Rendszerváltás és az MTI

	Jugoszláv remények és várakozások (1.rész)
1989. március 22. (MTI-PRESS) - Képes lehet-e bárki is csodákra akkor, amikor a helyzet már-már reménytelen? Képes - vallják déli szomszédaink, ha nem is meggyőződéssel, de mindenképpen óvatos bizakodással telve. S ebben a bizakodásukban új miniszterelnökükre, Ante Markovicsra építenek. Ő a ,,remény politikusa,, , ,,a végső esély embere,, - terjesztik róla Jugoszláviaszerte. Ám ismerve a balkáni szocialista országot gyötrő bajokat,, , ezek a várakozások a kívülálló szemében eltúlzottnak tűnhetnek. Hiszen a Markovics előtt álló feladatok tényleg óriásiak: Jugoszlávia társadalmi és gazdasági élete mély válsággal bírkózik, s azt is tudjuk, hogy a kiútkereső próbálkozások eddig szinte mind rendre kudarcot vallottak. Tisztában vannak ezzel déli szomszédaink is, most mégis mindent - a jelek erre vallanak - egy lapra, pontosabban: egy emberre tettek fel - Ante Markovicsra. Mi minden kellene ahhoz, hogy az új kormányfő igazolja a várakozásokat, vagy legalábbis azok egy részét? Mindenekelőtt javítania kéne a gazdaság állapotán, ha ez sikerülne neki, akkor a munkája eredményességéhez nélkülözhetetlen bizalom és együttműködési készség előrelendíthetné a gondok felszámolásában. A miniszterelnök ugyanakkor sokkal realistább híveinél: első megnyilatkozásai egyikében maga mondta ki, hogy az érdemi kimozduláshoz legalább öt évre van szükség. A bajok ugyanis valóban nagyok. A munkanélküliség 15 százalékos, szinte mindennaposak a sztrájkok, a tiltakozó megmozdulások: tavaly csaknem kétezer munkabeszüntetés volt. Az ország adósságállománya szintén nagy: 20-22 milliárd dollár, s a törlesztés már-már elviselhetetlen terheket jelent az ország számára. Az árak egyre csak nőnek, ha ez így megy tovább, az infláció az esztendő végére ezer százalékos lesz. Közben a keresetek reálértéke csökken, egyre nehezebb a megélhetés, ami még tovább gerjeszti az elégedetlenséget. Markovics a kimozdulás útján először valódi piacgazdaságot kíván kialakítani Jugoszláviában. ,,Órisái tévedés volt azonosítani a piacgazdálkodást a kapitalizmussal, s nem felmérni ennek következményeit,, - vallja. ,,A válságból a kiutat többé nem kereshetjük a meglévő rendszer ideológiai koncepcióján belül, hanem ezen teljesen változtatni kell.,, E változtatás egyik első lépcsője a tényleges piaci mechanizmus kiépítése kell hogy legyen - hangoztatja -, amely azután kíméletlenül kirostálja a gyenge teljesítményt, és minden téren ösztönzést ad az előrelépőknek. (folyt.) 1989. március 22., szerda 11:40
Vissza » Folytatásokkal »