|
|
|
|
- Önkormányzati törvényjavaslat - 1. folyt.
|
A teljesség igénye nélkül két kérdéskört emeltem ki. A tanácsrendszert felváltó települési önkormányzati rendszer célkitűzése, hogy ellensúlyozza a központosítás esetleges túlzásait? Nos, ezzel az elmúlt évtizedek tapasztalatait figyelembe véve csak egyetérteni lehet. Azt is helyesnek látom, hogy a községek önálló önkormányzatok, és szabadon társulhatnak. Sőt az erőltetett községi összevonások korszaka után azt olvasom, hogy minden községnek vissza kell kapnia az önállóságát.
A szétváláshoz azonban a feltételeket is biztosítani kell. Márpedig ezen a téren sok fog múlni azon, hogy az Országgyűlés milyen kötelezően ellátandó feladatokat ró a községekre. Ezek tételes felsorolása hiányzik a koncepcióból, holott a kisközségek túlterhelése önmagában is gátolhatja az önállóság meg- vagy visszaszerzését.
Ugyanakkor részletekbe menő elgondolásokkal találkozunk a községek különféle társulásairól. Maga a szöveg egyébként sem rejti véka alá, hogy a távlati cél átfogóbb társulások szervezése.
Az átfogóbb községtársulás lényegében a ma meglévő közös tanácsok utódja lenne. Kétségtelen, hogy a társulás, mint forma, számos előnnyel járhat, de ma inkább a községek saját arculatának megtalálására van igény, tehát a hangsúlyt is erre kellett volna helyezni.
Bármilyen rövid értékelésből sem hiányozhat egy új fogalom: az önkormányzati tulajdon kategóriájának érintése. Itt arról van szó, hogy mi kerüljön az új testületek és ezen keresztül az egyes települések lakosságának a tulajdonába. Ezen a téren a koncepció túlságosan is szélesre tárja a kapukat, vagyis jelentős ingatlanokra, vállalatokra és közművekre is kiterjedhet ez a fajta közösségi tulajdon, holott elégszer meggyőződhettünk arról, hogy ez a tulajdonforma milyen kevéssé hatékony. +++
1990. február 7., szerda
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|