Rendszerváltás és az MTI

	Március 15.
(Hanák Tibor) München, 1989. március 17. (SZER, Nemzetközi sajtószemle) - Az osztrák lapok egy része nagy kiértékeléseket közöl a magyar nemzeti ünnep idei lefolyásáról. Arthur Meyer szinte megrója az osztrákokat, hogy azt képzelték, március 15-ikén majd elfogja a vásárlási láz a magyarokat. A történelmet írták ezen a napon, és nemzetként lépnek fel. Március 15. a rezsimnek és az ellenzéknek egyaránt a demokratizálási folyamat nagy próbája volt. Azt is tudják a magyarok, hogy a kiegyezéshez, 1867-hez csak a környező népekkel együtt juthatnak el, ezért követeltek szabadságot Václav Havelnak - írja. Majd rámutat Ausztria szerepére, mely most háttérbe szorult, mert nem az osztrákok adtak példát a magyaroknak, hanem a magyarok az osztrákoknak. És itt utal a nagymarosi erőmű kérdésére, melynek megépítését nem Ausztria, hanem a magyar ellenzék gátolja meg, de már nem környezetvédelmi és gazdasági, hanem politikai okokból. Martos Péter a Die Pressében 4 hasábos cikket szentel március 15-e kiértékelésére. Szerinte a budapesti kormány szóvivőjének meg kell változtatnia azt a véleményét, hogy a magyar ellenzék még nem érett a választásokra. A nemzeti ünnep lefolyása az ellenzék mellett szól - állapítja meg Martos; Péter a bevezetőben. A kormány idegeskedett ezen a napon, mely ezúttal a népé volt. Az ellenzék és a kormány abban egyetért, hogy ami Magyarországon ma történik, az fordulat, csak mindegyik mást ért fordulaton. A kommunista vezetés szeretné úgy beállítani a dolgot, hogy a változás már Kádár János leváltásával megtörtént, s nem vitatja, hogy az ellenzéknek lenne tömegbázisa. Ugyanezt mondhatja azonban az ellenzék is, hamarosan csak egy párt lesz az MSZMP a többi között. A kommunista vezetésnek nem maradt más hátra, mint kitartásra inteni a párttagokat, őrizni a hatalmat. Itt van a voltaképpeni választóvonal - állapítja meg Martos Péter a Die Pressében. A heterogén ellenzék március 15-én megmutatta, hogy együtt tud menetelni, és nem hagyja magát a kommunistáktól korlátozni, nem elégszik meg a látszatdemokráciával. Nincs távol az a jövő, melyben a kommunistákon kívül más pártok jelenlétével is számolni kell, és ez megcáfolja azt a beállítást, hogy az ellenzék soraiban nincs senki, akinek át lehetne adni a hatalmat - írja Martos Péter a Die Pressében. - Az 1848-as forradalom idei megünneplésének politikai tanulságait fejtegeti mai cikkében a Le Monde kommentátora is. Nyitrai Jánost hallják Párizsból. - A párt, jelenti a mértékadó Le Monde tudósítója Budapestről, a nála sokkal nagyobb tömegeket megmozgatott ellenzéki csoportokkal szemben vesztett. Ilyen gyenge teljesítmény ellenére azért elégedett lehet azzal, hogy - akárcsak felületes - konszenzust váltott ki a nacionalizmusra játszva, ami Magyarországon kétségbe vonhatatlanul melegedőben lévő érték. A hatalom gondolatmenete a Le Monde tudósítója szerint a következő. - A szociológia többé senkit nem érdekel. Ezen ne múljék, ne beszélünk többé róla! Megszüntetjük a vörös zászlókat, és a hangsúlyt olyan nagyszerű témákra helyezzük, mint Erdély, a háromszínű kokárdák, a pluralizmus és a függetlenség, még ha mindezt másképpen is értelmezzük, mint általában a lakosság. Nyers Rezső azt kívánta, hogy március 15-e a magyarok egységének egyik tényezője és egy nemzeti közmegegyezés kiinduló pontja legyen. Ez - állapítja meg a francia újságíró - egyfajta manipulációs átvételhez hasonlít. De a lényeg az, hogy párhuzamosan a párt megőrzi a hatalom minden kulcspozícióját. Az ellenzék pedig, mivel nem akarja veszélyeztetni a többpártrendszer felé vivő bizonytalan menetet, és mivel munkásbázis hiányától szenved, egyelőre nem kívánja siettetni a dolgokat - eddig a Le Monde tudósítója az idei magyar március 15-e politikai tanulságáról. +++ 1989. március 17., péntek
Vissza » A hírhez kapcsolódik »