 |
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Világhíradó:
1919 újraértékelése
"...a közelmúltban hozták nyilvánosságra, hogy Kun Béla a
Szovjetunióban nem akkor, nem ott és nem úgy halt meg, mint
hirdették, hanem egy elvtárs hóhéra végezte ki.
Innen már remélhetőleg nincs túl messze 1919 újraértékelése sem.
Annak elismerése, hogy március 21-e nem ünnep, hanem nemzeti
gyásznap. 70 éve nem a Tanácsköztársaság győzött, hanem népünk
tragédiájaként a Trianonhoz vezető út végszakaszának kiépítésével a
bontakozó polgári demokráciát döntötte meg a vörös rémuralom.
Tehát ideje lenné, hogy a Március 21-e utak, terek visszakapják
eredeti nevüket, vagy hívják ezeket egyszerűen március 15-nek."
OS:
Független szervezetek - kerekasztal
"Mi is elengedhetetlenül szükségesnek tartjuk, hogy
kialakuljon a demokratikus erők közös álláspontja, és ennek alapján
tárgyaljunk a hatalom birtokosával, az MSZMP-vel. Úgy gondoljuk, a
dermedtségből ébredező társadalmat csak együttesen képviselhetjük."
|
|
|
|
|
|
 |
- Temetési nyilatkozatok - 2. folyt.
|
- Azt hiszem, ez egy nagyon méltó esemény, mert azt a saját
történelemmel való kegyetlen leszámolás kíséri, hiszen hány embert
végeztek ki akkor, s hányat vetettek börtönbe? Igen, ez leszámolás a
saját múlttal. Én számoltam azzal, hogy egy szép napon sor kerül
erre. Íróként és a PEN-klub hivatalos képviselőjeként többször
jártam Magyarországon. Egyszer megkérdeztem egy minisztert: meg
tudnak önök egy írót rendszabályozni? Természetesen - volt a válasz
-, de a pillanatnyi győzelemért évszázadokon keresztül gazemberként
állni a történelem előtt? Ezt meg kell fontolni. Én sokat gondoltam
erre a feleletre, különösen most, Nagy Imre rehabilitálásakor.
- Hát kérem szépen, én ennek a folyamatnak nagyon örülök. Habár
nem felejtem el, ki volt Nagy Imre, mégis ez egyszerűen egy emberi
kérdés. Egy ember volt, aki - legalábbis azt hiszem - bizonyos
mértékben becsületesen akarta a végén szolgálni a nemzet érdekét, és
ennek folytán nagyon örülök, hogy ez a probléma megoldódott. Azonban
mindjárt azt is szeretném megmondani, hogy ezzel nem végződött be az
egész probléma, mondjuk az 1956-os probléma, mert van még sok
igazságtalanság és ebben is rendet kell teremteni.
- Maguk a reform képviselői jelentették ki, hogy Nagy Imre
bizonyos értelemben a jelenlegi magyarországi fejlődés jelképes
alakja, és csaknem szenzációnak kell mondani, hogy viszonylag
gyorsan ment végbe ez a fejlődés. A gyász ugyan marad. Nagy Imrét
nem lehet életre kelteni, de úgy látom, hogy a határozott és döntő
irányvonal, amit Pozsgay Imre és sokan mások követnek, tartós
támogatáskra talál, és úgy gondolom, minden elismerésünket és
támogatásunkat megérdemli az a bátorság, józanság és tisztánlátás,
amellyel ezen az úton haladnak. (folyt.)
1989. június 16., péntek
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|