|
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Világhíradó:
1919 újraértékelése
"...a közelmúltban hozták nyilvánosságra, hogy Kun Béla a
Szovjetunióban nem akkor, nem ott és nem úgy halt meg, mint
hirdették, hanem egy elvtárs hóhéra végezte ki.
Innen már remélhetőleg nincs túl messze 1919 újraértékelése sem.
Annak elismerése, hogy március 21-e nem ünnep, hanem nemzeti
gyásznap. 70 éve nem a Tanácsköztársaság győzött, hanem népünk
tragédiájaként a Trianonhoz vezető út végszakaszának kiépítésével a
bontakozó polgári demokráciát döntötte meg a vörös rémuralom.
Tehát ideje lenné, hogy a Március 21-e utak, terek visszakapják
eredeti nevüket, vagy hívják ezeket egyszerűen március 15-nek."
OS:
Független szervezetek - kerekasztal
"Mi is elengedhetetlenül szükségesnek tartjuk, hogy
kialakuljon a demokratikus erők közös álláspontja, és ennek alapján
tárgyaljunk a hatalom birtokosával, az MSZMP-vel. Úgy gondoljuk, a
dermedtségből ébredező társadalmat csak együttesen képviselhetjük."
|
|
|
|
|
|
|
Kelet-európai helyzet - Kirkpatrick-nyilatkozat
|
(Csipán Tibor) München, 1989. március 20. (SZER, Késő esti mai nap) - A Washington Post mai számában Jeane Kirkpatrick, az Egyesült Államok volt ENSZ- nagykövete a tekintélyes konzervatív külpolitikai szakértő hosszabb elemzést közöl a kelet-európai helyzetről, és ebben felteszi a kulcsfontosságú kérdést: vajon kimúlt-e már az úgynevezett Brezsnyev-doktrína? Kirkpartick emlékeztet, hogy amikor a magyar kormány utoljára megkérdőjelezte a létező szocializmus értékeit és a Szovjetunióval fenntartott kapcsolatok természetét, szovjet tankok özönlötték el Budapestet. Ma, több mint három évtizeddel később - folytatja Kirkpatrick - a magyar vezetés újra átfogó politikai, gazdasági és alkotmányreformra készül. Magyarországon - mondja a konzervatív kommentátor - ma nyíltan beszélnek arról, hogy esetleg az ország az Európai Gazdasági Közösség tagja lesz, és azt várják, hogy az Európa Parlamentben megfigyelői státuszt kap, és ma a Szovjetunió egyetlen egyszer sem utalt arra, hogy egy ilyen jellegű fejleményt vereségként értékelne. Oleg Bogomolov, Gorbacsov tanácsadója például - mint ahogy azt hallgatóink bizonyára jól tudják - kijelentette: egy semleges Magyarország nem jelentene fenyegetést a Szovjetunió számára. Jeane Kirkpatrick ezekre a fejleményekre is utalva teszi fel a kérdést, hogy vajon mára érvényét vesztette-e az úgynevezett Brezsnyev-doktrína, melynek röviden az volt a lényege, hogy Moszkva internacionalista kötelességének tartotta a bajba jutott szocialista rezsimek életben tartását akár katonai erővel is. Kirkpatrick - válaszolni próbálván a kérdésre - megállapítja: ma igazából senki nem tudja, hogy a Szovjetunió milyen mértékű szabadságot és függetlenséget fog eltűrni. Magyarországon, Litvániában és Lengyelországban a kormány és az ellenzék egyaránt óvatosan feszegeti a határokat. A kommunista pártok - hatalmukat megőrzendő - lazítani akarnak a totális kontrollon, szabad választásokat ígérnek, de csak szigorúan meghatározott feltételek mellett. Magyarországon például - írja Kirkpatrick, s itt nézzék el nekem a hallgatók, ha őt idézvén már jól ismert dolgokról beszélek - ellenzéki pártok is indulhatnak majd a választásokon, s ha sikeresek lesznek, helyet kaphatnak egy olyan koalícióban, melynek vezető ereje az MSZMP lesz. Litvániában a Sajudis ellenzéki mozgalom jelölteket indít a március 26-i törvényhozási választásokon, már eleve azzal a tudattal, hogy elsöprő győzelme esetén sem lesz semmi lehetősége arra, hogy beleszóljon az új kormány összetételébe. Lényegében - állapítja meg Kirkpatrick - az ellenzéki pártok és mozgalmak Kelet-Európában elfogadták, hogy a politikai küzdelemben az ő kapujuk felé lejt a pálya, s hogy nem egyenlő feltételek között küzdenek a kommunista párttal. Még ilyen körülmények között is nagy a nyugtalanság és a bizonytalanság - mondja Kirkpatrick. - A Sajudis és a Szolidaritás vezetői például félnek igazi demokráciát és félreérthetetlen függetlenséget követelni. Félnek a Szovjetuniótól, félnek a Varsói Szerződés erőitől, félnek egy olyan fejleménytől, mely az egész reformfolyamatot elpusztítaná. Hová vezet mindez? - teszi fel végül a kérdést Kirkpatrick. - Gorbacsov türelmének és hatalmának hol a végső határa? Lehetséges- e, hogy a Varsói Szerződés egyik vagy másik tagállama semlegességet jelentsen be? Győz-e a nacionalizmus a szocializmus felett Kelet- Európában? Győz-e a demokrácia a pártdiktatúra erői felett? Ne lepődjünk meg, ha Jeane Kirkpatrick válasza ezekre a kérdésekre végül is pontosan ugyanaz, mint az ügyben érdekeltek túlnyomó többségének a válasza: ma még nem tudhatjuk. +++
1989. március 20., hétfő
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|