 |
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Világhíradó:
1919 újraértékelése
"...a közelmúltban hozták nyilvánosságra, hogy Kun Béla a
Szovjetunióban nem akkor, nem ott és nem úgy halt meg, mint
hirdették, hanem egy elvtárs hóhéra végezte ki.
Innen már remélhetőleg nincs túl messze 1919 újraértékelése sem.
Annak elismerése, hogy március 21-e nem ünnep, hanem nemzeti
gyásznap. 70 éve nem a Tanácsköztársaság győzött, hanem népünk
tragédiájaként a Trianonhoz vezető út végszakaszának kiépítésével a
bontakozó polgári demokráciát döntötte meg a vörös rémuralom.
Tehát ideje lenné, hogy a Március 21-e utak, terek visszakapják
eredeti nevüket, vagy hívják ezeket egyszerűen március 15-nek."
OS:
Független szervezetek - kerekasztal
"Mi is elengedhetetlenül szükségesnek tartjuk, hogy
kialakuljon a demokratikus erők közös álláspontja, és ennek alapján
tárgyaljunk a hatalom birtokosával, az MSZMP-vel. Úgy gondoljuk, a
dermedtségből ébredező társadalmat csak együttesen képviselhetjük."
|
|
|
|
|
|
 |
Pozsgay előadása
|
München, 1989. február 7. (SZER, Világhíradó) - Független
testületek megfigyelői jelen voltak egy, a legkevésbé sem
a számukra rendezett találkozón. Budapestről érkezett beszámolót
olvasunk fel:
- Február 6-ikán, a budapesti Marczibányi téri művelődési ház
zsúfolásig telt nagytermében Pozsgay Imre találkozott a Szocialista
Hazáért, a Munkás-paraszt Hatalomért érdemérmesekkel, a
Szabadságért érdemérmesekkel és a régi párttagok
munkabizottságával.
A független szervezetek némely tudósítói beszivárogtak a zártkörű
találkozóra, vagy nevezhetjük tetemrehívásnak is, ahol az 1956.
november 4-ike utáni hatalomátvétel hőskorának idős harcosai mély
átéléssel engedelmeskedtek Grósz Károly főtitkár felszólításának.
Levonták a politikai bizottsági tagok között dúló nyilatkozat-
háború személyi konzekvenciáit.
Egyes hozzászólók egyenesen felszólították Pozsgayt, hogy mondjon
le.
Nem mintha Grósz Károly több támogatást érezhetett volna ki a
párttagság eme részének felhevült szónoklataiból. Jó szót tegnap
este Kádár Jánoson kívül - akinek egy elvtársnő 32 év után
mégegyszer kifejezte háláját, amiért behívta a szovjet elvtársakat
- leginkább Németh Miklós miniszterelnök kapott.
A legtöbb kérdező és hozzászóló Pozsgay legfőbb bűneként azt hozta
fel, hogy a Központi Bizottság megkerülésével a rádiónak mondta el
új, 1956-os formuláját. A párt ügyeit az utcára vinni, a rádióban
közzétenni valamit a pártfegyelem súlyos megsértése - hangzott az
ítélet.
Amikor Pozsgay visszakérdezett: ha a Központi Bizottság mondja ki
ugyanazt, akkor nem fáj?
Kórusban zúgták a veteránok: a Központi Bizottság ezt soha nem
mondta volna ki.
Feltehetően nemcsak a párt szervezeti szabályzatának tisztelete,
hanem a Központi Bizottságba vetett bizalom vezette a
megjelenteket, amikor közös állásfoglalást fogalmaztak: 1956
megítélése nem a történészek, hanem a párttagság és a Központi
Bizottság feladata.
A közönség egy része - és mindenekelőtt a kerületi pártbizottság
simára csiszolt vezetői azonban nem hagyták jóvá, hogy itt
bármilyen állásfoglalás születhessek.
Pozsgay Imre nem volt irigylésre méltó helyzetben, de állta a
sarat. Kifejtette, hogy a párt és az ország egyetlen esélye, ha a
társadalom és a párt képes kiegyezni, ha a nép centruma és a párt
centruma közeledik egymához.
1956 verdiktjét nem a párttagok, nem a Központi Bizottság, még csak
nem is a történész albizottság mondja ki. Kimondta már régen a nép.
Ő - Pozsgay - abba az MSZMP-be lépett be 22 évesen, 1956. november
2-ikán, amelyik megújulást ígért és ma is ezért a megújulásért
harcol megvesztegethetetlenül. Véleménye a múltról, jelenről és
jövőről nem befolyásolható politikai nyomás gyakorlásával.
Az estének voltak percei, amikor Pozsgaynak kendőzetlenül
ellenséges hallgatóságát is sikerült magával ragadnia. De legyőzték
Pozsgay súlyos igazságainak csábítását. A rövid kábulat pillanatai
után újra kitüntetéseikre kezdtek mutogatni, amelyeket veszély
fenyeget, hiszen egy ördögi varázsszó a "népfelkelés" nyomán
aranyból sárrá változnak. +++
1989. február 7., kedd
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|