 |
|
|
|
|
|
|
|
SZER:
Ceausescu-gyásznap - felhívás
"Felolvassuk a Románia Libera nyilatkozatát:
"1965. március 23-a a román nemzet történelmének legfeketébb
napjává lett. Ezen a napon választották Nicolae Ceausescut
főtitkárrá, ekkor vette át a hatalmat....
Fivéreink és nővéreink, románok, magyarok, németek! Mindannyian,
akik reszkettek, ha megláttok egy kék egyenruhát, egységesnek kell
lennünk! Eljött a pillanat, hogy ne féljünk többé szomszédainktól.
Senki nem tilthatja meg nekünk, hogy március 23-ikán gyászruhába
öltözzünk. Szolidárisak vagyunk a Nicolae Ceausescuhoz, a Román
Kommunista Párt hat egykori vezetője által intézett levél
aláíróival. Kegyelettel fogunk adózni a brassó-pojániai politikai
öngyilkosság áldozatának.
Száműzetésbeli románok! Fölhívunk benneteket, hogy március 23-án
küldjetek részvét-táviratot Románia Szocialista Köztársaság
nagykövetségeinek és mindannyian viseljétek a gyász jeleit."
OS:
Tiltakozó kirándulás Nagymarosra
"A Bajcsi Zsilinszky Baráti
Társaság Környezetvédő Csoportja, a Duna mozgalmak és független
szervezetek részvételével tiltakozó kirándulást szervez a nagymarosi
vízlépcső építéséhez 1989. április 3-án."
|
|
|
|
|
|
 |
Vallásszabadság 40 évig?
|
München, 1989. december 25. (SZER) - Hajnal László Gábor
dokumentum-összeállítását és kritikai észrevételeit közvetítjük.
- Most elérkezett ismét a számvetés pillanata. A magyar egyházak
négyévtizedes múltjára visszatekintve, választ keresünk arra, hogy
kik, miért osztogattak mély sebeket, romboltak kíméletlenül ezeréves
hagyományokat, és a nyáj őrzése helyett a hatalmat szolgálták.
Amikor a kommunisták 1945-ben meghirdették az "újtipusú
demokráciát akarunk" - hangzatos propagandát, még kínosan ügyeltek a
jogi formulákra, és kezet nyújtottak az ismertebb egyházi
személyiségeknek: Balogh páternek, Vargha Bélának, Mindszenty
Józsefnek.
A református lelkész Tildy Zoltánt a szövetséges partner
szerepében tetszelegtették - de amint érdekeik úgy kívánták,
kíméletlen hadjáratot indítottak a klérus ellen. Különösen 1959-től
erősödött a katolikus, református és evangélikus lelkipásztorokra -
azaz: püspökeikre - nehezedő nyomás, zsarolás, megfélemlítés.
A Debrecenben megjelenő Alföld októberi számában azt elemzi
Székelyhidy Ágoston - idézünk: "A magyarországi egyházak
megtöretését és behódolását sokáig a békepapok testesítették meg, a
mindenkori politikai - főleg külpolitikai - akarat valláserkölcsi
magyarázatával, népszerűsítésével. A sor élén Péter János református
püspök, majd külügyminiszter - az MSZMP Központi Bizottságának tagja
állt.
Velük ellentétben a rejtett egyház kisközösségeiben viszont
lassan, szívosan meggyökeresedtek a lelkiismereti mozgalmak: az
erőszakmentesség, a kisebbségi jogvédelem az életvédelem jegyében.
Bulányi György katolikus bokor-közösségei 1979-től megtagadták a
fegyveres katonai szolgálat - mára aztán bebizonyosodott, hogy az
egyetemes emberi értéket a tiszta valláserkölcsiséget és az egyházi
függetlenség elvét legkövetkezetesebben épp ezek a katolikus és
protestáns mozgalmak képviselik - noha világias szinezettel".
(folyt.)
1989. december 25., hétfő
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Vallásszabadság 40 évig? - 3. folyt.
|
Az egyik legszebb keresztényi erény: a megbocsátás. De az a baj,
hogy általában ezt az üldözöttektől várják el a bírók, a hamis tanúk
és testi-lelki bántalmzóik. Mindszenty bíborosnak immár szobra lehet
- ám a papi békemozgalomban jeleskedőket sokáig senki sem vonta
kérdőre. Ők voltak azok, akik például az 1961 március 15-ikén kelt
Magyar Püspöki Kar aláírással kibocsátott körlevelet megfogalmazták.
Rövid idézet a szövegből:
"Azok az egyházi személyek, akik nem elsődlegesen hivatásukat, a
lelkek krisztusi szolgálatát teljesítik, hanem a Magyar
Népköztársaság törvényeibe ütköző, államellenes szervezkedéseket
kezdeményezték vagy kezdeményeznek, illetve abban tudatosan részt
vettek vagy részt vesznek - bárhol is működjenek, bűnös
tevékenységükkel a katolikus egyház kárára is cselekszenek".
A forradalom leverése után azonnal - és három-négyévenkénti
rendszerességgel - pereket konstruáltak, mert "felütötte ismét fejét
a klerikális reakció" - hangoztatták.
Ennek jegyében rendezték 1957-ben a Keresztény Párt, 1961-ben a
Keresztény Front és a Regnumisták elleni bírósági eljárást - majd
1964-ben a Rózsa-Emődi-per következett. 1970-ben ismét a
Regnumistákat állították a vádlottak padjára.
Noha 1971 szeptember 28-ikán Mindszenty elhagyhatta a budapesti
amerikai követség épületét, és röviddel később a bécsi Pázmáneumba
költözhetett - viszont nyomdakész emlékiratainak kiadását minden
eszközzel igyekeztek megakadályozni. (folyt.)
1989. december 25., hétfő
|
Vissza »
|
|
- Vallásszabadság - 4. folyt.
|
Vajon mennyien tartották ezt erkölcsi követelménynek azon
lelkipásztorok közül, akik nekirontottak Bulányi György piarista
atyának, és lelkesen ünnepelték Lékai László bíboros jelmondatát,
hogy "A megnyesett fa kizöldül" - de a Szent Benedektől származó
szimbólum gyakorlattá válását - hogy 1946 után lefejezett
bázisközösségek és ifjúsággondozói munkálatok erőre kapjanak - a
támogatás helyett gáncsolták.
Ám valami igazság mégis van a nyesettfa-elméletben - hiszen elég
csupán arra gondolni, hogy mennyien kerültek hitük miatt
bitóra-börtönbe, vitték őket hosszú évekre oroszországi
munkatáborokba. A 60-as években elítélt fiatalok közül számosan
fordulhattak bizalommal a cellában is örökké vidám Mócsy páterhez, a
huszártiszti uniformist reverendára cserélt - és közben Recsken is
raboskodott - Tavodi Istvánhoz, vagy páter Otmár ferenceshez, a
cserkész-szellemhez mindig hű Kölley "Gyurkabá"-hoz és alkalmanként
a papi szakaszban raboskodó többiekhez is. Tőlük ki kér bocsánatot,
hol a kinyújtott kéz? Nem csupán a katolikus, de a protestáns
egyházak sárbatiprását, megdermedését támogatók is hallgatnak.
A reformátusoknál Ravasz László püspök menesztése után, 1948 és
56 között a hatalom három ember kezében összpontosult: Bereczki
Albert, Kádár Imre és a mindvégig a kommunista párt tagjaként
intézkedő Péter János döntött valamennyi ügyben - és köréjük gyűlt
körülbelül ötvenfőnyi hangadó csoport kritikátlanul zilálta szét az
egyházat.
A szabadságharc napjaiban megrémültek, és ígértek mindenfélét -
de a forradalom bukását követően a tisztségébe rövid időre
visszahelyezett Ravasz Lászlót gyorsan elnémították. Tűrték papok
letartóztatását, kivégzését, bebörtönzését és rábólintottak az 1957
évi 22. számú törvényerejű rendeletre, hogy az egyes egyházi
állásokhoz állami hozzájárulás kell - amely 1956 október 1-ig
visszamenő hatállyal érvényes. (folyt.)
1989. december 25., hétfő
|
Vissza »
|
|
- Vallásszabadság 40 évig? - 4. folyt.
|
A reformátusoknál is nehezen mozdult az idő, de reájuk is
vonatkozott Prohászka püspök ama kijelentése: "mennél sötétebb az éj
annál szebben ragyognak a csillagok". Ravasz László tanításai,
erkölcsi példája tovább élt, hatott.
Az evangélikusok sem voltak kivételek: ott is félreállították
Ordas Lajost. Náluk is uralkodott párttag püspök: Dezséry László
személyében - bár az ő lemondását az államhatalom tudomásul vette,
miután elmondta hosszú beszédét arról, hogy az ellenforradalmi
egyházi vezetőknek és lelkészeknek - bűnhödniük kell. Szónoklatát
még közölték a Lelkipásztor 1957. február-márciusi, majd a Teológiai
Szemle májusi számában, és az egyházi közvvélemény ilyetén
befolyásolásához támogatókat is leltek: főleg a pécsi esperes: Káldy
Zoltán tűnt ki, a "hogyan menjünk tovább" firtatgatásaival.
Így és ezért kerülhetett püspökként a déli egyházkerület élére
Ordass Lajos illetve Dezséry László helyére - aztán kezdetét vette
az évtizedeken át tartó söprögetés. A külföldön élő magyar
evangélikus lelkigondozók munkaközössége ügyvezető elnöke, Terrai
László azt dokumentálta a korábban említett 30 év című kötetében:
"el kellett hagynia fővárosi lelkészi állását Kende Györgynek, aki
Ordass Lajos egyik közeli barátja és munkatársa volt. (folyt.)
1989. december 25., hétfő
|
Vissza »
|
|
- Vallásszabadság 40 évig? - 5. folyt.
|
A kistarcsai özvegy papnék otthona gondnokává tették meg, ahol
az ő felelőssége volt a disznóól - de nem tarthatott
istentiszteletet az otthon kápolnájában. Hatvanba, egy szegény
szórványgyülekezetbe helyezték át Solcz László zuglói lelkészt, a
korábbi evangélikus lelkészegyesület, a MELE volt elnökét, sok
egyházi ének és fordítás szerzőjét.
Három telológiai tanárnak azonnali hatállyal el kellett hagynia
a teológiai akadémiát - el sem búcsúzhattak hallgatóiktól. Viczián
Dezsőt és Karner Károlyt - nyugdíjazták. Sólyom Jenő pedig - nagy
családjára való tekintettel, kegyelemből - az egyházi levéltárban
kapott alkalmazást. E három professzor a rákövetkező években
tudományos munkáit külföldi folyóiratokban és gyüjteményes
kötetekben jelentette meg - de a magyarországi sajtóban hallgatásra
voltak ítélve.
Veöreös Imre egyetemes főtitkár már korábban kényszerült átadni
helyét Grünvalszky Károlynak -, most gyülekezetéből is távoznia
kellett. Eltávolították tisztségéből Zászkaliczky Pál esperest és
elnökhelyettest - országosan ismert evangélizátort.
A sajtóosztály éléről és gyülekezetéből Botta Istvánt, esperesi
tisztükből - és részben gyülekezetükből is - Dannhauser Lászlót,
Balikó Zoltánt - aki az Országos Lelkészi Munkaközösségnek titkára
is volt -, Tekus Ottót és Bálint Jánost, továbbá gyülekezetéből
Nagybocsaky Vilmost - hogy csak a fontosabbakat soroljuk fel".
Ha az 1949-től számított négyévtizedes múltra tekintünk vissza -
keresve az okokat, hogy a magyarországi keresztény egyházak miként
élték meg és túl az üldöztetést, a hatalmát diktatórikusan gyakorló
állam elnyomó módszereit - mindenekelőtt azt vehetjük észre, nem
kizárólagosan az immáron 1989 őszén megszűnt ÁEH a felelős
valamennyi rombolásért.
Az Állami Egyházügyi Hivatal mentegetése nélkül mondhatjuk, hogy
gyakorta az úgynevezett belső métely és hamis teológiai gondolkodás,
valamint az akarnokoskodó püspökök közreműködésével sorvadtak a
gyülekezetek, rosszabbodott a hitélet. Ám a nyomás alatt jobban nő a
fű is - állapította meg történeti áttekintésében Hajnal László
Gábor.
(folyt.)
1989. december 25., hétfő
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER hallgatói telefonok:
"FÉRFIHANG/ Jónapot kivánok, itt Mádi István beszél. Szép Zoltán urnak feladtam 162-es feladási számon a schwechati postán a neki szóló csomagot, 9 óra 30 perckor. Viszonthallásra.
NŐI HANG/ Jónapot kivánok, érdeklődni szeretnék, hogy mi az esélyem Ausztriába - édesanyám Ausztriában született tehát osztrák származású az egész család. Már nem birjuk elviselni Magyarországon az életet, szeretnénk Ausztriába menni férjemmel, édesanyámmal együtt. Hol kell jelentkezni és van-e ott úgynevezett németesités, szóval befogadnak-e bennünket, mert édesanyám nagyon beteg. Köszönöm szépen, a viszonthallásra.
LEMEZKIVÁNSÁG."
Dr Boross Imre (FKgP) visszaemlékezéseiből:
"Megalakult és megkezdte működését az Eötvös Lóránt Tudományegyetem büntetőjogi tanszékén az Ellenzéki Kerekasztal az EKA. A tagszervezetek az alábbiak voltak: Bajcsy-Zsilinszky Endre Baráti Társaság, Magyar Demokrata Fórum, FIDESZ, Független Jogász Fórum, Független Kisgazdapárt, Magyar Néppárt, Szabad Demokraták Szövetsége, Szociáldemokrata Párt, Szabad Szakszervezetek Demokratikus Ligája, megfigyelői státuszban. A március 22.-i alakuló ülésen az egyes pártokat, illetve szervezeteket az alábbi személyek képviselték: Bajcsy Zsilinszky Endre Baráti Társaság - Vígh Károly, FIDESZ: Kövér László, Orbán Viktor, Független Jogász Fórum: Bártfay Pál György, Kónya Imre, Sándorfi György, Független Kisgazdapárt: Boross Imre, Magyar Demokrata Fórum: Gergely Andor, Szabad György, Magyar Néppárt: Varga Csaba, Szabad Demokraták Szövetsége: Magyar Bálint, Szabad Szakszervezetek Demokratikus Ligája: Bruszt László, Vitézi László, Szociáldemokrata Párt: Révész T. Mihály."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|