Rendszerváltás és az MTI

	Társasutazás Petőfihez
Felbomlott Morvai Ferenc kazánfejlesztő kisiparos és Balajthy András filmrendező együttműködése. Az előzmény az egész országban nagy port vert fel. December 28-án, a Mikroszkóp Színpadon nem mindennapi sajtótájékoztatón jelentette be Morvai Ferenc a meghívottaknak, hogy finanszírozza Balajthy András filmrendező Petőfi expedícióját, mert az a véleménye, hogy Petőfi Sándor Szibéria földjében nyugszik, s meggyőződése szerint azonos a Barguziban elhunyt Alekszandr Sztyepanovics Petrovics magyar őrnaggyal. Most azonban Balajthy András közölte: befejezte együttműködését Morvai Ferenccel. A válás részleteiről a következőket mondta: alc. A pénz elfogyott - Nem vagyok filmrendező, csupán filmrendező-asszisztensként dolgoztam hosszú ideig. Gyártásvezető és filmforgalmazói oklevelem van, és szabadúszóként dolgozom. A Petőfi témával 1985 óta foglalkozom. Akkor hallottam először a rádióban, hogy nagy költőnkről él a legenda, miszerint nem Segesváron esett el, hanem valahol Szibériában temették el. Régi újságokat, feljegyzéseket böngészve ez a hitem egyre inkább megerősödött, és elhatároztam, alaposan utánajárok a témának. Ehhez természetesen pénz kell. Akkori számításaim szerint három millió forint. Ekkora összeget azonban sehonnan nem tudtam összeszedni, pedig mindent megpróbáltam. A kutatásra megbízólevelet nem kaptam, de szinte mindenütt támogattak, s ez nemcsak a magyar hatóságokról, vállalatokról mondható el, hanem szovjet levelezéseim is bíztatóak voltak. Végülis az Innofinance Banktól százezer forintot kaptam, és több vállalat is segített amivel tudott: a Fotoelektronik Szövetkezet 100 ezer forintot, a Savaria Cipőgyár 50 ezer forintot, a Graboplast bőröndöket, a MALÉV táskákat, a Tisza Cipőgyár cipőket adott, hozzájárulva az expedíció költségeihez. Természetesen én is hozzátettem, amit tudtam. Számításaim szerint eddig 250 ezer forintot költöttem a saját pénzemből. S mivel a Szovjetunió Minisztertanácsának Levéltári Főigazgatósága írásban engedélyezte, hogy Petőfi Sándor feltételezett sorsának nyomai után kutassak az orosz hadsereg 1849-es tevékenységére vonatkozó anyagok között, bár még hivatalos megbízólevél nélkül, magánturistaként megkezdtem munkámat. (folyt.) 1989. március 22., szerda 13:49
Vissza »

	Társasutazás 2.
Több szovjet városban értékes iratokat fedeztem fel, amelyek Kossuthtól, Görgeytől, a munkácsi vár kapitányától származtak, és rábukkantam egy fogolylistára is. A kutatási eredményeket senki nem vitatja, de a pénz elfogyott, s így három évi megfeszített munka, levelezés, utazás végén elakadtam. Ekkor fordultam Morvai Ferenchez, akivel megállapodást kötöttünk arról, hogy ő pénzt ad a kutatás folytatásához. A költségek emelkedtek, így most már hétmillió forintra lett volna szükségem. Morvai Ferenc ezt a pénzt - mint mondta - két részletben hajlandó lett volna a Petőfi-kutatásra áldozni. Kikötése volt, vigyem el a helyszínre, hogy meggyőződhessen: van alapja a feltételezésnek, és utunkat videofilmen rögzítsük, dokumentálva valamennyi mozzanatot. Én azt kértem, hogy a Petőfi-expedíció szervezése, a kutatás továbbra is legyen az én feladatom. A december 28-i sajtótájékoztatóra e közös utat követően került sor. Az újságíróknak levetítettük azt az összeállítást, amelyet a szibériai útról készítettünk. Felvetődött az is, készítsünk külön filmet A mecénás címmel a decemberi útról, már csak azért is, hogy a kutatás eredményétől függetlenül hasznosítsuk tapasztalatainkat. Sem ebből, sem a Morvai Ferenccel való együttműködésből azonban nem lesz semmi: Ugyanis már a közös szovjetunióbeli utunk során több probléma felvetődött, később pedig a felhők csak tornyosultak. A december 28-i sajtótájékoztatón pedig Morvai Ferenc olyan kijelentéseket tett, amelyekkel nemcsak hogy nem értek egyet, hanem azzal az emberrel, aki ilyen hangot enged meg magának, nem is vagyok hajlandó tovább együttműködni. Morvai azokat támadja, akik engem - ha anyagilag nem is, de erkölcsileg hosszú időn át - segítettek és akiktől a jövőben is támogatást remélek. Persze nemcsak ez az oka szakításunknak, hanem az is, hogy a beigért 7 millió forintból egy fillért sem láttam. Nem hajlandó kifizetni azt a költséget sem, - mert túl soknak tartja - amelyet a MOVI kért azért a filmért, amelyet szibériai utunkról forgattunk. Ráadásul Morvai ezt az összeállítást forgalmazási engedély nélkül, rendszeresen vetíti. alc. Alekszandr Sztyepanovics hol vagy? Úgy tűnik, nagy költőnk, Petőfi Sándor vélt sírjának feltárása bonyolultabb, mint a decemberi sajtótájékoztatón elhangzott. Ott ugyanis a mecénás és kutató meglévő ellentétéből az újságírók semmit sem érzékelhettek. A legnagyobb egyetértésben hangzott el: megvan az a 7 millió forint, amelyet Balajthy András filmrendező használ fel, s így már a nyár elején kiderül, valójában ki nyugszik Barguzinban a sírban, ahol Alekszandr Sztyepanovics Petrovics őrnagyot temették el. (folyt.) 1989. március 22., szerda 13:49
Vissza »

	Társasutazás Petőfihez 3.
Közben Morvai Ferenc kazánfejlesztő kisiparos Petőfi Bizottságot hívott életre, tagjait ő jelölte ki, munkáját ő szervezi meg. Erről a fejleményről Balajthy András sommásan csak annyit mondott: "Én nem értek a kazánhoz, ő meg Petőfihez...". Hallgattassék meg tehát a másik fél is. Morvai Ferenc végigolvasva a Pefőfi-sztori Balajthy-változatát sommásan kijelentette: nem így van. Amit Balajthy velem kapcsolatban állít, az valótlan. Mi megállapodást kötöttünk arról, hogy Balajthy végzi - mint a téma legjobb ismerője - a szakmai munkát, én pedig azt finanszírozom. Az első költségvetés szerint ez 5 millió, a második szerint már 7 millió forintot igényelt. Nos, rendben van, én úgy gondoltam, nagy költőnk sorsának tisztázása minden pénzt, fáradságot megér, s ezzel egyetértettek dolgozóink is, akikkel ismertettem az ezzel kapcsolatos elképzeléseimet. Mivel azonban szeretem tudni, mit mire költök, közöltem, hogy személyesen, a helyszínen akarok meggyőződni bizonyos dolgok felől. Erre az útra - amelyre egyébként heten mentünk - 500 ezer forintot szántam. Balajthy ötlete volt, hogy filmezzünk is közben. Egyetértettem, s a MOVI-tól béreltem kamerát. A szerződés szerint napi 7000 forintért. A megállapodás szerint a filmeket is saját költségből kell fedezni. A Balajthy által összeválogatott stáb tagjainak a teljes ellátása mellett itthon napi 500 forintot és 11 napos tartózkodás alatt 20 rubeles napidíjat fizettem. Még az út előtt megkértem Balajthyt, hogy szerezze be azokat a meleg holmikat, amelyek elengedhetetlenek egy szibériai úthoz. Erre 82.500 forintot adtam át. Az induláskor derült ki, nincsenek meleg holmik, sőt a rábízott pénz egy részét tartozásainak kifizetésére költötte és a pénzzel a mai napig sem tudott teljes egészében elszámolni. Nekem viszont a helyszinen, rubelért kellett megvásárolnom a legszükségesebb meleg holmikat. Őszintén szólva nem erre számítottam. Hazatérésünk után "furcsa" számlát kaptam a MOVI-tól. Eszerint a járulékos költségekkel együtt több mint 630 ezer forintot kell, hogy fizessek a cégnek. Az én számításaim, és a megkötött, érvényes szerződés szerint viszont a kamera díja 77 ezer forint, a filmekért 30 ezer forint jár, ezt ki is fizette. Felszólításomra a MOVI újabb költségvetést készített, ez már "csak" 488 ezer forintról szól. Ezt sem fizettem ki. Mint ahogy nem fér bele a költségvetésbe a Balajthy által követelt 250 ezer forint rendezői díj sem. (folyt.) 1989. március 22., szerda 13:50
Vissza »

	Társasutazás Petőfihez 4.
alc. Valóban nem értek Petőfihez Én azt hittem, és most is azt mondom, ebben az ügyben Petőfi és nem az üzlet a legfontosabb. Én valóban nem értek Petőfihez, ebben nem vagyok szakember. Éppen ezért határoztam úgy: ennek a kutatásnak hozzáértő szakemberek, tudósok kezébe kell kerülnie. Ezért alakítottuk meg január 26-án a Petőfi Bizottságot. Az elnöki tisztre Pozsgay Imre államminisztert kértük fel, s ő vállalta. A bizottság önálló jogi személyként kíván tevékenykedni, a hivatalos bejegyzés most van folyamatban. A további kutatáshoz szükséges pénz egy részét számlára helyeztem, és a további munkálatok során felmerülő költségeket is ilyen módon finanszírozom. A bizottságban természetesen nekem is csak egyetlen szavazatom van, s a számlán elhelyezett pénzhez én sem nyúlhatok. A bizottság munkájában Balajthy nem vesz részt, pedig felajánlottam, legyen ő a kutatás szakmai irányítója. Az alakuló ülésen azonban kiderült, végképp nem tudunk együttműködni. Mi az ügyet tartjuk fontosnak, s nem a benne rejlő üzletet. A bizottság tagjai társadalmi munkában végzik a munkát, sőt volt, aki több ezer forintot fizetett be a számlára. Tudom, hogy Balajthy András magának tulajdonítja a kutatási eredményeket, de ehhez nincs joga, mert ez nem egy vagy két ember , hanem az egész nemzet ügye. Balajthy Andrást a Petőfi Bizottság legutóbbi ülésére meghívtuk azzal, hogy ő lesz a további kutatások szakmai irányítója. A Bizottság úgy határozott, hogy minden anyagot, amely a Bizottság tagjainak birtokában van, a Bizottság vezetőségének rendelkezésére bocsátjuk, a szervezett szakmai munka összehangolása érdekében. Balajthy ez elől kivonta magát, ugyancsak nem akar részt venni a közeli napokban induló három fős kutató-csoport munkájában sem, amelyet a bizottság kijelölt. Ő a sír feltárásával kapcsolatos egyeztető munkát csak egy 11 fős tévéstáb jelenlétében akarja megoldani a Szovjetunióban egy fél éven keresztül, több mint három millió forintos költséggel. A Bizottság ezen kérését Balajthynak elutasította. x Nem tudjuk tehát, hogy végül is kié lesz Alekszander Sztyepanovics? Mert Petőfi Sándor a legjobb helyen van a nemzet szellemi panteonjában, függetlenül attól, hogy hol is rejtőzik a jeltelennek hitt sír. (MTI-Press) 1989. március 22., szerda 13:53
Vissza » A hírhez kapcsolódik »