 |
 |
|
 |
 |
|
 |
 |
SZER, Magyar híradó:
Fordulópont március 15-e?
"Igen, a budapesti és a vidéki megemlékezések nagyon impozánsak
voltak. De örömünkben talán nem szabad elfeledni, hogy a
Trabantsorszám-centrikus Kádár évek tespedtsége, tárgyközpontúsága,
az elsősorban a szerzésre irányított ösztönök nem adják át oly
egykönnyen helyüket a nemzet kategóriájában gondolkodásnak.
100 ezren voltak Budapest utcáin március 15-én, több mint 100 ezren
Burgenlandban és Bécsben tavaly november 7-ikén vásárolni.
Fordulópont volt-e tehát március 15-e? Mintha döntetlenre állna a
játék, x-re. Várni kell még egy kicsit, talán október 23-án majd
eldől, hogy a nagy x-ből, az ismeretlenből milyen képlet alakul ki.
Tudni fogjuk, ha megszámoltuk, hányan ünnepelnek akkor. Persze ez
is csak egy vélemény. Remélhetőleg kisebbségi, és március idusa
valóban a fordulat napja volt."
|
|
 |
|
 |
 |
 |

Március 15.
|

(Hanák Tibor) München, 1989. március 17. (SZER, Nemzetközi sajtószemle) - Az osztrák lapok egy része nagy kiértékeléseket közöl a magyar nemzeti ünnep idei lefolyásáról. Arthur Meyer szinte megrója az osztrákokat, hogy azt képzelték, március 15-ikén majd elfogja a vásárlási láz a magyarokat. A történelmet írták ezen a napon, és nemzetként lépnek fel. Március 15. a rezsimnek és az ellenzéknek egyaránt a demokratizálási folyamat nagy próbája volt. Azt is tudják a magyarok, hogy a kiegyezéshez, 1867-hez csak a környező népekkel együtt juthatnak el, ezért követeltek szabadságot Václav Havelnak - írja. Majd rámutat Ausztria szerepére, mely most háttérbe szorult, mert nem az osztrákok adtak példát a magyaroknak, hanem a magyarok az osztrákoknak. És itt utal a nagymarosi erőmű kérdésére, melynek megépítését nem Ausztria, hanem a magyar ellenzék gátolja meg, de már nem környezetvédelmi és gazdasági, hanem politikai okokból. Martos Péter a Die Pressében 4 hasábos cikket szentel március 15-e kiértékelésére. Szerinte a budapesti kormány szóvivőjének meg kell változtatnia azt a véleményét, hogy a magyar ellenzék még nem érett a választásokra. A nemzeti ünnep lefolyása az ellenzék mellett szól - állapítja meg Martos; Péter a bevezetőben. A kormány idegeskedett ezen a napon, mely ezúttal a népé volt. Az ellenzék és a kormány abban egyetért, hogy ami Magyarországon ma történik, az fordulat, csak mindegyik mást ért fordulaton. A kommunista vezetés szeretné úgy beállítani a dolgot, hogy a változás már Kádár János leváltásával megtörtént, s nem vitatja, hogy az ellenzéknek lenne tömegbázisa. Ugyanezt mondhatja azonban az ellenzék is, hamarosan csak egy párt lesz az MSZMP a többi között. A kommunista vezetésnek nem maradt más hátra, mint kitartásra inteni a párttagokat, őrizni a hatalmat. Itt van a voltaképpeni választóvonal - állapítja meg Martos Péter a Die Pressében. A heterogén ellenzék március 15-én megmutatta, hogy együtt tud menetelni, és nem hagyja magát a kommunistáktól korlátozni, nem elégszik meg a látszatdemokráciával. Nincs távol az a jövő, melyben a kommunistákon kívül más pártok jelenlétével is számolni kell, és ez megcáfolja azt a beállítást, hogy az ellenzék soraiban nincs senki, akinek át lehetne adni a hatalmat - írja Martos Péter a Die Pressében. - Az 1848-as forradalom idei megünneplésének politikai tanulságait fejtegeti mai cikkében a Le Monde kommentátora is. Nyitrai Jánost hallják Párizsból. - A párt, jelenti a mértékadó Le Monde tudósítója Budapestről, a nála sokkal nagyobb tömegeket megmozgatott ellenzéki csoportokkal szemben vesztett. Ilyen gyenge teljesítmény ellenére azért elégedett lehet azzal, hogy - akárcsak felületes - konszenzust váltott ki a nacionalizmusra játszva, ami Magyarországon kétségbe vonhatatlanul melegedőben lévő érték. A hatalom gondolatmenete a Le Monde tudósítója szerint a következő. - A szociológia többé senkit nem érdekel. Ezen ne múljék, ne beszélünk többé róla! Megszüntetjük a vörös zászlókat, és a hangsúlyt olyan nagyszerű témákra helyezzük, mint Erdély, a háromszínű kokárdák, a pluralizmus és a függetlenség, még ha mindezt másképpen is értelmezzük, mint általában a lakosság. Nyers Rezső azt kívánta, hogy március 15-e a magyarok egységének egyik tényezője és egy nemzeti közmegegyezés kiinduló pontja legyen. Ez - állapítja meg a francia újságíró - egyfajta manipulációs átvételhez hasonlít. De a lényeg az, hogy párhuzamosan a párt megőrzi a hatalom minden kulcspozícióját. Az ellenzék pedig, mivel nem akarja veszélyeztetni a többpártrendszer felé vivő bizonytalan menetet, és mivel munkásbázis hiányától szenved, egyelőre nem kívánja siettetni a dolgokat - eddig a Le Monde tudósítója az idei magyar március 15-e politikai tanulságáról. +++
1989. március 17., péntek
|

Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
 |
|
 |
 |
|
 |
 |
|
 |
 |
|
 |
 |
SZER-hallgató telefonja:
"FÉRFIHANG/ Jóestét kívánok. Kéremszépen itt van a kezemben a Reform legfrissebb száma, amely foglalkozik a Szabad Európa Rádió belső ügyével és avval a levéllel, amelyet a Budapesten megjelenő Reform cimü hetilapnak küldtek. Én tudom azt, hogy a Szabad Európa Rádió munkatársai nem egy korosztály-béliek, egy kor szülöttei, és teljes mértékben természetesnek tartom azt, hogy vannak a mostani politikai helyzet megítélésében nagyon komoly nézeteitérések, sőt mi több: nézetkülönbségek is, annál is inkább, mert ugy érzem, hogy a rádió munkatársai nemcsak a fizetés miatt és a hivatásuk miatt, hanem az érzéseiket is beleteszik az adásba. De azt viszont nem tartom helyénvalónak, sőt mi több, csúnya dolognak tartom, hogy a Szabad Európa Rádió igazgatója, Ribánszky ur, Ribánszky László ur által kiadott belső szabályzatot elküldenek egy országba, egy idegen országba, egy ellenséges országba, aki önökkel szemben mindig ellenséges volt, mert nem birta elviselni az önök által hangoztatott igazságot, ilyen adatokhoz hozzájuttatják."
|
|
 |
 |
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
 |
|