|
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Világhíradó:
1919 újraértékelése
"...a közelmúltban hozták nyilvánosságra, hogy Kun Béla a
Szovjetunióban nem akkor, nem ott és nem úgy halt meg, mint
hirdették, hanem egy elvtárs hóhéra végezte ki.
Innen már remélhetőleg nincs túl messze 1919 újraértékelése sem.
Annak elismerése, hogy március 21-e nem ünnep, hanem nemzeti
gyásznap. 70 éve nem a Tanácsköztársaság győzött, hanem népünk
tragédiájaként a Trianonhoz vezető út végszakaszának kiépítésével a
bontakozó polgári demokráciát döntötte meg a vörös rémuralom.
Tehát ideje lenné, hogy a Március 21-e utak, terek visszakapják
eredeti nevüket, vagy hívják ezeket egyszerűen március 15-nek."
OS:
Független szervezetek - kerekasztal
"Mi is elengedhetetlenül szükségesnek tartjuk, hogy
kialakuljon a demokratikus erők közös álláspontja, és ennek alapján
tárgyaljunk a hatalom birtokosával, az MSZMP-vel. Úgy gondoljuk, a
dermedtségből ébredező társadalmat csak együttesen képviselhetjük."
|
|
|
|
|
|
|
Temetés - nyilatkozatok az NSZK-ból
|
Köln, 1989. június 16. (DLF) - Nagy Imre nem merült feledésbe Németországban sem. Tragikus sorsa a németek emlékezetében is összeforrott az 1956-os magyar forradalom bukásának emlékével. A magyar politikus temetése kapcsán három kérdést tettünk fel a német közélet négy jól ismert személyiségének: Annemarie Renger asszonynak, a Bundestag jelenlegi alelnökének, aki első női elnöke volt a bonni parlamentnek, Walter Jens professzornak, a német PEN Club volt elnökének, Otto von Habsburgnak, a strasbourgi Európa Parlament tagjának és Otto Schilynek, a német és a magyar parlament tagjaiból alakult közös csoport elnökének. Az első kérdés így hangzott: hogyan él az ön emlékezetében Nagy Imre halálának, kivégzésének híre, hogyan reagált ön akkor a lakonikus közleményre? - Amikor 1956-ban Magyarországon kitört a népfelkelés, engem ez annyira felvillanyozott, hogy Magyarországra akartam utazni. Úgy éreztem, valahogy ki kell nyilvánítanom rokonszenvemet, valahogy fel kell ajánlanom segítségemet, mert vissza nem térő történelmi eseményeknek vagyunk tanúi. Nagy Imre akkoriban olyan embernek számított, aki jelképszerűen tudta megtestesíteni azt a demokratikus társadalmat. Nagy Imre kivégzése azután azt hiszem, nemcsak iszonyattal töltött el mindannyiunkat, hanem bénítóan is hatott. Megrendítette hitünket, hogy Európának ezen a részén is megváltozhat valami, hogy az ott élő népek is megszabadulhatnak a Szovjetunió szorítása és katonai nyomása alól. (folyt.)
1989. június 16., péntek
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|