|
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Magyar híradó:
Fordulópont március 15-e?
"Igen, a budapesti és a vidéki megemlékezések nagyon impozánsak
voltak. De örömünkben talán nem szabad elfeledni, hogy a
Trabantsorszám-centrikus Kádár évek tespedtsége, tárgyközpontúsága,
az elsősorban a szerzésre irányított ösztönök nem adják át oly
egykönnyen helyüket a nemzet kategóriájában gondolkodásnak.
100 ezren voltak Budapest utcáin március 15-én, több mint 100 ezren
Burgenlandban és Bécsben tavaly november 7-ikén vásárolni.
Fordulópont volt-e tehát március 15-e? Mintha döntetlenre állna a
játék, x-re. Várni kell még egy kicsit, talán október 23-án majd
eldől, hogy a nagy x-ből, az ismeretlenből milyen képlet alakul ki.
Tudni fogjuk, ha megszámoltuk, hányan ünnepelnek akkor. Persze ez
is csak egy vélemény. Remélhetőleg kisebbségi, és március idusa
valóban a fordulat napja volt."
|
|
|
|
|
|
|
Az ellenzéki pártok és az MSZMP
|
München, 1989. április 5. (SZER, Magyar híradó) - A demokratikus pártok és mozgalmak a Független Jogász Szövetség javaslatára most megegyeztek a követendő alapelveket illetően. Ezt ismerteti Tamás Gáspár Miklós: A megegyezés lényege a következő: az ellenzéki mozgalmak akkor hajlandók tárgyalni a kommunista párttal, hogyha elfogadnak néhány elvet. Az első elv: nem kerekasztalról, általános csevegésről van szó, hanem valódi tárgyalásról, azaz az asztal egyik oldalán a kommunista párt képviselői ülnek, a másikon pedig az autentikus ellenzéki mozgalmak képviselői. A második elv: előzőleg tisztázzák ennek a tárgyalásnak a kompetenciáját, tehát meg kell határozni, hogy a bizonyos kérdésekben elért megegyezés milyen konkrét politikai és jogi lépésekben konkretizálódik. Az egyik lehetőség az volna, hogy a tárgyalásokon előterjesztett, egyeztetett ellenzéki javaslatok törvényjavaslatok formájában vagy törvénymódosításra irányuló javaslatok formájában az Országgyűlés elé kerülnek, de más variánsok is elképzelhetők. A harmadik elv: az ellenzéki mozgalmak álláspontja és az egész tárgyalás a nyilvánosság ellenőrzése mellett zajlik. Az MSZMP erre a javaslatra, anélkül, hogy kifejezetten hivatkozott volna rá, egy választ küldött minden független mozgalomnak. Ez a válasz sajnos csalódást kelt. Ugyanis az MSZMP láthatólag valóban csak csevegésre készül, amelyet egyeztető fórumnak nevez, és amely semmiféle világos kompetenciával nem rendelkezik. Ráadásul a meghívottak listája igen különös. A független társadalmi szervezetek között - amelyeket az MSZMP meghívott volna a tárgyalásra - olyanok is szerepelnek, mint a SZOT, mint a Magyar Nőtanács, mint a Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetsége, a Münnich Ferenc Társaság, a MISZOT nevű ifjúsági csúcsszerv és mások. Ugyanakkor hiányzik a listáról például a Fidesz. Ez elfogadhatatlan indítvány, amelynek nincsen semmi különösebb értelme, és ami csak azt szolgálhatná, hogy legalábbis propagandisztikus módon az új független mozgalmak részfelelősséget vállaljanak a kormányzat különféle felelőtlen intézkedéseiből és népszerűtlen döntéseiből, amelyekből elég sokat láttunk az utóbbi időben. Nagyon fontos volna, hogy az MSZMP mégis rábírható lenne arra: legalább olyan értelmes tárgyalást folytasson, mint a Kiszczak- Valesa tárgyalások Lengyelországban, hogy az is kimondassék, a független mozgalmak nem óhajtanak konkrét kérdésekről tárgyalni a párttal arról, milyen legyen például a művelődéspolitika vagy a hitelpolitika vagy akármi más. Ez kormányra vonatkozik, amelyet az ellenzék bírál egy normális parlamenti demokráciában. A tárgyalások egyetlen értelmes témája a demokráciára való átmenet jogi biztosítékainak biztosítása lehet, illetve az, hogy az új ellenzéki mozgalmak szót kapjanak az átmenet feltételeinek megteremtésében, hiszen ebben nemcsak az MSZMP érdekelt, hanem a nép, amelyet úgy ahogy tökéletlen módon mégis ezek az új mozgalmak próbálnak képviselni. A megegyezés ideiglenes, a nyilvánosság ellenőrzése alatt álló kell, hogy legyen, és egyáltalán nem szolgálhatja azt a célt, hogy konkrét kormányzati döntések befolyásolását érjék el ebben. Különféle kormányzati szervek ellenzéki csoportokat és személyeket - így engem is - megkerestek olyan ügyekben, amelyek valóban a kormányra tartoznak. Megkértek, hogy új politikai döntéseket, rendelet-tervezeteket véleményezzek és így tovább. Ezeket tudtommal mindenki visszautasította. Ilyen természetű vitákat csak a nyilvánosság előtt lehet végezni. Egyrészt azért is, hogy a közönség szükségszerű és jogos bizalmatlanságát ne fokozzuk, másrészt ne mossuk el a különbséget egy ellenzék és egy kormánypárt, a kormányzat és a felelősség nélküli viták, állami felelősség nélküli mozgalmak szerepe között. Ezek jól elkülönített szerepek a demokráciában, és idejében meg kell tanulnunk, hogy szigorúan külön tartsuk őket. Felvetődik a kérdés, hogy miért reagál az MSZMP úgy, ahogyan teszi. Erre különféle hipotézisek adhatnak választ. Az egyik természetesen az, hogy az uralkodó párt húzni akarja az időt egészen addig, ameddig a bizonytalan jövő és a zűrzavar látszata erősebb pozíciót biztosít az uralkodó pártnak. A másik hipotézis az - ami nem zárja ki egyébként az előzőt -, hogy a diktatórikus egyeduralomhoz szokott párttisztviselők nem is képesek igazán felfogni egy ilyen világosan, keményen és egyszerűen leszögezett demokratikus álláspontnak a voltaképpeni jelentését. Egyszerűen megértésbeli, stílusbeli különbségek vannak - részben azt kell mondanom, hogy hála Istennek - az uralkodó párt és az ellenzéki mozgalmak között, amelyek áthidalása nem lesz könnyű, holott ennek a demokratikus átmenet érdekében be kellene következnie. Meg kell próbálni addig is szívós szellemi munkával, a nyilvánosság bevonásával ezeket a megértési nehézségeket áthidalni, és megmutatni, hogy a megértés lehetséges, s az akadályok valóban politika színtérre terelhetők. Ha a párt ezt nem akarja, akkor az mondassék ki világosan. Ez új politikai helyzetet teremt, amely új eszközöket, újragondolást igényel. +++
1989. április 5., szerda
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"FÉRFIHANG/ Jóestét kívánok. Kéremszépen itt van a kezemben a Reform legfrissebb száma, amely foglalkozik a Szabad Európa Rádió belső ügyével és avval a levéllel, amelyet a Budapesten megjelenő Reform cimü hetilapnak küldtek. Én tudom azt, hogy a Szabad Európa Rádió munkatársai nem egy korosztály-béliek, egy kor szülöttei, és teljes mértékben természetesnek tartom azt, hogy vannak a mostani politikai helyzet megítélésében nagyon komoly nézeteitérések, sőt mi több: nézetkülönbségek is, annál is inkább, mert ugy érzem, hogy a rádió munkatársai nemcsak a fizetés miatt és a hivatásuk miatt, hanem az érzéseiket is beleteszik az adásba. De azt viszont nem tartom helyénvalónak, sőt mi több, csúnya dolognak tartom, hogy a Szabad Európa Rádió igazgatója, Ribánszky ur, Ribánszky László ur által kiadott belső szabályzatot elküldenek egy országba, egy idegen országba, egy ellenséges országba, aki önökkel szemben mindig ellenséges volt, mert nem birta elviselni az önök által hangoztatott igazságot, ilyen adatokhoz hozzájuttatják."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|