 |
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Világhíradó:
1919 újraértékelése
"...a közelmúltban hozták nyilvánosságra, hogy Kun Béla a
Szovjetunióban nem akkor, nem ott és nem úgy halt meg, mint
hirdették, hanem egy elvtárs hóhéra végezte ki.
Innen már remélhetőleg nincs túl messze 1919 újraértékelése sem.
Annak elismerése, hogy március 21-e nem ünnep, hanem nemzeti
gyásznap. 70 éve nem a Tanácsköztársaság győzött, hanem népünk
tragédiájaként a Trianonhoz vezető út végszakaszának kiépítésével a
bontakozó polgári demokráciát döntötte meg a vörös rémuralom.
Tehát ideje lenné, hogy a Március 21-e utak, terek visszakapják
eredeti nevüket, vagy hívják ezeket egyszerűen március 15-nek."
OS:
Független szervezetek - kerekasztal
"Mi is elengedhetetlenül szükségesnek tartjuk, hogy
kialakuljon a demokratikus erők közös álláspontja, és ennek alapján
tárgyaljunk a hatalom birtokosával, az MSZMP-vel. Úgy gondoljuk, a
dermedtségből ébredező társadalmat csak együttesen képviselhetjük."
|
|
|
|
|
|
 |
Végtisztesség Nagy Imrének (12. rész) - Mécs Imre beszéde
|
A megemlékezés napja van ma, amikor a forradalom dicső
történéseire, elpusztított barátaink, apáink, nővéreink, testvéreink
alakjára, személyére gondolunk. Felidézzük kissé szégyenkezve,
pironkodva őket, akikben akkori önmagunkat is látjuk, akik most már
örökké azok maradnak, akik voltak, és akik egybeforrtak a
forradalommal, a csodálatos napokkal, amikor a rejtezkedő, már-már
halottnak hitt nemzet előbukkant és ismét létezett, élt,
egybeforrasztotta népünket.
A lelkiismeretvizsgálat napja van, amikor mindenki magába néz:
hogyan élt 33 évig, hogyan tudott úgy élni - szabadság nélkül?
Nézzenek magukba a gyilkosok, az őket segítők, a passzív
beletörődők, a passzív gyilkosok, a mindent elnézők, a semmiről
semmit sem tudni akarók, a fejüket igába hajtók, a kényelmesek, a
tunyalelkűek, a posvány jelleműek, a hazát pusztítók, az árulók, a
semmi-emberek. S nézzenek magukba a ,,tiszta,, emberek. Miként
tűrhették mindezt évtizedekig?
Mennyit mulasztott ez a nép
A mai nap a korszakváltás határköve is: egy eleve rossz, a
nemzet által elutasított, ránk kényszerített, és minden tekintetben
bukott rendszert temetünk. De a remény napja is a mai: ha
összefogunk, megteremthetjük azt, ami őseink vágya volt, amit
kivégzett, temetetlen társaink velünk együtt akartak és amiért
életüket áldozták - A független, szabad, demokratikus
Magyarországot
Megbocsátásról beszélünk és kéznyújtásról, de kezet majd a
szabad választások után, a szabad parlamentben fogunk nyújtani.
Addig össze kell fognunk, és akkor a poklok erői sem fognak ki
rajtunk
A szónok kérésére ezután a gyászszertartás résztvevői kéz a
kézben - mint 1956. október 23-án együtt felvonulva - fogadalmat
tettek:
Megfogadjuk Nagy Imre, Gimes Miklós, Losonczy Géza, Maléter Pál,
Szilágyi József, Angyal István, Bárány János, Békési Béla, Brusznyai
Árpád, Kósa Pál, Mecséri János, Nagy József, Péch Géza, Rajki
Márton, Szabó Lajos, Szirmai Ottó és több száz kivégzett,
elpusztított társuk emlékére, hogy népünk szabadságát okosan,
összefogva, szívós kitartással kivívjuk, azt elvenni többet nem
engedjük
Az ő szellemükben megvalósítjuk a forradalom örökségét
Esküszünk, hogy rabok többé nem leszünk
(folyt.köv.)
1989. június 16., péntek 15:29
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|