|
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Magyar híradó:
Fordulópont március 15-e?
"Igen, a budapesti és a vidéki megemlékezések nagyon impozánsak
voltak. De örömünkben talán nem szabad elfeledni, hogy a
Trabantsorszám-centrikus Kádár évek tespedtsége, tárgyközpontúsága,
az elsősorban a szerzésre irányított ösztönök nem adják át oly
egykönnyen helyüket a nemzet kategóriájában gondolkodásnak.
100 ezren voltak Budapest utcáin március 15-én, több mint 100 ezren
Burgenlandban és Bécsben tavaly november 7-ikén vásárolni.
Fordulópont volt-e tehát március 15-e? Mintha döntetlenre állna a
játék, x-re. Várni kell még egy kicsit, talán október 23-án majd
eldől, hogy a nagy x-ből, az ismeretlenből milyen képlet alakul ki.
Tudni fogjuk, ha megszámoltuk, hányan ünnepelnek akkor. Persze ez
is csak egy vélemény. Remélhetőleg kisebbségi, és március idusa
valóban a fordulat napja volt."
|
|
|
|
|
|
|
Kádár János változó szerepben
|
(Pongrácz Eszter) Washington, 1989. április 25. (Amerika Hangja, Reggeli híradó) - A hét végén német történészekkel és két néprajzossal voltam együtt, s az est folyamán nagyrészt Magyarországról volt szó. Kötetlen csevegés volt. Nem kérdeztem meg a jelenlévőket, hogy idézhetem-e őket, de nem követek el indiszkréciót, ha nevek nélkül beszámolok a beszélgetésről. A téma magától adótott, mert a jelenlévők különös empátiával figyelik a budapesti híreket, s a történészek közül ketten intenzíven foglalkoznak Délkelet-Európával, és elég jól megtanul magyarul is. A kérdés, amely elsősorban érdekelte a társaságot, az volt, vajon az úgynevezett ortodoxok, a neosztalinisták visszájára fordíthatják-e az eddig végbement demokratikus fejlődést? Szóval, hogy az általunk pozitívnak, szükségesnek ítélt folyamat irreverzibiles-e, vagy sem? A néprajzosok, szinte haragosan reagáltak erre a kérdésre. Mintha személyes sértésnek vették volna, hogy valaki elképzelhetőnek tartja a haladás feltartóztatását. A történészek is valószínűtlennek vélték a megrögzött kommunisták újbóli felülkerekedését, de óvatosságba -intettek! Egyikük felidézte azt a személyes emlékét, hogy Fritz Waliabes, a fiatalon elhunyt müncheni Délkelet-Európa kutató aki a budapesti német birodalmi iskola diákja volt, és ott is érettségizett, 1956 november 3-án azt mondta neki: ami Magyarországon történik, azt nem lehet többé visszacsinálni. Aztán jöttek a szovjet páncélosok! Ennek ellene vetettem, hogy ilyen fajta beavatkozással most aligha kell számolni. Az ötvenhatos vívmányok megsemmisítését nem belső, hanem külső tényezők idézték fel, most pedig egészen más a világpolitikai helyzet. Az a fiatal történész, aki nemcsak megtanult magyarul, hanem ismételten járt is Budapesten, még is megjegyezte: mindenesetre helyezkedjünk várakozó álláspontra. Ezután Kádár János szerepére terelődött szó. A Budapestet megjárt hallgató megemlítette, hogy néhány évvel ezelőtt magyar beszédpartnerei azt mondogatták: ha most szabad választásokat tartanának, akkor a Kádár vezette lista hatalmas többséget kapna. Idén tavasszal pedig - igaz, egyelőre csak bizalmas körben - olyasmit hangoztattak, hogyha Kádár nem volna olyan beteg, bíróság elé kellene állítani és felelőségre kellene vonni elsősorban Nagy Imre és társai haláláért, de az 1956 novemberét követő rengeteg kivégzésért is. A történészek erre Kádár védelemére keltek. Megérzésük szerint az MSZMP jelenlegi díszelnöke tragikusan ellentmondásos alak. Gorbacsov hivatalba lépéséig lényegében a Kreml bábja volt, s e bábszerepben mégiscsak megkísérelte, hogy idővel enyhítse a kommunizmussal együttjáró rémségeket. A Pestre látogató kutató megjegyezte: magyar kollégák szájából hallott olyan értékelést, hogy Kádár szerepe Ferenc Józseféhez hasonlítható. A fiatal uralkodó Világos után a nemzet gyűlölt hóhéra volt, de azután szentesítette az osztrák-magyar kiegyezést, s az ő szelleme lebegett az 1914-ig rohamosan városiasodó és iparosodó ország fölött. Az egyik néprajzosnak nem tetszett a hasonlat, és azzal provokálta a történészeket, hogy kijelentette: ilyen alapon akár Franco tábornagyhoz hasonlíthatnánk, Kádárt, hiszen a generalisszimusz rémuralma is enyhült országlásának utolsó szakaszában, és ő juttatta hatalomra János Károly királyt, aki - igaz, Franco eredeti akarata ellenére - a diktatúrából átvezette nemzetét az igazi parlamentáris demokráciába. A társaság lehurrogta ezt az igazán hajánál előrángatott hasonlatot, de megegyezett abban, hogy Kádár szerepéről nem kortársi bírói fórum, hanem a történelem ítélőszéke lesz hivatott kimondani verdiktet.+++
1989. április 25., kedd
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"FÉRFIHANG/ Jóestét kívánok. Kéremszépen itt van a kezemben a Reform legfrissebb száma, amely foglalkozik a Szabad Európa Rádió belső ügyével és avval a levéllel, amelyet a Budapesten megjelenő Reform cimü hetilapnak küldtek. Én tudom azt, hogy a Szabad Európa Rádió munkatársai nem egy korosztály-béliek, egy kor szülöttei, és teljes mértékben természetesnek tartom azt, hogy vannak a mostani politikai helyzet megítélésében nagyon komoly nézeteitérések, sőt mi több: nézetkülönbségek is, annál is inkább, mert ugy érzem, hogy a rádió munkatársai nemcsak a fizetés miatt és a hivatásuk miatt, hanem az érzéseiket is beleteszik az adásba. De azt viszont nem tartom helyénvalónak, sőt mi több, csúnya dolognak tartom, hogy a Szabad Európa Rádió igazgatója, Ribánszky ur, Ribánszky László ur által kiadott belső szabályzatot elküldenek egy országba, egy idegen országba, egy ellenséges országba, aki önökkel szemben mindig ellenséges volt, mert nem birta elviselni az önök által hangoztatott igazságot, ilyen adatokhoz hozzájuttatják."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|