Rendszerváltás és az MTI

	A Duna Kör nyílt levele Nagymaros polgáraihoz (1. rész) (OS)
Budapest, 1989. április 1., szombat - Nehéz helyzetbe került Nagymaros lakossága a bős-nagymarosi vízlépcsőrendszer miatt. Bár a vízlépcső környezeti kárai országrésznyi területet sújtanak, gazdasági és kulturális hátrányai pedig minden magyar lakost érintenek, tudjuk, hogy Nagymaros és Visegrád lakosainak különlegesen sok terhet kellett és kell e vízlépcső miatt elviselni. Nagymaroson már negyedszázada a vízlépcső miatt hiúsult meg a törpe vízmű társulás, új kutakat kellett fúrni, a lakosság költségén. Termőföldek estek áldozatul különféle átrendezéseknek. A hatvanas évek elején a vízlépcsőre hivatkozva nem engedték a szennyvíztisztító társulás létrehozását. A hetvenes évek közepén háromnegyed milliót vitt el a tanácsi pénzből a szennyvízelvezetési terv - leállították: ,,majd a vízlépcsső ,,. Azóta a házankénti költség tíz-tizennégyszeresére emelkedett, ezt a családoknak a mai kamatokkal kell hitelből fedezni. Vannak, akik úgy tudják, hogy a folyó csatornázást és útépítést a vízlépcső beruházója fedezi - a valóság az, hogy csak egy részét. Van, ahol csak megelőlegeztek csatornaköltséget az útépítés befejezése érdekében, de ezt még ki kell fizetni. A minisztériumi támogatásnak csak jelentéktelen részét ígérik a folyó tervidőszakra, a többi csak ígéret: majd a VIII. ötéves tervben. Vannak ugyan a lakosságban, akik az építkezés haszonélvezői, akiknek telkét felvert áron sajátították ki, vagy azok a családok, ahol a kiadott szobák után fejenként és havonta adózás után is 7-8000 forint a bevétel, télen, szezonon kívül is. Van, aki úgy gondolja: telefont is a vízlépcső miatt kapott. A nagymarosiak többsége számára azonban a vízlépcső a harminc éve halogatott ígéreteket jelenti, a visszafogott fejlesztéseket, az építkezés porát, zaját, bűzét. Vannak, akik Nagymaroson is felismerték, hogy a vízlépcső káros Nagymarosra és káros az országnak. Nagymaros községben eddig több mint ötvenen írták alá a Duna-mozgalmak vízlépcső elleni népszavazást követelő felhívását. De vannak olyanok is, akik úgy gondolkodnak: harminc éve szenvedünk a vízlépcső miatt. Most hiúsítják meg a környezetvédők, amikor már elkészülne és élvezhetnénk az ingyen aszfaltutat, az ingyen vízvezetéket, az ingyen csatornázást, a bevezetett telefonokat? Feltételezzük, hogy ilyen érzelmek vezették azokat a nagymarosi MSZMP- és egyéb tisztségviselőket, akik aláírásgyűjtési kampányyt indítottak a vízlépcső mellett, a népszavazás ellen. Megértjük, hogy az elszenvedett sérelmekre így is lehet reagálni, de nem fogadjuk el érveiket és módszereiket. (folyt.köv.) 1989. április 1., szombat 17:57
Vissza » A hírhez kapcsolódik »

	A Duna Kör nyílt levele Nagymaros polgáraihoz (2. rész) (OS)
Az ellen-aláírásgyűjtés szervezői nem veszik észre, hogy önmagukkal kerülnek ellentmondásba. Azt mondják, a nép nem illetékes dönteni a vízlépccső ügyében, és közben maguk is a néphez fordulnak: aláírásgyűjtési kísérletük népszavazást próbál szervezni a népszavazás ellen. Mi tiszteljük jogukat, hogy a vízlépcső támogatására gyűjtsenek aláírásokat, de kérjük, hogy ne vegyék igénybe a hatalmi, felülről szervező módszereket. Ne gyakoroljanak nyomást munkahelyén senkire az aláírásért, ne küldjenek iskolásokat házról házra, mint az a szomszédban előfordult. A Duna Kör tagjai eddig is sokszor megfordultak már Nagymaroson. Továbbra is baráti kezet nyújtunk minden nagymarosi polgárnak, akár egyetért velünk, akár vitázik véleményünkkel. Álláspontunk egyértelmű: Nagymaros ne szenvedjen többet a vízlépcső miatt A jogos és megígért közműtámogatást Nagymarosnak akkor is meg kell kapnia, ha a vízlépcsőt a lakosság akarata nem engedi megépíteni. A nagymarosi Duna-partot helyre kell állítani, a rombolás nyomait, amennyire lehet, el kell tüntetni. De ennek költsége sem terhelheti a nagymarosiakat - ezt az államnak kell fedeznie, mint a vízlépcsőépítés kárainak egyikét. Hisszük, hogy nemsokára Nagymaros és Visegrád lakosai együtt ünnepelhetnek az ország lakóival e káros és haszontalan beruházás leállítása alkalmából. Hisszük, hogy közös nemzeti kincsünk, a Dunakanyar nemsokára régi szépségében gyönyörködtetheti az itt lakókat és a látogatókat. (OS) 1989. április 1., szombat 18:02
Vissza » A hírhez kapcsolódik »