Rendszerváltás és az MTI

	Ózon, a csodák csodája (1.rész)
Brüsszel, 1989. március 9. (MTI-Panoráma) - Vannak helyzetek, amikor egy tévedés kincset ér. Margaret Thatcher brit miniszterelnök éppen az ENSZ környezetvédelmi alapjához való másfél millió font összegű brit hozzájárulás megduplázását jelentette be a londoni Ózon-védő világkonferenciát záró keddi sajtóértekezleten, amikor Ridley környezetvédelmi miniszter a szavába vágott: ,,voltaképpen 1,25 millió fontról van szó,,. A vaslady elképedt, aztán odafordult miniszteréhez: ,,nos akkor javítsa ki másfél millióra, legyen három összesen ,,. Az epizód már csak azért is figyelmet érdemel, mert mint az eredetileg kijelölt 1,25 millió font érzékelteti, a környezetvédelem a legutóbbi időkig enyhén szólva nem tartozott a brit, és általában, a nyugat-európai (sőt: európai) kormányok legfőbb gondjai közé. Az ózon, ez a földünket, mint Babits mondaná, ,,lágyan takaró, puha selymes bársonytakaró,, azonban, amely csodálatos módon megóvja az élővilágot a nap ibolyántúli sugárzásának káros hatásától, így az embereket a bőrráktól, néhány év alatt ezen a téren is csodát tett. Pontosabban, sajnálatos módon, éppen az ózon pusztulása volt az a tényező, amely az elmúlt néhány esztendőben ráébresztette a kormányokat a közös, egész földünket fenyegető veszélyre. Amire rég nem volt példa: kirajzolódnak a planetáris összefogás körvonalai. Az ózont elsősorban az úgynevezett CFC - klórfluorkarbon - gázok fenyegetik: ezek a sprayekben, hűtőszekrényekben, légkondicionáló berendezésekben használt gázok a levegőbe jutva a magasba emelkednek és bonyolult vegyi folyamatokat indítanak el, amelyek bizonyítottan az ózonréteg elvékonyodásához vezetnek. Űrfelvételeken 1982 óta észlelik, hogy a sarkvidék fölött időnkét teljesen eltűnik, ,,kilyukad,, a réteg. A CFC gázok ózonfaló hatására már az ENSZ 1972-es stockholmi környezetvédelmi értekezletén figyelmeztettek a tudósok, de 15 év telt el, amig megszületett az első konkrét intézkedés. A montreáli jegyzőkönyvet 1987 szeptemberében aláíró 40 állam (32 ratifikálta is) vállalta, hogy 1989 január 1-től a század végéig felére csökkenti a CFC-termelést. Időközben azonban kitűnt, hogy ez kevés. Ezért március 2-án összeültek az európai közösség környezetvédelmi miniszterei. Két álláspont hívei csaptak össze: az egyik a jelenlegi termelést 85, a másik 95 százalékkal kívánta csökkenteni. (folyt) 1989. március 9., csütörtök 10:23
Vissza » Folytatásokkal » A hírhez kapcsolódik »