|
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Világhíradó:
1919 újraértékelése
"...a közelmúltban hozták nyilvánosságra, hogy Kun Béla a
Szovjetunióban nem akkor, nem ott és nem úgy halt meg, mint
hirdették, hanem egy elvtárs hóhéra végezte ki.
Innen már remélhetőleg nincs túl messze 1919 újraértékelése sem.
Annak elismerése, hogy március 21-e nem ünnep, hanem nemzeti
gyásznap. 70 éve nem a Tanácsköztársaság győzött, hanem népünk
tragédiájaként a Trianonhoz vezető út végszakaszának kiépítésével a
bontakozó polgári demokráciát döntötte meg a vörös rémuralom.
Tehát ideje lenné, hogy a Március 21-e utak, terek visszakapják
eredeti nevüket, vagy hívják ezeket egyszerűen március 15-nek."
OS:
Független szervezetek - kerekasztal
"Mi is elengedhetetlenül szükségesnek tartjuk, hogy
kialakuljon a demokratikus erők közös álláspontja, és ennek alapján
tárgyaljunk a hatalom birtokosával, az MSZMP-vel. Úgy gondoljuk, a
dermedtségből ébredező társadalmat csak együttesen képviselhetjük."
|
|
|
|
|
|
|
A magyar Zöldek
|
London, 1989. február 3. (BBC, Késő esti adás) - A múlt hét végén Budapesten környezetvédők kétnapos országos konferenciát tartottak, hogy új stratégiát találjanak a környezetrombolás megakadályozására. Mint a hét végén budapesti tudósítónk, Sally Ackroyd már beszámolt róla: a konferencián a felszólalók elméleti előadásokat tartottak, és megvitatták, hogy miként lehetne megszervezni a Zöld-mozgalmat. A hét elején telefonon érdeklődtünk a konferencián részt vett Duna Kör csoport szóvivőjénél, Szegfű Andrásnál. - Mi a Zöldek programja Magyarországon? - A Zöldek nem alkotnak egységes szervezetek, és amiben különbözünk, az pont az erre a kérdésre adott válasz. Nekünk az a véleményünk a Duna Körben ahova én tartozom - de sokunknak másunknak is - hogy a magyar környezetvédelemnek az égő háza jelenleg a bős-nagymarosi vízlépcsőrendszernek a visegrád- nagymarosi vízlépcsője, amelyik még meghiúsítható, és ha meghiúsítanánk, akkor gazdaságilag jobbom járnánk, és óriási környezetpusztítást kerülnénk el. - Erre milyen reális remény van, hogy ez tényleg megvalósítható? - Egyrészt folyamatban van az utóbbi évtizedek magyar történelmének talán a legszélesebb körű társadalmi, aláírásgyűjtő akciója. Ha a koreai háború idejében hivatalos aláírásgyűjtést nem számítom, akkor azt hiszem, hogy ez a legnagyobb volumenű akció, ami eddig ment. Túl vagyunk a százezredik támogató aláíráson. Ez Magyarországon 1988-89-ben egy olyan tény, aminek erkölcsi, társadalmi és politikai jelentősége van. A népszavazással tehát mi a képviseleti demokráciának, a parlamentnek a csődjét szeretnénk ellensúlyozni: a közvetlen demokráciához fordulunk. - Egyes megfigyelők szerint azonban a lakosság 10 százalékának a támogatására lenne szükség -, nem százezer, hanem egymillió kellene. Mi a véleménye ezzel kapcsolatban? - Nincs semmiféle ilyen jogi szabályozás - tehát se olyan nincs hogy százezer, sem ötvenezer, se olyan nincs hogy egymillió. Ez nyilvánvalóan egy harci kérdés, hogy hol húzzák meg ezt a határt, de én azt hiszem, hogy egy felelős politika nem tudja figyelmen kívül hagyni már azt a potenciált sem, amit százezer embernek az aláírása jelent. He feledjük el, hogy nevüket, címüket, foglalkozásukat is aláírják. - A magyar környezetvédők érétek-e már el olyan eredményt, amit a maguk eredményének vallhatnak? - Én azt hiszem hogy nagyon is sokat. Egy csomó konkrét esettben sikerült megakadályozni vagy magát a kártevést, vagy a nagyobb kártevést. Tehát visszafordítani egy kezdeti stádiumban a dolgokat, például a mosonmagyaróvári szemétlerakodónál. Azonkívül az "égő ház" ügyében: Bős-Nagymaros ügyében én azt hiszem hogy óriási eredmény, hogy országos politikai témává tettünk egy olyan beruházást, amihez hasonló beruházásoknál korábban sem előtte nem kérdezték meg a lakosságot valamiféle demokratikus módon, sem utána nem volt megkérdezés. Gondoljon az eocén-programra, ahol milliárdokat dobtak ki az ablakon, vagy adriai kőolajvezetékre. Soha nem volt társadalmi vitatéma a politikai téma. Ha a mozgalom csak ennyit ért el, az is óriási siker, mert útját állja annak, hogy a jövőben valaha is egy ilyen nagyságrendű környezetpusztító beruházást megpróbáljanak a hátsó kapun becsempészni úgy, hogy az emberek nem tudnak róla. - A hatóságokkal van valamiféle dialógusuk? - Én azt hiszem hogy ennek a feltételei lassan kezdenek kibontakozni. Mit értünk hatóságon? Érthetjük az államigazgatást, kormányzatot, és érthetjük az erőszakszervezeteket, a rendőrséget. A rendőrség most az esetek jelentős részében úgy viselkedik, ahogy egy jogállamnak a rendőrségéhez méltó, és azt hiszem, hogy ebben a vonatkozásban nekünk is meg kell tenni azt, hogy elkerüljük a felesleges konfliktusokat. Többek között azokat a konfliktusokat amik abból erednek, hogy az alacsonyabb szinteken a régi reflexek még nagyon is uralkodnak. Ez az egyik oldal. Ami a kormányzatot illeti, a konferencián a miniszter-helyettes elismételte azt, hogy a Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium "kinyújtott kézzel közeledik" az alternatív környezetvédőkhöz -, és erre muszáj volt elmondani ott a helyszínen, hogy nagyon nehéz ezt a kezet megragadni, amíg ebben a kézben ott van a visegrád-nagymarosi erőmű. De a másik dolog, ami útjában áll ennek a közeledésnek vagy megbékélésnek: az az a múlt, amivel ez a minisztérium rendelkezik, úgy is mint jogfolytonos örököse a Környezetvédelmi Hivatalnak. Ez volt az a hivatal, amelyik - nem biztos hogy csak a saját kezdeményezésére -, de mindenképpen konkréten gátolta, akadályozta és üldözte a független környezetvédelmi mozgalmaknak az intézményes megalakulását a nyolcvanas évek elejétől kezdve. - Van-e a magyar környezetvédőknek valamilyen alternatív stratégiája, amit a lakosság elé tárhatnak -, hogy ne ilyen szétaprózott csoportokként lépjenek fel? - Ezen a konferencián több előadásban is fölmerültek olyan megoldások, amik túlmennek a meglévő rossznak a bírálatán, és kifejezetten megvalósítható és kívánatos pozitív dolgokat vázolnak fel. Most csak egy egész apró példát mondok. Elhangzott egy előadás a pécsi "napházról", amelyiket azért hívnak így, mert egy energiatakarékos, környezetbarát lakóház, minden-szempontból az alternatív életvitel követelményei szerint lett tervezve. Ez egy össztársadalmi feladat, amiben mi csak a kovácsnak a szerepét játszhatjuk. Ami a szervezeti problémákat illeti, itt azt hiszem hogy ezek még kiforratlanok, még nagyon-sok vita kell egymással, és főleg a közös akciókban összekovácsolódni. Mindenképpen valószínű, hogy a környezetvédő mozgalom nem kíván a hagyományos értelemben politikai hatalomra törni, és nem képzeli el magát úgy, mint egy kormányzatra törő ellenzéket. Állandóan szóba kerül egy "Zöld párt"-nak a kérdése. A Duna Körnek és több más szervezetnek is az az álláspontja, hogy nem ezekből a szervezetekből fog ez kinőni, mert ezekre a szervezetekre akkor is szükség lesz, ha lesz Magyarországon egy ilyen vagy olyan formájú Zöld vagy Kék környezetvédő párt. +++
1989. február 3., péntek
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|