|
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Magyar híradó:
Fordulópont március 15-e?
"Igen, a budapesti és a vidéki megemlékezések nagyon impozánsak
voltak. De örömünkben talán nem szabad elfeledni, hogy a
Trabantsorszám-centrikus Kádár évek tespedtsége, tárgyközpontúsága,
az elsősorban a szerzésre irányított ösztönök nem adják át oly
egykönnyen helyüket a nemzet kategóriájában gondolkodásnak.
100 ezren voltak Budapest utcáin március 15-én, több mint 100 ezren
Burgenlandban és Bécsben tavaly november 7-ikén vásárolni.
Fordulópont volt-e tehát március 15-e? Mintha döntetlenre állna a
játék, x-re. Várni kell még egy kicsit, talán október 23-án majd
eldől, hogy a nagy x-ből, az ismeretlenből milyen képlet alakul ki.
Tudni fogjuk, ha megszámoltuk, hányan ünnepelnek akkor. Persze ez
is csak egy vélemény. Remélhetőleg kisebbségi, és március idusa
valóban a fordulat napja volt."
|
|
|
|
|
|
|
A pénzügyi helyzet
|
(Balajthy Anna) München, 1989. április 26. (SZER, Mérlegen) - Mondjon le a pénzügyi kormányzat, árusítsák ki az államadásságot - Balajthy Annát hallják: Hadd kezdjem egy idézettel. A részlet a Magyar Demokrata Fórum kaposvári szervezetének Németh Miklós miniszterelnökhöz intézett leveléből való: "Az utóbbi hetek kormányzati döntései következtében a lakosság hangulata elkeseredett, a feszültség nő, a gazdaság fellendülésének jelei nem láthatók. A fizetési mérleg hiánya nő, legnagyobb vállalataink is súlyos likviditási gondokkal küzdenek, a belső szerkezetváltás nem indult meg. Az elhibázott pénzügyi politika mind mélyebbre zülleszti a gazdaságot és a társadalmat. Kérjük, követeljük: a kormány hagyjon fel a drága, soha meg nem térülő, gigantomániás beruházás-politikájával, az adóprés működését szűntesse meg, hozzon gazdaságot élénkítő intézkedéseket, az államháztartás kiadásait a reálisan várható bevételekhez igazítsa. A társadalmi feszültségekért a teljes felelősség azé a kormányé, mely kormány a nép követeléseit nem hallgatja meg. Az első negyedéves mérleg, a költségvetési deficit már most meghaladja az egész évre tervezettet. Az Országgyűlés terv- és költségvetési bizottságának elméleti joga és kötelezettsége lenne a költségvetés ellenőrzése. Valóságos adatok azonban nem állnak rendelkezésére, a kormány titkolódzik. Feltehetően megismétlődött az 1983. évi helyzet, és úgy mint akkor, a Magyar Nemzeti Bank már az első negyedévi kamattörlesztésekhez sem rendelkezett elég devizával. S ez lehet a háttere a forint rövid időn belüli, kétszeri leértékelésének. A Minisztertanács tanácsadó testülete Berend T. Iván vezetésével kidolgozott egy, az összeomlást elkerülő gazdasági programot. A program megvalósulásának semmilyen biztosítéka nincs mindaddig, míg továbbra is az MSZMP kormányoz, mert mint Berend T. Iván a Magyar Rádiónak nyilatkozta, az utóbbi 4-5 évben az Akadémia a kormány kérésére kötetnyi tanulmányt készített, ám ezek nagy részét nem fogadták el. Az ellenzéki-kerekasztal résztvevői, de a kormány belátóbb tagjai és tanácsadói is a decemberre, vagy legkésőbb jövő tavaszra előrehozott választásokban látják a megoldást, mivel véleményük szerint csak a társadalom bizalmát élvező parlament nevezhet ki egy neki felelős, erős kormányt. Meggondolandó azonban a Szabad Demokraták Szövetségének javaslata is, mely szerint a kormány mondjon le azonnal, és a választásokig egy független szakértőkből álló testület vegye át a gazdaság irányítását. Feltehetően más típusú válságstábra gondolt Grósz Károly, amikor szombaton, az azóta felbomlott KISZ kongresszusán nyilvánosan is kijelentette: megérett a helyzet egy gazdasági rendkívüli állapot kimondásához. Javaslatát a Politikai Bizottságban Németh Miklós kormányfő is támogatta, de ötletüket a bizottság leszavazta. Azóta Németh Miklós cáfolta Grószt. Mialatt az oszlásnak indult MSZMP belső klikkharcaival van elfoglalva, s hogy tartson-e kongresszust szeptemberben, vagy nem, az ország rohamléptekkel halad a végső gazdasági összeomlás felé. Provokatív intézkedések - mint az autópályadíj bevezetésének tervbevétele, majd visszavonása - jellemzik a sarcoláson kívül minden másra alkalmatlan kormányt. Ám felmerül a gyanú, hogy az égető és alapvető kérdésekről való figyelemeltérést is szolgálják. Mi hát az alapproblémája, a Csepel Autónak és az Ikarusnak, az Óbudai Hajógyárnak, az egész magyar iparnak? Mit takar az ezerszer hallott eufemizmus: szerkezetátalakítás? - amit ma már, ha finomabban szólva is, a tanácsadó testületek és kormánytagok is bevallanak, hogy az egész magyar gazdaság egy, a KGST-nek és elsősorban a Szovjetuniónak kiszolgáltatott gyarmati szerkezetű gazdaság. Medgyessy Péter miniszterelnök-helyettes így fogalmaz: "A nagyvállalataink zöme szovjet exportorientált, s ha egy orientációs váltás következik be, a költséggazdálkodásukat alapjaiban rengeti meg. Mégis csak egyetlen kiutat lát a miniszterelnök-helyettes is: egy csapásra át kell térni a konvertibilis valutában történő kereskedelemre, a világpiaci árak, illetve a kereslet-kínálati árak alapján. A félmegoldások semmilyen eredményre nem vezetnek. Az áttérés ma veszteséggel, és a forgalom átmeneti visszaesésével járna a közvetlenül érintett résztvevők szempontjából, a veszteséget azonban akkor is elszenvedjük, ha nem cselekszünk". A rubel gyorsabban inflálódik a forintnál is. Például, amikor az Óbudai Hajógyár szerződéseit szovjet szállítással megkötötte, a rubel még 32 forintot ért, mára már csak 26-ot. Ennek ismeretében még világosabb, mit jelent az ország számára Tengíz, ott ugyanis a tavalyi csúcsévben egy rubel kitermelése 130 forintba került. Horn Gyula külügyi államtitkár sem titkolta a MTESZ ülésén elhangzott felszólalásában, hogy ez a magyarországi átalakulások sarkalatos pontja. A szovjet gazdaságban rendkívül sok a bizonytalanság. Gorbacsov esetleges vereségére hazánk azzal készülhet fel, ha olyan két- és többoldalú egyezményeket köt, amelyek biztosítják az itteni folyamatok fenntartását. A Varsói Szerződésből való kilépés követelését Horn Gyula illuzórikusnak tartja. Medgyessy miniszterelnök-helyettes is csak a hintapolitikát véli elképzelhetőnek: "Nekünk meg kell próbálnunk több metszetben gondolkodni. Például bizonyos körben, mondjuk Jugoszláviával és Ausztriával együtt kapcsolódnánk a Közös Piachoz, ami nem zárja ki a KGST-tagságot sem". A szovjet megrendelések csökkenése a csak KGST-minőséget gyártó vállalatok fizetésképtelenségét idézi elő. A dolgozók számára ez tömeges leépítést, munkanélküliséget jelenthet. Erre nem elég azt válaszolni, amint egyes kormánytagoktól halljuk, hogy Spanyolországban is 20 százalékos a munkanélküliség. Ezt a gondot a hagyományos kezelési módokon túl - munkanélküli segély, szociális segély, átképzési rendszer csak a gazdasági demokrácia kiépítésével, dolgozói részvénytulajdon, önigazgatás, és a többi - lehet enyhíteni és elviselhetővé tenni. De első lépésként, mint ezt már több ízben kifejtettem e műsor keretében, a telephelyi szerkezete szerint valójában kis- és középméretű magyar üzemeket meg kell szabadítani a mesterségesen létrehozott nagyvállalati centralizációtól. Mennyire elemi kívánsága ez a dolgozóknak? Elég legyen itt utalni az Óbudai Hajógyár esetére, vagy az elkeseredett gyomaendrődi sztrájkokra, de idézhetnénk a példák hosszú sorát. Ha a felbontás jogi aktusa végérvényesen megtörténik, felszabadul majd a lakossági beruházási kedv is. Szilárd meggyőződésem, hogy ebben az esetben a lakossági megtakarítások zöme nem devizáért, Nyugaton vásárolt pazarló fogyasztásban csapódna le, hanem részvénytőke formájában integrálódna a hazai termelésbe. De maradjunk a devizánál, illetve térjünk vissza a kiinduló témánkhoz, a kormányzat pénzügy-politikai döntései elleni széles körű felháborodáshoz. Az MDF tiltakozó leveléből idézek: "Az évek óta prioritást élvező pénzügyi politika mára teljes vereséget szenvedett. Mondjanak le a Pénzügyminisztérium, az Adóreform-titkárság, valamint a Magyar Nemzeti Bank vezetői. Felhívjuk a miniszterelnököt, hogy vonja le a személyi konzekvenciákat." Valóban, a mai adminisztratív korlátozások jó része, a túltengő pénzügyi szabályozás felesleges. Egyetérthetünk ama közgazdászokkal, mint Matolcsi György vagy Sándor László, akik a magyar konvertibilis adósságállomány tőkésítését, illetve vállalati adósságállománnyá való átalakítását javasolják. Az önálló devizaszámlát nyitó vállalatok a magukra vállalat adósságért cserébe a gazdasági szabadságot kapnák. Ezzel egy csapásra megszűnne a pénzügyi lobby hatalmának létalapja, a vállalatokat és a lakosságot egyaránt fojtogató adóprés ürügye. Az elvonás mértéke a nyugati társasági profitadókat követhetné - ez a mérték az Egyesült Államokban jelenleg 34 százalék. +++
1989. április 26., szerda
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"FÉRFIHANG/ Jóestét kívánok. Kéremszépen itt van a kezemben a Reform legfrissebb száma, amely foglalkozik a Szabad Európa Rádió belső ügyével és avval a levéllel, amelyet a Budapesten megjelenő Reform cimü hetilapnak küldtek. Én tudom azt, hogy a Szabad Európa Rádió munkatársai nem egy korosztály-béliek, egy kor szülöttei, és teljes mértékben természetesnek tartom azt, hogy vannak a mostani politikai helyzet megítélésében nagyon komoly nézeteitérések, sőt mi több: nézetkülönbségek is, annál is inkább, mert ugy érzem, hogy a rádió munkatársai nemcsak a fizetés miatt és a hivatásuk miatt, hanem az érzéseiket is beleteszik az adásba. De azt viszont nem tartom helyénvalónak, sőt mi több, csúnya dolognak tartom, hogy a Szabad Európa Rádió igazgatója, Ribánszky ur, Ribánszky László ur által kiadott belső szabályzatot elküldenek egy országba, egy idegen országba, egy ellenséges országba, aki önökkel szemben mindig ellenséges volt, mert nem birta elviselni az önök által hangoztatott igazságot, ilyen adatokhoz hozzájuttatják."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|