 |
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Világhíradó:
1919 újraértékelése
"...a közelmúltban hozták nyilvánosságra, hogy Kun Béla a
Szovjetunióban nem akkor, nem ott és nem úgy halt meg, mint
hirdették, hanem egy elvtárs hóhéra végezte ki.
Innen már remélhetőleg nincs túl messze 1919 újraértékelése sem.
Annak elismerése, hogy március 21-e nem ünnep, hanem nemzeti
gyásznap. 70 éve nem a Tanácsköztársaság győzött, hanem népünk
tragédiájaként a Trianonhoz vezető út végszakaszának kiépítésével a
bontakozó polgári demokráciát döntötte meg a vörös rémuralom.
Tehát ideje lenné, hogy a Március 21-e utak, terek visszakapják
eredeti nevüket, vagy hívják ezeket egyszerűen március 15-nek."
OS:
Független szervezetek - kerekasztal
"Mi is elengedhetetlenül szükségesnek tartjuk, hogy
kialakuljon a demokratikus erők közös álláspontja, és ennek alapján
tárgyaljunk a hatalom birtokosával, az MSZMP-vel. Úgy gondoljuk, a
dermedtségből ébredező társadalmat csak együttesen képviselhetjük."
|
|
|
|
|
|
 |
Az 1956-os titkos iratok
|
(Juhász László)
München, 1989. február 18. (SZER, Világhíradó) - Az 1956-os magyar
forradalom méltó értékelésének fontos előfeltétele a még
tisztázatlan kérdések hivatalos kivizsgálása és az eredmény
kendőzetlen nyilvánosságra hozatala. Erre a feladatra vállalkozott
a Pozsgay Imre államminiszter vezetése alatti külön-bizottság,
amely - Grósz Károly szerint - elhamarkodottan minősítette
népfelkelésnek mindazt, ami 1956. október 23-ika és november 4-ike
között történt.
A végső minősítéshez - úgymond - további oknyomozó vizsgálatokra
van szükség. Addig érjük be azzal, hogy az első napok
népfelkeléséből később ellenforradalom lett. Ezt a tételt az ÁVH-
sok elleni szórványos népítélettel próbálják alátámasztani.
A különös csak az, hogy Kádár János nem a forradalom első
napjaiban, hanem november 2-ikán jelentette ki: "Népünk dicsőséges
felkelése lerázta a nép és az ország nyakáról a Rákosi-uralmat,
kivívta a nép szabadságát és az ország függetlenségét".
Márpedig a népharag nem november 2-ika után, hanem azt megelőzően
sújtott le a fegyvertelen tömegre gépfegyverrel lövető
mosonmagyaróvári zöldávós tisztekre, ugyanúgy, mint a Köztársaság
téri pártház ablakaiból a tizenéves ipari tanulókra vadászó
ávósokra. Ezt követően sehol sem történt lincselés, az országban
rend uralkodott, és november 5-ikén már a termelés is megkezdődött
volna, ha november 4-ikén hajnalban nem fojtja el a népfelkelést a
szovjet páncélosokra támaszkodó ellenforradalom.
Jó lenne, ha a kompromisszumos megfogalmazást elfogadó Központi
Bizottság azt is tisztázná, hogy november 2-ika után - amikor az
idézett Kádár kijelentés elhangzott - mi volt az a felkelők által
elkövetett cselekmény, amely a párt megítélése szerint
népfelkelésről ellenforradalomra állította át a történelem
váltóját.
Mindenesetre megnyugtató, hogy folyik tovább az oknyomozás, és a
történelmi igazság tisztázása érdekében még a szovjet levéltárak
titkos anyagába is be kívánnak tekinteni a kutatók. Ezt, a Németh
Miklós által bejelentett kiváltságot időközben már a TASSZ szovjet
hírügynökség is megerősítette.
Bármennyire örvendetes is ez a hír, kételyeinket mégsem
hallgathatjuk el. Amíg ugyanis a hazai titkos anyag - amit a sokat
emlegetett fekete dobozok őriznek - hozzáférhetetlen a kutatók
számára, addig Moszkvában sem várhatunk nagyobb nyíltságot.
A fekete dobozok előkerüléséről mindaddig szó sem lehet, amíg a
Belügyminisztériumban, a Legfőbb Ügyészségen és az Igazságügyi
Minisztériumban ott ülnek azok, akik felelősek a Kossuth Lajos téri
vérfürdőért és a november 4-ike utáni megtorló hadjáratért.
Elképzelhető, hogy a Pozsgay vezette vizsgáló bizottság máris
tudja, vagy hamarosan tudni fogja a teljes igazságot. Annak
nyilvánosságra hozatalára azonban a jelek szerint még ma sem mer
vállalkozni az MSZMP vezetősége. +++
1989. február 18., szombat
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|