Rendszerváltás és az MTI

	A KB pénteki ülése
München, 1989. február 7. (SZER, Világhíradó) - Az, hogy a politikai döntéshozatal nem lehet többé az MSZMP magánügye és monopóliuma, az egész társadalom előtt nyilvánvalóvá vált. A Központi Bizottság száz egynéhány tagja most pénteken már nem teheti meg, hogy figyelmen kívül hagyja az állampolgárok véleményét. Célozhatnánk itt most a közvéleménykutatásokra is, lásd a ma reggeli Magyar Nemzetet és az e heti hvg-t, de elsősorban a független csoportok közösen kiadott nyilatkozatáról van most szó. A KB dönteni akar abban - és a döntésnek esetleg személyi következményei lesznek -, hogy elfogadja, vagy elutasítja az MSZMP által megbízott párt testület, a történelmi albizottság megítélését: 1956 népfelkelés volt. Sokan elmondták már, hogy nem a KB határozat fogja eldönteni azt, amit a magyar nép 32 éve tud, csak nem mondhatott ki hangosan. Mégis súlyosán nyom a latban, hogy a KB miként reagál arra a higgadt, realista és felelősségteljes állásfoglalásra, amelyet 16 független szervezet tegnap közzétett nyilatkozata kifejez. A független szervezetek együttműködése, idézem szó szerint: "akár koalícióban az MSZMP-vel, akár a konstruktív ellenzék alkotmányos pozíciójában, csak a törvénytelenségek önkényuralmát megtestesítő sztálini pártállammal szemben, 1956-ban kirobban népfelkelés igazságos történeti megítélésével, revideált felfogásával képzelhető el." Ebben a fogalmazásban és abban, hogy ennek elvetése beláthatatlan következményekkel járhat, 16 jelentős független csoport egyetért és ez nem csekélység. Ezzel a KB-nek számolnia kell. Felmérve azt, hogyha a hatalmi belvillongásban a kemény vonal személyes érdekeit részesíti előnyben, akkor ezzel a nemzeti megbékélés ellen, a válságból való kiút ellen szavaz. De kinek lehet az érdeke és miért a válság további élesítése? Hogy az ellenzék valóban akarja-e a nemzeti közmegegyezést, azt ez a közös nyilatkozat nyilvánvalóan jelzi és az is, hogy aláírták azok a szervezetek is, amelyek ugyanakkor különnyilatkozatot is kiadtak, úgy mint a Független Kisgazdapárt és a Szabad Demokraták Szövetsége. Mindkét különnyilatkozat leszögezi, hogy 1956-ban forradalom ment végbe. Ami egyébként a különnyilatkozatok ügyét illeti, a Magyar Demok- rata Fórum volt az első, amely a népfelkelés témára reagált egy héttel ezelőtt, méghozzá a Magyar Hírlap felkérése. Csakhogy a szöveget a kormány lapja végülis mégsem közölte azzal a megjegyzéssel, hogy túlságosan Pozsgay-párti. Mi nem kívánjuk az akármilyen okból is történő cenzúrázást vállalni, ezért közöljük a ma reggel hozzánk eljutott, egy héttel ezelőtti MDF nyilatkozatot: "Népfelkelés? Igen, az. De nem akkor, hanem most. Most zajlik az a békés, erőszakmentes, egyelőre még elsősorban értelmiségi osztagokból álló, de már igen széles tömegtámogatással is bíró népfelkelés, amelynek szószólójaként Pozsgay Imre jelentős pártzászlóaljakat is csatában szólítva eljutott odáig, hogy kimondhatta az igazság egy részét. Ezt mindenképpen meg kell becsülnünk, már azért is, mert ez a mi sikerünk is. Nemzetünk helyzete most ilyen. A félsikert is meg kell becsülnünk. E bejelentés napja egyébként is jeles nappá válik majd a magyar történelemben. Büszkék lehetünk—rá, hogy históriánk eme lapjára a mi nevünk is oda lesz írva. Munkánkkal, szorongva kimondott gondolatainkkal márciusi, júniusi összekapaszkodásunkkal és Erdélyért gyújtott fákjáinkkal egyetemben. Talán azt is elmondhatjuk, hogy végre odafent is van már felelős, áldozatkész szószólója nemzetünknek. De azt is látnunk kell, hogy most még csak az út felén, ha tartunk. Nemcsak mert 1956 sokkal több volt, mint népfelkelés, hanem azért is, mert az, ami felé elindultunk, az áhított független magyar demokrácia még igen messze van. Ezekben a nehéz órákban, amikor az anyagi nyomorúság réme és valósága sötét felhőként gomolyog felettünk,'s nyomában már halljuk a konokság és a visszarendező szándékok kegyetlen dörgését is, nem adhatjuk át magunkat az örvendezésnek és minden összefüggést számításba kell vennünk. A szabadság és a demokrácia teljessége csak szívós, higgadt és céltudatos munkálkodásunk eredményeként köszönthet ránk. Mi most Pozsgay sorsára figyelünk, de azt is tudjuk, hogy ezt a bejelentést az egész nemzet érte el több évtizedes néma szájösszeszorítással. A Magyar Demokrata Fórum ideiglenes elnöksége, 1989. feburár 1." +++ 1989. február 7., kedd
Vissza » A hírhez kapcsolódik »