|
|
|
|
|
|
|
|
SZER:
Ceausescu-gyásznap - felhívás
"Felolvassuk a Románia Libera nyilatkozatát:
"1965. március 23-a a román nemzet történelmének legfeketébb
napjává lett. Ezen a napon választották Nicolae Ceausescut
főtitkárrá, ekkor vette át a hatalmat....
Fivéreink és nővéreink, románok, magyarok, németek! Mindannyian,
akik reszkettek, ha megláttok egy kék egyenruhát, egységesnek kell
lennünk! Eljött a pillanat, hogy ne féljünk többé szomszédainktól.
Senki nem tilthatja meg nekünk, hogy március 23-ikán gyászruhába
öltözzünk. Szolidárisak vagyunk a Nicolae Ceausescuhoz, a Román
Kommunista Párt hat egykori vezetője által intézett levél
aláíróival. Kegyelettel fogunk adózni a brassó-pojániai politikai
öngyilkosság áldozatának.
Száműzetésbeli románok! Fölhívunk benneteket, hogy március 23-án
küldjetek részvét-táviratot Románia Szocialista Köztársaság
nagykövetségeinek és mindannyian viseljétek a gyász jeleit."
OS:
Tiltakozó kirándulás Nagymarosra
"A Bajcsi Zsilinszky Baráti
Társaság Környezetvédő Csoportja, a Duna mozgalmak és független
szervezetek részvételével tiltakozó kirándulást szervez a nagymarosi
vízlépcső építéséhez 1989. április 3-án."
|
|
|
|
|
|
|
A magyar-NSZK tárgyalásokról - kommentár
|
München, 1989. augusztus 14. (SZER, Világhíradó) - Villámlátogatásra érkezett Budapestre Jürgen Sudhoff nyugatnémet külügyi államtitkár, hogy a keletnémet menekültekről tárgyaljon Horn Gyula külügyminiszterrel. Bár konkrét megállapodás nem szivárgott ki, mégis úgy tűnik, a magyar diplomácia előnyt meríthet abból a körülményből, hogy a nyugatnémet politikusok nem tekintenék egyértelmű megoldásnak, ha a keletnémet állampolgárok Magyarországon keresztül özönlenének az NSZK-ba. De van a kétségtelenül kényes ügynek más tanulsága is. - Szőcs Géza, budapesti tudósitónk ezzel foglalkozik: - Mikor először röppentek fel a komolyabb hírek arról, hogy Magyarország csatlakozna a genfi menekültügyi konvencióhoz, az egyik legelső kérdés, amely laikosokban fölmerült, így szólt: és vajon mi történik majd azokkal a keletnémetekkel, akik az így megnyíló lehetőségeket remélik majd kihasználni arra, hogy eljussanak a Szövetségi Köztársaságba? Abban lévén ugyanis a keletnémetek különleges helyzete, az, hogy zöld út vórja őket, s ennek az útnak mindjárt az elején egy nyugatnémet útlevél is. Lehetetlen volt nem számolni ezzel a valószínűséggel, azzal, hogy a keletnémetek tömegével fognak megindulni. A kérdés nem is annyira ez volt tehát, hanem sokkal inkább az: vajon milyen megoldást fognak kieszelni erre föl a kormányhivatalokban, a minisztériumokban és kancellári dolgozószobákban, a nagykövetségeken és a konzulátusokon? Vajon mi az a mesteri lelemény, amellyel a külpolitikusok, határőrparancsnokok, diplomaták, szóval a hasonló helyzetek professzionistái majd elejét veszik a fenyegető kritikus feszültségeknek és incidenseknek? Mert hát az lehetetlen, hogy valami furfangos, frappáns, minden felet kielégítő megoldást ne találtak volna jó előre ezek a tapasztalt, rutinos politikai profik. (folyt.)
1989. augusztus 14., hétfő
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Magyar-NSZK tárgyalások - 1. folyt.
|
Így gondolták ezt néhány hónapja a laikusok. Azok a laikusok, akik ma arról értesülhettek, hogy átmenetileg bizonytalan időre bezárták az NSZK budapesti képviseleteit a látogatók elől; meg arról, hogy nyugatnémet külügyi államtitkár érkezett Budapestre a magyar külügyminiszterrel tárgyalni; meg arról, hogy e tárgyalásokról viszont semmi érdemlegeset nem lehet megtudni; egyáltalán arról, hogy Sopron környékén a határszél tele van elhagyott, üres, keletnémet rendszámú autók tucatjaival, amelyeket úgy kell bevontatni, ugyanis tulajdonosaik - úgy tűnik - valamilyen érthetetlen oknál fogva lemondtak arról, hogy tovább haszálják Wartburgjaikat meg Trabantjaikat. De ettől még persze az egyszerű laikus rendíthetetlenül bízik abban, hogy a keletnémet, nyugatnémet, osztrák és magyar illetékesek mindezt előre tudták, a keletnémet invázió nem érte őket felkészületlenül és váratlanul, egyszóval minden a legnagyobb rendben van, s Magyarországra sem fog megnehesztelni egyik érintett fél sem, legföljebb a Kelet-Németországban élő szláv kisebbség - a szorbok - bánatukban, mert hisz nekik nincs hova tovább menni, ők Magyarországról legföljebb Jugoszláviába mehetnének, ha akarnának, de azt hiszem, nem akarnak. +++
1989. augusztus 14., hétfő
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER hallgatói telefonok:
"FÉRFIHANG/ Jónapot kivánok, itt Mádi István beszél. Szép Zoltán urnak feladtam 162-es feladási számon a schwechati postán a neki szóló csomagot, 9 óra 30 perckor. Viszonthallásra.
NŐI HANG/ Jónapot kivánok, érdeklődni szeretnék, hogy mi az esélyem Ausztriába - édesanyám Ausztriában született tehát osztrák származású az egész család. Már nem birjuk elviselni Magyarországon az életet, szeretnénk Ausztriába menni férjemmel, édesanyámmal együtt. Hol kell jelentkezni és van-e ott úgynevezett németesités, szóval befogadnak-e bennünket, mert édesanyám nagyon beteg. Köszönöm szépen, a viszonthallásra.
LEMEZKIVÁNSÁG."
Dr Boross Imre (FKgP) visszaemlékezéseiből:
"Megalakult és megkezdte működését az Eötvös Lóránt Tudományegyetem büntetőjogi tanszékén az Ellenzéki Kerekasztal az EKA. A tagszervezetek az alábbiak voltak: Bajcsy-Zsilinszky Endre Baráti Társaság, Magyar Demokrata Fórum, FIDESZ, Független Jogász Fórum, Független Kisgazdapárt, Magyar Néppárt, Szabad Demokraták Szövetsége, Szociáldemokrata Párt, Szabad Szakszervezetek Demokratikus Ligája, megfigyelői státuszban. A március 22.-i alakuló ülésen az egyes pártokat, illetve szervezeteket az alábbi személyek képviselték: Bajcsy Zsilinszky Endre Baráti Társaság - Vígh Károly, FIDESZ: Kövér László, Orbán Viktor, Független Jogász Fórum: Bártfay Pál György, Kónya Imre, Sándorfi György, Független Kisgazdapárt: Boross Imre, Magyar Demokrata Fórum: Gergely Andor, Szabad György, Magyar Néppárt: Varga Csaba, Szabad Demokraták Szövetsége: Magyar Bálint, Szabad Szakszervezetek Demokratikus Ligája: Bruszt László, Vitézi László, Szociáldemokrata Párt: Révész T. Mihály."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|