|
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Világhíradó:
1919 újraértékelése
"...a közelmúltban hozták nyilvánosságra, hogy Kun Béla a
Szovjetunióban nem akkor, nem ott és nem úgy halt meg, mint
hirdették, hanem egy elvtárs hóhéra végezte ki.
Innen már remélhetőleg nincs túl messze 1919 újraértékelése sem.
Annak elismerése, hogy március 21-e nem ünnep, hanem nemzeti
gyásznap. 70 éve nem a Tanácsköztársaság győzött, hanem népünk
tragédiájaként a Trianonhoz vezető út végszakaszának kiépítésével a
bontakozó polgári demokráciát döntötte meg a vörös rémuralom.
Tehát ideje lenné, hogy a Március 21-e utak, terek visszakapják
eredeti nevüket, vagy hívják ezeket egyszerűen március 15-nek."
OS:
Független szervezetek - kerekasztal
"Mi is elengedhetetlenül szükségesnek tartjuk, hogy
kialakuljon a demokratikus erők közös álláspontja, és ennek alapján
tárgyaljunk a hatalom birtokosával, az MSZMP-vel. Úgy gondoljuk, a
dermedtségből ébredező társadalmat csak együttesen képviselhetjük."
|
|
|
|
|
|
|
Fellépés a terrorcselekmények ellen
|
München, 1989. március 22. (SZER, Magyar híradó) - Megszaporodtak a bombarobbantással fenyegetőző névtelen telefonhívások. A rendőrség reagált: a Belügyminisztérium bejelentette, hogy a telefonálók kilétének megállapítására speciális berendezést készíttetett. Nyilvánvalóan olyat, amellyel be lehet mérni: milyen telefonszámról érkezett a hívás. Erre a hírre a magyar polgárban gyanú ébred. A telefonlehallgatás ismert dolog, a levélcenzúra még mindig létezik, és ugyan miféle biztosítéka lehet az állampolgárnak, hogy ezt a most emlegetett berendezést a rendőrség tényleg csak a közbűnténnyel gyanúsíthatok esetében használja? A kezdődő demokratizálódás folyamatában hogyan lehetne meghatározni a rendőrség új szerepkörét? Milyen módon lehetne ellenőrizni, hogy ne éljen vissza a hatalmával? Tamás Gáspár Miklós? - Azt hiszem, hogy már itt vannak jogi szempontok, amelyekre azonnal ki is térek. Azért az esetleges - ebben a pillanatban a politikai és a lélektani - megfontolásra. A rendőrséghez nekem is fordulnom kellett volna a közelmúltban. Először akkor, amikor magát a rendőrséget kellett volna feljelentenem, tavaly június 16-ikán, amikor többedmagammal a Nagy Imre halála évfordulóján rendezett tüntetésen megvertek bennünket. Ettől eltekintettem, mert értelmetlennek tartottam - mert nem bízom a rendőrségben. Nemrégiben, amikor a szabaddemokraták és a Fidesz számos más vezetőivel együtt fenyegető névtelen leveleket kaptunk: lógni fogtok, halál rátok, megdöglesz, és hasonló szövegekkel - szintén többen bíztattak, hogy forduljak a rendőrséghez. Eszem ágában sincs a rendőrséghez fordulni! Nem bízom ebben a rendőrségben. Ha most, ez a magatartás, amiben osztozom a magyar állampolgárok nagy többségével azt hiszem, tulajdonképpen nem a törvénytisztelő állampolgár magatartása - és bizonyos esetben fájlalom is, hogy ez az attitűdöm - de azt hiszem, hogy ameddig politikai eszközökkel a rendőrségi iránti bizalom meg nem teremthető, addig nyilván az embernek az első gondolata a gyanakvás, amikor a telefonfülkék hívószámainak a bemérésére újabb felszereléseket vásárolnak. Az ember attól tart, hogy ezzel nem a bűnözőket fogják ellenőrizni, hanem a reformkommunistáktól az ellenzéken keresztül a sztálinistákig mindazokat, akiktől a hatalomnak félnivalója van. Úgyhogy a jogi elrendezés, amely egy eljövendő nyitott demokráciában majd valóban a nép ellenőrzése alá helyezi a rendőrséget a bíróságokon keresztül -, az majd megteremtheti a rendőrség iránti bizalmat. Bár meg kell mondanom, hogy itt nagyon szívós hagyományokkal kell majd megküzdenie az új magyar demokráciának, ha létrejön -, hiszen kulturális kérdés is. Az emberek Franciaországban sem szeretik a rendőröket: népszerűtlenek, annak ellenére, hogy Franciaország mégiscsak demokráciának minősíthető többé-kevésbé. Magyarországon a zsaru iránti ellenszenv szintén évszázados, és remélem, hogy ha valóban bírói ellenőrzés alá kerül a rendőrség, ha rendőrök csak ott viselnek fegyvert és egyéb kényszerítő eszközöket, ahol ez elkerülhetetlen, ha a rendőrség megszűnik katonai szervezetnek lenni, ha a rendőrség nem egy országos szervezet, hanem a helyi önkormányzatoknak alárendelt testület, ha a rendőri kényszerintézkedések megszűnnek és csak a bíróság hozhat ilyeneket, továbbá hogyha sikerül a rendőri visszaéléseket korlátok közé szorítani -, ez megváltozhat, és talán a jövőben kialakulhat egy olyan magatartás a magyar honpolgárokban a rendőrség iránt, amivel a Nagy-Britanniában, vagy az Egyesült Államokban lehet találkozni, ahol az emberek azonnal rendőrhöz fordulnak, hogyha valami bajuk van. Attól tartok, hogy erre még elég sokat kell várnunk. És a baj az ráadásul, hogy a félelem félelmet szül. A társadalomban ma meglévő rettegések a rendőrségre is érvényesek, és a rendőrök is honfitársaink. Csakhogy: nekik pisztoly, gumibot, bilincs és könnygázspray áll a rendelkezésükre, és ameddig a társadalom kiszolgáltatottnak érzi magát az átláthatatlan, titokzatos erőszakszervezetekkel szemben, addig bizalom nem várható el, és addig - hiába tudom, hogy ez nem az igazán felvilágosult modern állampolgár álláspontja - addig én sem bízom a zsarukban. +++
1989. március 22., szerda
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|