|
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Magyar híradó:
Fordulópont március 15-e?
"Igen, a budapesti és a vidéki megemlékezések nagyon impozánsak
voltak. De örömünkben talán nem szabad elfeledni, hogy a
Trabantsorszám-centrikus Kádár évek tespedtsége, tárgyközpontúsága,
az elsősorban a szerzésre irányított ösztönök nem adják át oly
egykönnyen helyüket a nemzet kategóriájában gondolkodásnak.
100 ezren voltak Budapest utcáin március 15-én, több mint 100 ezren
Burgenlandban és Bécsben tavaly november 7-ikén vásárolni.
Fordulópont volt-e tehát március 15-e? Mintha döntetlenre állna a
játék, x-re. Várni kell még egy kicsit, talán október 23-án majd
eldől, hogy a nagy x-ből, az ismeretlenből milyen képlet alakul ki.
Tudni fogjuk, ha megszámoltuk, hányan ünnepelnek akkor. Persze ez
is csak egy vélemény. Remélhetőleg kisebbségi, és március idusa
valóban a fordulat napja volt."
|
|
|
|
|
|
|
Berecz János március 15-ről
|
München, 1989. március 9. (SZER, Magyar híradó) - Budapesten tartózkodó munkatársunk, Kasza László a minap kérdést intézett Berecz Jánoshoz a nemzetközi sajtótájékoztatón. A hazai lapok erősen csonkítva közölték kérdését, ám a probléma főleg Berecz válaszával volt, aki - de hallgassák meg inkább a következő hangszalagot: - Az MSZMP Központi Bizottságának kedden tartott sajtókonferenciáján Berecz János, az MSZPM Központi Bizottsága titkára kérdésemre, hogy a párt miért nem határolja el magát az elmúlt évek március 15-i eseményeitől - értsd: gumibotozás, őrizetbevétel, vízágyuk felvonultatása -, azért nem teszi-e ezt, azért nem hajlandó elszánni magát erre a lépésre, mert esetleg ugyan azoknak az embereknek kellene elhatározniuk magukat most, akik annak idején meghozták az intézkedést? Berecz János azt válaszolta - idézem: - 1987-ben és 1988-ban már nem történt semmi ilyesmi, és ez tettekben gyakorolt önkritikaként is értelmezhető. - Hódosán Róza! Hogy emlékszel te 1988. március 15-ikére, tehát a tavalyi március 15-ikére? - Elég korán kezdődött! Hajnali 5 órakor csöngettek. Az ajtóban civilruhás rendőrök és egyenruhás rendőrök álltak, ugyanazok tulajdonképpen, akik előző egy héttel ezelőtt házkutatást tartottak nálunk. Előállítási parancsot mutattak Demszky Gábor nevére, majd Demszky Gábort magukkal vitték. Kérdésemre, hogy hova? - nem válaszoltak. Ugyanez történt meg aznap reggel - később megtudtam - más társával: Heller Tamással, Pálinkás Róberttel, Rácz Sándorral, Gadó Györggyel, Solt Ottíliával, Haraszti Miklóssal és Nagy Jenővel is . - Solt Ottília! Te egyike voltak azoknak, akiket ezen a napon őrizetbe vettek. - Igen. És nemcsak én emlékszem, hanem azt hiszem hogy az egész ország. Nemcsak akkor, március 15-ike után csörgött a telefon és jöttek özönével a levelek - hanem most, amikor az új glasztnoszty jegyében meghívnak vidéki városokba és előadásokat tartok a szegénységről, a cigányságról, vagy a Szabad Demokraták Szövetségének a programjáról. Azt hiszem, hogy nem volt alkalom, ahol ne kérdezték volna meg elsőre vagy másodjára, hogy hogy is volt ez a tavalyi március 15-ike? Erre az esetre nagyon jól emlékszik az ország - márcsak azért is, mert aznap este a televízió közölte - és mert másnap az összes lapok megírták. - Gadó György! Téged is őrizetbe vettek ezen a napon! - Való igazi De amikor ezt a többiekkel egyetértésben fölidézem, nem akarok ennek túl nagy hangsúlyt adni. Igaz ugyan, hogy a tényeket érmes leszögeznünk, merthogy Berecz János mint hogyha megfeledkezett volna ezekről. De önmagukban tekintve ezek a tények bármilyen sajnálatosak, mostmár egy év távlatából mégsem nyomnak annyit a latban, hogy indokolnák a független szervezetek, politikai szervezetek bizalmatlanságát, a párt által tervezett megmozdulásban való részvételtől való elzárkózásukat. Más, ettől nyomósabb tényezők indokolják ezt a bizalmatlanságot. Elsősorban az, hogy ugyanazok a személyek, akik tavaly és a korábbi években ezeket a barátságtalan intézkedéseket, a társadalom érzületével ellentétes rendszabályokat meghozták, ma nagyjából hasonló pozícióban, vagy azonos pozíciókban vannak, és mindenkiben megütközést kelt - nemcsak bennünk -, hogy ugyanazok a személyek a reform elszánt apostolaiként szeretnének mutatkozni. Amíg ezeknek a represszív intézkedéseknek a kiagyalói és felelős végrehajtói el nem kerülnek a mai pozíciókból, addig nincs bizalmunk a párt által hirdetett nemes szándékok őszintesége felől. +++
1989. március 9., csütörtök
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"FÉRFIHANG/ Jóestét kívánok. Kéremszépen itt van a kezemben a Reform legfrissebb száma, amely foglalkozik a Szabad Európa Rádió belső ügyével és avval a levéllel, amelyet a Budapesten megjelenő Reform cimü hetilapnak küldtek. Én tudom azt, hogy a Szabad Európa Rádió munkatársai nem egy korosztály-béliek, egy kor szülöttei, és teljes mértékben természetesnek tartom azt, hogy vannak a mostani politikai helyzet megítélésében nagyon komoly nézeteitérések, sőt mi több: nézetkülönbségek is, annál is inkább, mert ugy érzem, hogy a rádió munkatársai nemcsak a fizetés miatt és a hivatásuk miatt, hanem az érzéseiket is beleteszik az adásba. De azt viszont nem tartom helyénvalónak, sőt mi több, csúnya dolognak tartom, hogy a Szabad Európa Rádió igazgatója, Ribánszky ur, Ribánszky László ur által kiadott belső szabályzatot elküldenek egy országba, egy idegen országba, egy ellenséges országba, aki önökkel szemben mindig ellenséges volt, mert nem birta elviselni az önök által hangoztatott igazságot, ilyen adatokhoz hozzájuttatják."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|