|
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Világhíradó:
1919 újraértékelése
"...a közelmúltban hozták nyilvánosságra, hogy Kun Béla a
Szovjetunióban nem akkor, nem ott és nem úgy halt meg, mint
hirdették, hanem egy elvtárs hóhéra végezte ki.
Innen már remélhetőleg nincs túl messze 1919 újraértékelése sem.
Annak elismerése, hogy március 21-e nem ünnep, hanem nemzeti
gyásznap. 70 éve nem a Tanácsköztársaság győzött, hanem népünk
tragédiájaként a Trianonhoz vezető út végszakaszának kiépítésével a
bontakozó polgári demokráciát döntötte meg a vörös rémuralom.
Tehát ideje lenné, hogy a Március 21-e utak, terek visszakapják
eredeti nevüket, vagy hívják ezeket egyszerűen március 15-nek."
OS:
Független szervezetek - kerekasztal
"Mi is elengedhetetlenül szükségesnek tartjuk, hogy
kialakuljon a demokratikus erők közös álláspontja, és ennek alapján
tárgyaljunk a hatalom birtokosával, az MSZMP-vel. Úgy gondoljuk, a
dermedtségből ébredező társadalmat csak együttesen képviselhetjük."
|
|
|
|
|
|
|
A parlament ülése
|
München, 1989. március 12. (SZER, Világhíradó) - Kemény István az Országgyűlés ülésszakára tekint vissza, és von le néhány következtetést. - Három lényeges dolog történt a parlament eheti ülésén. A legfontosabb közülük a Nagymarosra vonatkozó döntés. Ez ugyan nem a parlament döntése volt, hanem a kormányé, bejelentésére azonban a parlament ülésén került sor. A kormány kész megvizsgálni a nagymarosi beruházásról tartandó népszavazás lehetőségét - mondta Németh Miklós. Hozzátette, hogy tanulmányozzák a népszavazás előkészítésének módját, és az eredményt a népszavazásról általában szóló törvénytervezetével együtt májusban, vagy júniusban a parlament elé terjesztik, a későbbiekben pedig megígérte, hogy addig is lassítják az építkezés ütemét. A kormány és a politikai vezetés tehát félig beleegyezett abba, amit oly hosszú ideig követeltek tőle, és amitől az elmúlt öt hónapban egymást követő nyilatkozatokban mereven elzárkózott. A fordulatban bizonyosan szerepet játszott a 120 ezer aláírás, és az a kitartó harc, amelyet független gondolkodású emberek évek óta folytatnak a katasztrófa elhárításáért. Még nagyobb szerepet játszott a közvéleményben végbement átalakulás, illetőleg ennek az átalakulásnak láthatóvá válása. Már a szeptemberi 30 ezres tüntetésnek elegendőnek kellett volna lennie ahhoz, hogy Grósz Károlyék észhez térjenek. Nem volt elég. Megrendezték a parlament októberi ülését, amelyen bizalmi kérdéssé tették a vízlépcsőt. Az eredmény botrány és kudarc volt. Arad után a Grósz-kormány második nagy kudarca. Az emberek hallgatták a rádiót, nézték a televíziót, és arra döbbentek rá, hogy ebben a kormányban és ebben a parlamentben nem bízhatnak. A vízlépcsős szavazásnak szinte másnapján vetette fel a Demokrata Fórum, hogy az Országgyűlés oszlassa fel önmagát, és írjon ki új választásokat. Az azóta eltelt hónapokban tudta meg lassan majdnem mindenki, hogy Csehszlovákia nem indította be a szennyvíztisztító- berendezéseket, és hogy a Tudományos Akadémia kezdettől fogva ellenezte a vízlépcsőt - ami egyszeriben nevetségessé tette azt az érvelést, hogy csak hozzá nem értő laikusok ellenzik az erőművet. A fordulathoz azonban még egy tényezőre volt szükség, arra, hogy a vezetésen belül erősebbé válljanak a józanabb politikusok. Láthattuk ennek jelét a többpártrendszerre vonatkozó februári KB- határozatban, és a márciusi KB-ülés vitájában. Ma persze még nem tudjuk, hogy lesz-e népszavazás Nagymarosról - és ami ugyanolyan fontos: hogy lesz-e lassítás az építkezésen? Annyi azonban bizonyos, hogy felfigyeltek a közvélemény átalakulására. A második fontos esemény Stadinger leváltása, és hat képviselőnek a képviselői mandátumról való lemondása. A Heti Világgazdaság figyelmeztet arra, hogy a politikai vezetésnek is érdekében áll a parlament összetételének módosulása, mert ez elősegíthetné, hogy a képviselőház 1990-ig meg tudja őrizni mandátumát. Ezzel kapcsolatban idézi Márton Jánost, aki azt mondta, hogy 30-40 képviselő visszavonulásával a magyar képviselőház nem volna rosszabb, mint a világon bármely más parlament. Ez ugyan égbekiálltó ostobaság, de annyi igaz, hogy az említett visszavonulás valamit javítana a jelenlegi szégyenletes helyzeten. A harmadik fontos esemény a sztrájktörvény megtárgyalásának elhalasztása. Ez a jobb érzettel rendelkező képviselőknek, de még- inkább az alternatív szervezetek szívós harcának köszönhető. Közülük is elsőnek a TDDSZ-t kell említeni. Azt sem szabad elhallgatni, hogy Nagy Sándorék kezdetben jóváhagyásukat adták, ^s lelkes konformizmusukon csak akkor változtattak, amikor észlelték, hogy ebben a kérdésben is van közvélemény. A helyzet világos: Magyarországon jogszabály nem tiltja a sztrájkot. Hivatalos helyről az utóbbi időben többször elhangzott, hogy mindent szabad, amit törvény nem tilt. Jelenleg tehát szabad sztrájkolni. A törvény tervezetét nyilvánvalóan azért készítették el, hogy ezt a szabadságot korlátozzák. +++
1989. március 12., vasárnap
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|