|
|
 |
|
 |
- Magyar és kelet-európai vállalkozások - 1. folyt.
|
A Guardian így folytatja: "és mit tesz mindennek a láttán a
Nyugat? Lényegében semmit. Alig gondolnak el a vezetők valamit,
máris túlhaladják az elgondolásokat az események. A politikusok még
tanácstalanabbak, mint a hivatásos szakértőik. Bush elnök szerint a
csúcstalálkozó nem sürgős, Sevardnadze és Baker tárgyalni fog a
további tárgyalások ügyrendjéről, és Margaret Thatchernek sincs
semmiféle konkrét terve, amit szombaton felvethetne Gorbacsovnak.
George Mitchell, az amerikai szenátus többségi pártjának
vezetője szerint a Nyugat szinte teljesen passzív állapotba
szenderült, és még mindig a nyolcvanas évek közepén elterjedt
félénkség és határozatlanság kábulatában él.
Az új angol külügyminiszter óvatos hangokat penget, de az
alsóház külügyi bizottságának elnöke kissé bátrabban szorgalmaz
változásokat az évek óta észlelhető tespedés helyett. De a habozás
és a tétovázás ideje lejárt" - írja a Guardian, majd így folytatja:
"A berlini falon rést ütött a történelem, és ezrek tódulnak ki
rajta Nyugat felé. Mindez most történik, ma, nem pediglen holnap.
Egyre nyilvánvalóbb, hogy Gorbacsov komolyan mondta: a Szovjetunió
nem szándékszik erőszakkal beavatkozni szövetségeseinek a
belügyeibe. A Kreml nemcsak, hogy némán tűri a szomszéd országokban
a nem kommunista kormányok megalakulását, hanem - legalábbis a
magyarok szerint - szándékosan szemet huny afelett, hogy a berlini
falon ütött résen 10 ezrével vándorolnak ki a keletnémetek."
A masszív szovjet monolit képe tehát már szétfoszlott. Varsó és
Budapest az önnáló kísérletezések döntő fontosságú laboratóriuma,
úgyhogy a Nyugat nem nézheti tétlenül a hüvelykujját szopva, hogy
hogyan alakulnak ezek a kísérletek. Gorbacsovot szavánál kellene
fogni, külön-külön kellene kezelni a keleti tömb minden országát, és
lehetővé kellene tenni számukra, hogy kivívják maguknak a
szabadságot. (folyt.)
1989. szeptember 20., szerda
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|