|
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Világhíradó:
1919 újraértékelése
"...a közelmúltban hozták nyilvánosságra, hogy Kun Béla a
Szovjetunióban nem akkor, nem ott és nem úgy halt meg, mint
hirdették, hanem egy elvtárs hóhéra végezte ki.
Innen már remélhetőleg nincs túl messze 1919 újraértékelése sem.
Annak elismerése, hogy március 21-e nem ünnep, hanem nemzeti
gyásznap. 70 éve nem a Tanácsköztársaság győzött, hanem népünk
tragédiájaként a Trianonhoz vezető út végszakaszának kiépítésével a
bontakozó polgári demokráciát döntötte meg a vörös rémuralom.
Tehát ideje lenné, hogy a Március 21-e utak, terek visszakapják
eredeti nevüket, vagy hívják ezeket egyszerűen március 15-nek."
OS:
Független szervezetek - kerekasztal
"Mi is elengedhetetlenül szükségesnek tartjuk, hogy
kialakuljon a demokratikus erők közös álláspontja, és ennek alapján
tárgyaljunk a hatalom birtokosával, az MSZMP-vel. Úgy gondoljuk, a
dermedtségből ébredező társadalmat csak együttesen képviselhetjük."
|
|
|
|
|
|
|
Végtisztesség Nagy Imrének (31. rész) - Gyászszertartás a temetőben
|
Az áldozatok életének kioltásáról egy-egy fáklya lángjának kioltásával emlékeztek meg a szertartás résztvevői. A nevek elhangzásakor a volt rabtársak mondtak néhány szót, így például többször felhangzott: Velünk maradsz , Közöttünk élsz , Nem távozol , Közöttünk vagy . Az egyházi szertartást kérő hozzátartozók kívánságára a katolikus, az evangélikus, a református egyház, a szabadegyházak és az izraelita felekezet papjai szentelték meg a sírokat a napokban felállított kopjafák tövében. Amikor a névsorban a Nagy Imre-per áldozatait említették, a katafalkokra - a jelképes ravatalra - elhelyezett koporsókat a sírhoz vitték, ahol a család által felkért személy mondott búcsúbeszédet. Gimes Miklós újságíró sírhantjánál az egykori újságíró kolléga, az Irodalmi Újság 1956 előtti szerkesztője, a ma Svájcban élő Molnár Miklós mondott búcsúbeszédet a barátra, a társra, s mindenekelőtt az emberre emlékezve. - Útján, közös tévutainkon is az a kívánság vezette, hogy emberibb, szabadabb és igazságosabb társadalomban élhessenek honfitársai. Amikor felismerte, hogy zsákutcába jutott, minden társánál következetesebben vonta le a tanulságot, halálig hű volt a felismert igazsághoz. Miklós senkinek sem tartozik számadással. Fiatal élete árán számot vetett és számot adott mindenről, de hűtlen lennék hozzá, ha elhallgatnám, hogy nem a vezeklés óhaja, nem valami öntépő bűnhődés keresése vezette, mint egyesek hitték róla és mondották is. Az igazságot kereste, az igényes elme és a kritikus lelkiismeret szigorúságával. Sok szempontból nem is a saját századának, nem is az előzőnek volt a gyermeke, hanem Voltaire és Diderot századáé. Barátai, újságírótársai gyakran tréfásan azt mondták róla: Miklós mindent tud. Olyan mint egy élő enciklopédia. Tudása csakugyan szinte végtelen volt. És ő is, akár orvos édesapja, akit gyengéden öreg Miklósnak nevezett, könyv nélkül tudott minden szép magyar verset. Apját a náci fasiszták ölték meg, őt magát pedig azok, akikben valaha egy szép új világ ígéretét látta. A felvilágosodásban hitt, a sötétség borította rá árnyait. - Gimes Miklós az utolsó közt volt, akik még akkor - az 1956-os forradalom után - egy gyertyányi fényt gyújtottak az éjszakában. Illegális lapot indított, amelynek az Október 23. címet adta. Béke hamvaidra, Miklós Kísérje emlékedet híven az, ami az életben vezérelt: a szellem és a szerelem - mondotta befejezésül Molnár Miklós. (folyt.köv.)
1989. június 16., péntek 17:48
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|