 |
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Világhíradó:
1919 újraértékelése
"...a közelmúltban hozták nyilvánosságra, hogy Kun Béla a
Szovjetunióban nem akkor, nem ott és nem úgy halt meg, mint
hirdették, hanem egy elvtárs hóhéra végezte ki.
Innen már remélhetőleg nincs túl messze 1919 újraértékelése sem.
Annak elismerése, hogy március 21-e nem ünnep, hanem nemzeti
gyásznap. 70 éve nem a Tanácsköztársaság győzött, hanem népünk
tragédiájaként a Trianonhoz vezető út végszakaszának kiépítésével a
bontakozó polgári demokráciát döntötte meg a vörös rémuralom.
Tehát ideje lenné, hogy a Március 21-e utak, terek visszakapják
eredeti nevüket, vagy hívják ezeket egyszerűen március 15-nek."
OS:
Független szervezetek - kerekasztal
"Mi is elengedhetetlenül szükségesnek tartjuk, hogy
kialakuljon a demokratikus erők közös álláspontja, és ennek alapján
tárgyaljunk a hatalom birtokosával, az MSZMP-vel. Úgy gondoljuk, a
dermedtségből ébredező társadalmat csak együttesen képviselhetjük."
|
|
|
|
|
|
 |
Végtisztesség Nagy Imrének (13. rész) - Zimányi Tibor beszéde
|
Zimányi Tibor az internáltak, a recski rabok és a kitelepítettek
nevében szólalt fel.
Történelmi időben igazságot hozó nap a mai; tudtuk, ha nem is
mertük mindig remélni, hogy el kell jönnie. El kellett jönnie, mert
a kétezeréves tanítás igaz: nincs olyan rejtett dolog, amely le ne
lepleződnék, és olyan titok, amely ki ne tudódnék. Ne féljetek
azoktól, akik megölik a testet, hiszen a lelket nem tudják megölni
A lélek az igazi eleven erő. Ez az erő, a megölhetetlen lélek,
hozott itt össze bennünket.
De addig hosszú utat kellet megtennünk. Újkori rabszolgaként
dolgoztunk a recski kényszermunkatáborban, az internáló táborokban,
a kitelepítettek kényszerlakóhelyein. Bűnünk az volt, hogy komolyan
vettük a demokráciát, talán tettünk is érte valamit, valamilyen
formában tiltakoztunk a demokrácia megsemmisítése ellen,
fenntartásaink voltak a demokrácia elé akasztott népi jelzővel
szemben. De a kitelepítéshez már elegendő volt a puszta létünk; a
hatalom erőszakos megszerzésénél nem számított semmi. Nem számított
a becsület, az erkölcs, a család együvé tartozása, maga az emberi
élet. A régi erkölcsi világot lerombolták, a családokat szétzúzták.
Akit nem semmisítettek meg, azt hamis vádakkal börtönbe csukták, s
akikre még az úgynevezett igazságszolgáltatást sem pazarolták,
azokat internáló táborokba küldték, vagy szó szerint a pusztába, a
juhhodályokba telepítették; vagy alig öt évvel a náci koncentrációs
táborok felszámolása és borzalmaiknak nyilvánosságra hozatala után -
nem lévén Szibériánk - létrehozták a recski megsemmisítő tábort.
Ha te, Nagy Imre nem vagy, és nem veszed át a kormányt 1953-ban,
akkor ma mi sem állnánk itt. Első intézkedésként megnyitottad a
recski tábort, az internáló táborok kapuját, s megszüntetted a
kitelepítettek száműzését. De ha csak ezt tetted volna, akkor nem
állhatnánk most itt az ötödik, hatodik koporsó előtt. Mert te és
küzdőtársaid ennél sokkal többet tettetek.
Ez a hatodik koporsó a legnagyobb. Jelképezi a kivégzett
százakat, a sortüzek áldozatait, megtorló központok által eljárás
nélkül megölteket; de még azokat az orosz kiskatonákat is, akik
azért vesztették életüket, mert átálltak a forradalom, a
forradalmunk oldalára.
Óriási utat tettél meg, amíg moszkovitából a magyar nemzet
függetlenségének egyértelmű harcosává lettél, vállalva a
felülemelkedést az évtizedeken át beléd ivódott ideológia téves
beidegződésein, és csak egy cél vezetett - amelynél többet és
szebbet magyar politikus nem érhet meg - a teljes azonosulás a
magyar néppel. (folyt.köv.)
1989. június 16., péntek 15:33
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|