Rendszerváltás és az MTI

	A Baloldali Alternatíva Egyesülés felhívása (1. rész) (OS)
1989 június 30., péntek - Az átalakulási törvény elfogadásával a bérből és fizetésből élők csatát vesztettek, s ennek a vereségnek a valódi nagyságát csak a tulajdoni reformnak nevezett reprivatizálás után lehet majd felmérni. Ha a szellemi és anyagi termelés munkásai nem ismerik fel valódi érdeküket, passzivitásukkal támogatják a reprivatizációt, az ország vagyonának átjátszását hazai és külhoni ,,jótevők,, kezére, akkor döntő vereséget fognak szenvedni, s évekre, esetleg évtizedekre elvész annak az esélye, hogy végre saját életük formálói lehessenek. Hozzájuk szól az alábbi felhívás. Kié a gyár? Ezt az országot - romjaiból - szüleitek építették fel, s a ti meg nem fizetett munkátok van beépítve az állami tulajdonba. Alkotmányunk (8. paragrafus) szerint az állami tulajdon az egész nép vagyona. A vállalatok a rájuk bízott vagyonnal önállóan gazdálkodnak (9. paragrafus). A Baloltali Alternatíva Egyesülés (BAL) számára nem kétséges, hogy kié a gyár. A vállalati tulajdon kezelésére és a haszon döntő részére csak a vállalati dolgozók kollektívája tarthat igényt. Sajnos, nem mindenki gondolkodik így. Tudjuk, hogy azok, akik tegnap még a pártállam atyai gondoskodásában részesítettek benneteket, ma már a ,,derék,, tőkéseket népszerűsítik, és a munkások jólétét biztosító kapitalizmussal kecsegtetnek mindenkit a rádióban, televízióban, újságokban. Ám a fejlett tőkés országok munkásai évszázados osztályharcukkal verekedték ki maguknak a viszonylagos jólétet olyan országokban, amelyek a mienknél sokkal fejlettebb technikájukkal, tőkeerejükkel ma is nyomorban tartják a világ nagyobbik, fejletlen részét. A tőkés vállalatoknál folyó színvonalas, fegyelmezett munka mellett ez az egyenlőtlen csere, a harmadik világ és részben hazánk kifosztása (évi 3 milliárd dollárnyi adósságszolgálat stb.) a forrása jólétüknek. Ha bennünket is elnyelnek, mi a biztosíték arra, hogy nem mi húzzuk a rövidebbet? Mit fog ez hozni számunkra? Munkanélküliséget, milliók elszegényedését, menedzserhatalmat, új kiváltságot uralkodó rétegeket, nem pedig svéd típusú ,,jóléti kapitalizmust,,. A nyugati hitelezők nyomára és a csődbe jutott ország közhangulata arra kényszerítette a vezetőket, hogy átvegyék a polgári ellenzék jelszavait, és elfogadják a gazdasági hatalom megosztását. Egy részük abban bízik, hogy anyagi és politikai kiváltságaira támaszkodva megőrizheti kiváltságos helyzetét egy tőkés rendszerben is. Ezért hangoztatják azt, hogy a sztálinista gazdasági modellt csak a tőkés árutermelés helyreállításával lehet felváltani. Persze, ők lennének a fő részvényesek, bankvezérek, állami vagyonkezelők stb. (folyt.köv.) 1989. június 30., péntek 15:51
Vissza » Folytatásokkal » A hírhez kapcsolódik »