ki talán abból a kérdésből, hogyan lehet elkerülni egy 22-es csapda jellegű helyzetet az új demokratikus alkotmány törvényerőre emelkedésénél, hiszen az alkotmányt végsősoron az Országgyűlésnek kell jóváhagynia, és az alkotmány egyik feladata: demokratikussá formálni a jelenleg még nem demokratikus Országgyűlést. Következésképp hogyan fogadhatja el az alkotmány által meghatározott demokratikus testület az alkotmányt, mielőtt még az Országgyűlés maga valóban demokratikus intézmény lenne? Hogyan lehet elkerülni az ebben rejlő belső ellentmondást? Bihari Mihály. - Ha még tovább sarkítjuk a kérdést, akkor úgy is feltehető: elképzelhető-e az, hogy egy nem demokratikus módon megválasztott parlament egy demokratikus tartalmú jogszabályt, alkotmányt elfogad? Ez a dilemma lényege. Én úgy gondolom, hogy természetesen jobb lett' volna egy alkotmányozó nemzetgyűlést összehívni, és ezzel az új alkotmányozó nemzetgyűléssel kellett volna elfogadtatni az új alkotmányt. Ez az alkotmányozó nemzetgyűlés feltehetően jobban reprezentálta volna a magyar társadalom politikai tagoltságát, beleértve az új alternatív politikai szervezeteket is. Ez a parlament biztos, hogy szerintem szakszerűbb, politikailag felelősségteljesebb és progresszívebb alapon vitázott volna, illetve döntött volna az alkotmány szövegéről. Azonban - bár én magam például tavaly ősszel ennek híve voltam, többször erről nyilatkoztam, leírtam, hogy egy alkotmányozó nemzetgyűlést kellene ez év tavaszán, lényegében márciusban létrehozni - én úgy gondolom, hogy efelett elment az idő. Most már egy alkotmányozó nemzetgyűlést - figyelembe véve azt, hogy jövő nyáron országgyűlési választások lesznek, ha minden jól megy -, már nem lehet megszervezni, illetve összehívni. Hiszen az alkotmányozó. nemzetgyűlés megválasztását vagy forradalmi helyzetben képzelhető el, és akkor nagyon gyorsan meg kell választani, vagy pedig versengő pártok közötti szabad választás alapján. A pártok jelenleg megítélésem szerint még nem alkalmasak arra, hogy választási pártként önálló választási programmal és több tucat vagy száz képviselőjelöltet állítva versengjenek. Ezért ebből a sajátos ellentmondásból, nevezetesen, hogy egy demokratikus tartalmú és alapállású alkotmányt egy lényegileg az ország politikai tagoltságát már nem képviselő, nem reprezentáló országgyűléssel kell elfogadtatni, megítélésem szerint ezt ma már csak úgy lehet feloldani, hogy igenis nyomást kell gyakorolni minden demokratikus eszközzel erre a parlamentre, hogy ez a parlament ez év végéig, feltehetően ez év decemberében, egy jól induló alkotmányt, demokratikus tartalmú alkotmányt fogadjon el. Ezt a parlamentet már olyan sok esetben megerőszakolták rossz döntések elfogadására kényszerítették - akár az elmúlt évben is, gondoljunk a Bős-Nagymaros ügyében hozott szavazásra, vagy gondoljunk a személyi jövedelemadóra vagy jó néhány személyi kinevezési kérdésre -, hogy talán az adminisztratív és politikai nyomást most jó cél érdekében lehet használni és hasznosítani ezzel az Országgyűléssel szemben. Én úgy gondolom, hogy ez az Országgyűlés nem izolált sziget a magyar politikai társadalomban, tehát - bár lényegesen a személyi összetétele, a lemondások, visszahívások és a többik ellenére nem változott ez a parlament 1985 óta és feltehetően nem is fog lényegesen változni - olyan külső nyomás alá helyezhető a közvélemény, a különböző protopártok és az alternatív politikai mozgalmaknak a megjelenésével, véleménynyilvánításával, illetve azzal, hogy egy nagyon jól felkészült szakmai bizottságok hálózata segíti az Igazságügyi Minisztérium tevékenységét, hogy elképzelhetően jó alkotmányt fog elfogadni ez az Országgyűlés. - Hogy látod ezt a kérdést, Krassó György? - Bihari Mihály minden érvével egyetértek, de a következtetésével nem. Sőt úgy érzem, hogy azok ellentmondásban állnak az érveivel. Lényegében azt mondta el, amit én is elmondtam volna. Ez az Országgyűlés nem a társadalmat, nem a magyar népet reprezentálja, hanem az uralkodó pártot, az MSZMP-t, még akkor is, ha van néhány tiszteletreméltó kivétel a képviselők között. Ez az Országgyűlés természetesen hozhat jó alkotmányt, de csak hozhat, és egy ilyen nagy jelentőségű kérdésben - például a mostani alkotmány már 40 éve van érvényben - nem hiszem, hogy szerencsejátékosok lehetünk. Másrészt, ha valóban jó alkotmányt hoz, akkor is ezt az uralkodó osztály vagy uralkodó párt kegyelméből fogja a magyar nép megkapni, és én úgy gondolom, az emberek, a társadalom öntudatához nagyon szükséges, hogy valami olyan jöjjön létre, amit ők maguk vagy az ő maguk képviselői alkottak. Ezért én mindazokból az érvekből, melyeket nem ismétlek meg, két következtetést tudnék levonni. Az egyik az, hogy mégis összehozni egy alkotmányozó nemzetgyűlést. Bihari Mihály végig a "volna" szót használta. Én nem tudom, hogy ez lefutott kérdés-e. Végül is nemcsak pártok versenghetnek, hanem területenként lehetnek egyéni jelöltek - függetlenül attól, hogy milyen pártállásúak -, és ez talán az általa említett forradalmi helyzethez jobban hasonlítana, ahol a helyi lakosok maguk döntenék el, hogy kiben bíznak meg. A másik megoldás az lenne, hogy elhalasztani az alkotmány elfogadását későbbre és egy valóban demokratikusan - remélem, valóban demokratikusam - megválasztott parlament elé tárni. Nem hiszem, hogy annyira kerget a tatár az alkotmánnyal, inkább más törvények megalkotására lenne most szükség. - Siklós István? - Nagyon vonzó az, amit Bihari Mihály mondott, de én is úgy gondolom, hogy - és itt csatlakozom tulajdonképpen Tamás Gáspár Miklóshoz, aki a BBC-nek adott interjújában ezt kifejtette -, hogy jobb lenne alkotmány nélkül tovább vinni a dolgokat, semmint egy rossz alkotmányt vagy nem kielégítő alkotmányt elfogadtatni ezzel a nem demokratikusan megválasztott parlamenttel. Tehát én is azt gondolom, hogy talán nagyobb hasznára lenne az országnak, ha várakoznánk egy olyan időre, amikor olyan országgyűlése van az országnak, amely elfogadhat egy alkotmányt. De felmerül bennem az a kérdés is: egyáltalán szükség van-e arra, hogy alkotmánya legyen az országnak, hogy demokratikus fejlődés legyen Magyarországon. A demokratikus fejlődés elképzelhető alkotmány nélkül is. Tehát tulajdonképpen meg kellene teremteni azt az állapotot, amikor demokratikus intézmények léteznek, amikor elválasztjuk a törvényhozó és a végrehajtó hatalmat, amikor független bíróságok mondanak ítéletet vitás kérdésekben - mindehhez nem kell alkotmány. - Hogy látja ezt Bihari Mihály? - Tulajdonképpen igazat adok Krassó Györgynek abban, hogy nem kellene ennyire szorgalmazni az új alkotmányt. Mert nem a jelenleg hatályos alkotmány az akadálya a demokratizálódásnak. Egy csomó minden demokratikus lépést meg lehet lépni a jelenlegi alkotmány keretein belül is, hiszen ez az alkotmány, amely valóban 1949-ben született - 1972-ben történt jelentősebb módosítás rajta -, annyira keretjellegű és annyira elvont, inkább ideológiai tételeknek a sorozata, semmint jogi tilalmak vagy jogi garanciáknak a foganata, hogy nem ez a fő akadálya a demokratizálódásnak. Például a többpártrendszer, a demokratikus többpártrendszer megteremtése megtörténhet a jelenleg hatályos alkotmány keretein belül az új egyesülési törvény, illetve a nyárra elkészítendő párttörvény alapján. Tulajdonképpen egy vonatkozásban kellene az alkotmányt módosítani: az alkotmány 3. paragrafusából el kellene hagyni azt a tételt, hogy a társadalom vezető ereje a munkásosztály marxista-leninista pártja. Ezt a paragrafust, hogyha kihagynák az alkotmányból, akkor például a demokratikus többpártrendszer megteremtésének semmiféle jogi akadálya nem lenne. Vagy például az emberi szabadságjogok garantálása szempontjából, amit én kétféleképpen tudok elképzelni: vagy úgy, hogy az alkotmány önálló fejezetében első vagy második fejezetében felsorolják az összes emberi szabadságjogot - nemcsak felsorolják, hanem jogi garanciákkal övezik annak érvényesülését -, ez az egyik megoldás. Én ennek vagyok a híve, hogy ez az alkotmányban történjen meg. El tudok képzelni olyan megoldást is, hogy egy fennálló törvény szülessen az emberi jogokról. Ezt az alkotmányt például vagy egy ilyen alkotmányos erejű jogszabályt a jelenlegi alkotmány mellett is meg lehetne csinálni, hiszen a jelenleg hatályos alkotmány azt mondja ki, hogy a Magyar Népköztársaság tiszteletben tartja az emberi jogokat. Többet sajnos nem mond az emberi jogokról. Tehát például az emberi szabadságjogok kimerítő és garanciális szabályozásának nem az alkotmány, nem a jelenleg hatályos alkotmány az akadálya. Vagy például itt van a köztársasági elnök intézménye. A Népköztársaság Elnöki Tanácsáról önálló fejezet szól az alkotmányban. Ezt a fejezetet egyszerűen ki kell hagyni, és a köztársasági elnöki intézményt, illetve az erről szóló szabályt kell ennek a fejezetnek a helyébe tenni. Tehát még ilyen jelentős, az államformát és egy ponton túl pedig az államhatalmi ágak egymáshoz való viszonyát megváltoztató új intézmény bevezetéséhez sem feltétlenül szükséges új alkotmány. Egyetértek azokkal a véleményekkel, Krassó Györgyével és Siklós Istvánéval is, hogy tulajdonképpen nem a jelenleg hatályos alkotmány a fő akadálya a demokratikus kibontakozásnak. Tehát bizonyos értelemben én is elfogadom azt, ha el lehetne érni - és ez most már pártközi tárgyalásokat jelent -, hogy pártközi tárgyalásokon megegyezés születhetne abban, ne sürgesse annyira az MSZMP az új alkotmány elfogadását, hanem a jövő évi választásokat mondjuk június-júliusról hoznák előre márciusra. Az új választások után összeülő Országgyűlés, amely nem feltétlenül kell, hogy egy célra összejött Országgyűlés úgynevezett alkotmányozó Országgyűlés legyen, hanem egy rendes, szabad választásokon versengő többpártrendszer mellett megválasztott Országgyűlés legyen, és ez az Országgyűlés hozza meg az új alkotmányt. Sajnos úgy tűnik, hogy a jelenlegi politikai vezetés politikai kérdést csinál abból, hogy még ezzel az Országgyűléssel fogadtassa el az alkotmányt. Nem tudom, hogy meg lehet-e győzni a jelenlegi politikai vezetést arról, hogy ne a jelenlegi Országgyűlés fogadja tel az új alkotmányt, hanem a választások után - egy pár hónappal előrehozott választások után - az új Országgyűlés. Ez szerintem nyitott kérdés. Ez elsősorban attól függ, hogy az MSZMP politikai vezetékét meg lehet-e győzni arról, hogy jobb alkotmány születhet. Ne felejtsük el, hogy itt nemcsak egy alkotmányról van szó, hanem az alkotmányhoz kapcsolódó legalább 8- 10 alkotmányos erejű jogszabály elfogadásáról is szó van, tehát hogy jobb alkotmányt és jobb alkotmányos jogszabályokat lehet elfogadtatni egy új parlamenttel, mint a jelenleg működővel. - Nem lehet felfüggeszteni például a jelenleg érvényben lévő alkotmányt átmenetileg, mintegy szimbolizálva azt, hogy most változások vannak, és egyszerűen alkotmány nélkül élni átmenetileg? - Jogtechnikailag megoldható, felfüggeszthető az alkotmány. En nem tudok olyan esetről, hogy békeidőben - tehát nem rendkívüli állapotban, mert rendkívüli állapotban, helyzetben fel szokták függeszteni az alkotmányt, meg a többi jogszabályokat -, éppen egy demokratikus átalakulás időszakában az alkotmányt felfüggesztenék. De hangsúlyozom mégegyszer, hogy szerintem azért nincs szükség az alkotmány felfüggesztésére, mert nem az alkotmány akadályozza a demokratikus kibontakozást - éppen az alkotmány jellege miatt -, hogy nagyon elvont, általános és nem annyira jogszabály, mint inkább ideológiai, politikai jellegű alkotmányunk van. (folyt.) 1989. március 11., szombat
Vissza » A hírhez kapcsolódik »

	Kerekasztal - 1. folyt.
- Feltehető az, hogy még itt komoly változások lesznek az alkotmánytervezet kidolgozásában, hiszen máris megváltozott az, ami eredetileg volt. Na most. még őszig óriási változások történhetnek. Mert tulajdonképpen az alkotmánytervezet hallatlanul folyékony állapotban van. Most mire lehet számítani, vagy mire kellene számítani a változások során, és milyen tekintetben határozottan jobb a jelenlegi megszövegezés, mint amilyen volt régebben? Hogy látjátok ezt? - Az első kérdésre azt mondanám, teljesen így van, ahogy mondod: olyan átmeneti időszak van és annyira gyorsan változó időszak van, hogy magának az alkotmánynak a koncepciója is rohamos ütemben változott. Ha jól vagyok értesülve, akkor az Igazságügyi Minisztérium első koncepciótervezete november 30-iki dátumot visel és ez még az egypártrendszerből indult ki. Mármost ehhez képest jelentős eltéréseket és nemcsak az egypártrendszer tekintetében, hanem például a tulajdonformák taxatíve felsorolása tekintetében is nagy változásokat jelentett az alig két hónappal később, január 30-iki dátummal - nem megjelentetett, mert nem tették közzé, hanem megszületett - második koncepció. Most az a sajátos dolog történt, ami úgy érzem, hogy groteszk ellentmondásban van, éppen az új alkotmánynak az igen rokonszenves elveivel, amely leszögezi, hogy nincs vezető párt az országban. Bár valamit azért tartalmaz, hogy a marxista-leninista párt milyen módszerrel tud vezető szerephez jutni, ami szerintem egyébként egyáltalán nem való az alkotmányba, de ennek ellenére groteszk dolog, mert mielőtt ezt a közönség elé tárták volna, előtte az MSZMP Központi Bizottságának jóvá kellett hagynia és nem tudom, de lehetséges, hogy változásokat is eszközölt rajta. így végül február 25-ikén került az újságokba ez a január 30-iki változat, amely már a bevezető részben kimondja saját magáról, hogy alig két hét alatt vagy három hét alatt elavult, amennyiben azt javasolja, hogy a saját javaslattal szemben az első fejezetben szerepeljenek az emberi jogok és még más tekintetben is bizonyos változásokat javasol. Valóban ebből csak azt következtethetjük - némi kivetítéssel -, hogy, a következő hetek, hónapok újabb változásokat okoznának a koncepcióba, mindenekelőtt a többpártrendszer tekintetében, amelyről még a legutolsó változat is nagyon-nagyon határozatlanul nyilatkozik. Voltaképp nem is beszél pártokról, hanem csak érdekvédelmi szervezetekről, amely külön problémakör, hogy igaz-e. Most, hogy ne tartsam milyen sokáig magamnál a szót, a másik kérdésre, hogy mennyivel jobb, nem szólok most hozzá. Én inkább azt szeretném megemlíteni, hogy mi a sietségnek az oka, vagy mi lehet az oka. Valóban a kommunista párt a hatalmat át akarja menteni ily módon, ezzel az új alkotmánnyal, vagy pedig külföldről nehezedik rá a nyomás? Én azt hiszem, hogy ez az utóbbi a valóság és ez a külföldi nyomás készteti erre a sietségre a pártot és a kormányt, mert a gazdasági helyzet érdekében igyekszik a demokratikus átalakításnak a látszatát kelteni minél előbb, minél gyorsabban. Mert máskülönben nem juthatna az életbevágóan életmentő jellegű hitelekhez, kölcsönökhöz hozzá. Nekem ez az érzem, hogy ezért ez a sietség. Ennek ellenére úgy gondolom, hogy kár ez a sietség. - Hogy látja ezt Bihari Mihály? - Én elég jól ismerem belülről is mindkét koncepciót és nemcsak a két koncepciót, tehát a november 30-ikait és a január 30-ikait, hanem az Igazságügyi Minisztérium bizottságaiban készült különböző anyagokat is. Én is úgy gondolom, hogy a november 30-iki változathoz képest a január 30-iki lényeges előrelépést jelent, sőt mondhatjuk azt, hogy a Kulcsár Kálmán igazságügy-miniszter által előterjesztett expozéval megalapozott változat mintegy harmadik változatnak tekinthető. Ezek a változások, helyesebben a változások folyamata biztos, hogy tovább fog tartani és jóhéhány kérdésben - olyan kérdésekben is, amelyek most az országgyűlési vitában is felmerültek - biztos, hogy változásokra számíthatunk. Melyek a kulcskérdések, melyek a legfontosabb vitapontok az alkotmányozással kapcsolatban? Az egyik az, hogy az alkotmány jogszabály legyen, a szó szigorú értelmében vagy pedig ideológiai és programelemeket is tartalmazó alaptörvény. Ebben a kérdésben én azt tapasztalom, hogy a szakértők egyértelműen úgy foglaltak állást - ez jelent körülbelül 80-100, az előkészületekben részt vevő jogászt, politológust, szakértőt -, hogy ennek a jogszabálynak garanciákat biztosító jogszabálynak kell lennie. Például a preambulumot leszámítva, ahol vissza kell térni az ezeréves magyar államiság és jogfolytonosság elismerésére, és nem lehet az 1945 előtti magyar államiságot egyszerűen negatívan megítélni, hanem annak pozitív elemeire is utalni kell, tehát ebben a kérdésben konszenzus van. Konszenzus van - úgy tűnik - abban a kérdésben is, hogy az alkotmánynak jogszabálynak, garanciális jogszabálynak kell lenni, amelyik az emberi jogokat taxatíve sorolja fel és biztosítékokat is ad. Nincs konszenzus, hanem vita van a szocializmus kérdésében. Nevezetesen abban, hogy egyáltalán ez a kifejezés egy társadalmi berendezkedésre utalás, bekerüljön-e az alkotmányba vagy sem. A szakemberek álláspontja és az igazságügyi minisztériumi tervezet álláspontja ebben a kérdésben egyértelmű: nem szabad, hogy bekerüljön a szocializmus, mint társadalmi formáció vagy erre utalás, jelzős szerkezet formájában sem. Tehát például, mint demokratikus szocializmus nem kerülhet bele, mert jogilag definiálhatatlan, jogilag megfoghatatlan a szocializmus, azonkívül a társadalmi formáció deklarálására nem alkotmányozási probléma, hanem ideológiai és politikai kérdés. Ennek ellenére néhány hozzászóló szorgalmazta természetesen a szocializmus szó és mint formációra utalás bevételét az alkotmányba. Ebben a kérdésben tovább fog folytatódni a vita, de nekem az a meggyőződésem, hogy végül is nem fog bekerülni a szocializmus kifejezés az alkotmányba. A harmadik kérdés az államforma, hogy milyen legyen az államforma minősítése. Népköztársaság, köztársaság, demokratikus köztársaság vagy egyéb. Erről szerintem a vita lényegileg a népszavazásig fog tartani. A jogász szakemberek túlnyomó többsége amellett foglal állást, hogy a lehető legegyszerűbben kell az államformát megfogalmazni, vagyis magyar köztársaságot kell elfogadni, mindenféle jelzős szerkezet nélkül. A második tervezet egyértelmű a pártokat illetően. Többpártrendszeres modellben gondolkodik, és ezért nem tartalmaz külön rendelkezéseket a pártokról, nincsen benne semmiféle utalás a marxista-leninista pártra vagy semmilyen más konkrét politikai intézményre, tehát sem Hazafias Népfrontra, sem szakszervezetekre, sem egyebekre. Ez abból adódik, hogy az egyesülési törvény és az elkészítendő párttörvény tulajdonképpen biztosítja a pártoknak a megalakulását. Az alkotmány szerintem a pártokat illetően egyetlen egy paragrafust, illetve kettőt kellene, hogy tartalmazzon. Az egyik: deklarálnia kell az alkotmánynak - bár ez benne van az egyesülési törvényben, de alkotmányos szinten meg kellene erősíteni - a pártalapítás szabadságát. A másik egy tiltó rendelkezés kellene, hogy legyen: tiltani kell a kizárólagos hatalomra törekvő pártok működését, alkotmányellenesnek kell minősíteni a kizárólagos hatalomra törekvő pártokat. Ez nagyon sajátos helyzetet idézhet elő, ha például az alkotmánynak egy ilyen paragrafusa hatályba lépne, mert például másnap az MSZMP ellen azonnal az alkotmánybírósághoz lehetne fordulni azon a címen, hogy az MSZMP, mint a hatalmat kizárólagosan birtokló párt - az új alkotmány alapján, hangsúlyozom - alkotmányellenes. A következő kérdés a vitakérdésben az alkotmányszerűség. Ez azért jelentős, mert az alkotmánybíróság fogja eldönteni azt, hogy az új pártok vagy az alakuló pártok közül melyek működhetnek és melyek nem, és az egyik kritérium az, hogy alkotmányszerű-e a programjuk és a szervezeti működési szabályzatuk. Éppen azért, mivel az alkotmány mindig tartalmaz politikai, ideológiai elemeket is, nemcsak jogi elemeket, másrészről az alkotmány elfogadása és az alkotmány kritikája egymással ellentétben áll, a véleménynyilvánítás szabadságát is biztosítani kell, nem lehet megkövetelni egyetlen egy párttól sem azt, hogy az alkotmány minden paragrafusát magáénak vallja és ne kritizálja, hanem lényegileg az NSZK alkotmányához hasonlóan az alkotmányszerűség kritériumait külön paragrafusba kellene összefoglalni és szabályozni. Ami lényegileg abból kellene, hogy álljon, hogy a pártoknak el kell ismernie az emberi szabadságjogok érvényesülését és azok teljességét, a népszuverenitást, és hogy a kizárólagos hatalomra törekvés alkotmányellenes. És csak ezt a három elemet kellene az alkotmányszerűség kritériumaként megtartani, s mindazok a pártok, amelyek e három kritériumnak megfelelnek, alkotmányszerűek, vagyis szabadon működhető pártok. - Hogy látod ezt Krassó György, van valami megjegyzésed erről? - Mindennel egyetértek, amit Bihari Mihály mondott. Azzal egészíteném azért ki, hogy nemcsak néhány hozzászóló javasolta a szocializmus szó bevételét és az államforma esetén a népköztársaság megtartását, nemcsak Hámori Csaba ez például, aki ezt tette, hanem a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága a nyilvánosságra hozott közleményében mind a kettő mellett állást foglal. A másik kiegészítésem: azt találtam ebben a második tervezetben, hogy a párt szót állandóan kerüli a tervezet, viszont más szavakat használ. Bihari Mihály azt mondta, minthogy a többpártrendszerből indul ki, ezért nem is említ szakszervezetet és más hasonló szervezeteket. Ellenben a 4/2. pontja a szabadságjogok alfejezetben a d. alpontban azt mondja, hogy az alkotmány a szabadságjog körében ismerje el minden ember jogát az egymással való szabad társuláshoz (egyesüléshez, szakszervezet alakításához). Mármost egyesülés természetesen értelmezhető úgy, hogy a párt is benne van, de amikor az annyira sarkalatos kérdés a mai magyar politikai életben, akkor feltűnő ennek a hiánya. Még annyit tennék hozzá, hogy sok más vonatkozásban is érezhető, hogy ez a valójában nagyon jónak tűnő alkotmánytervezet azért igyekszik itt-ott átmenteni a párt valamiféle vezető szerepét, és valamiféle biztosítékot akar kapni annak fenntartásához. Így például a kétkamarás rendszer javaslatával. - Annyi kérdés van még, amit nem tárgyaltunk meg, de valószínűleg visszatérünk még az alkotmánynak a megbeszélésére egy ilyen kerekasztal-beszélgetésben, úgyhogy sajnos időnk lejártával búcsúzunk is hallgatóinktól, dr. Bihari Mihály, Krassó György és Siklós István nevében. +++ 1989. március 11., szombat
Vissza »