|
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Magyar híradó:
Fordulópont március 15-e?
"Igen, a budapesti és a vidéki megemlékezések nagyon impozánsak
voltak. De örömünkben talán nem szabad elfeledni, hogy a
Trabantsorszám-centrikus Kádár évek tespedtsége, tárgyközpontúsága,
az elsősorban a szerzésre irányított ösztönök nem adják át oly
egykönnyen helyüket a nemzet kategóriájában gondolkodásnak.
100 ezren voltak Budapest utcáin március 15-én, több mint 100 ezren
Burgenlandban és Bécsben tavaly november 7-ikén vásárolni.
Fordulópont volt-e tehát március 15-e? Mintha döntetlenre állna a
játék, x-re. Várni kell még egy kicsit, talán október 23-án majd
eldől, hogy a nagy x-ből, az ismeretlenből milyen képlet alakul ki.
Tudni fogjuk, ha megszámoltuk, hányan ünnepelnek akkor. Persze ez
is csak egy vélemény. Remélhetőleg kisebbségi, és március idusa
valóban a fordulat napja volt."
|
|
|
|
|
|
|
Berecz János pozsonyi tárgyalásai
|
(Kasza László) München, 1989. január 17. (SZER, Világhíradó) - Ezúttal szívesen ismerem be, hogy megint egyszer tévedtem. Tegnap reggel még fogadni mertem volna, hogy nem élünk meg egy olyan nyilatkozatot két kommunista politikus találkozójáról, amelyből mást is megtudunk, mint hogy a mindkét felet érdeklő dolgokról tárgyaltak, hol elvtársi, hol őszinte légkörben. És tessék, estére Berecz János közli pozsonyi tárgyalásai után, hogy sok mindenben nem értett egyet a szlovák vezetőkkel. Sőt azt is hozzáteszi, hogy ő már régen nem híve a semmitmondó nyilatkozatoknak. Nem! Ne kérdezzük, hogy akkor miért nem mutatott példát. Örüljünk őszintén, hogy most példamutatóan változtatott az eddigi gyakorlaton, és írjuk a pozitív változások listájára pirossal azt is, hogy - mint szavaiból kitűnik - jó érvekkel igyekezett képviselni Pozsonyban a szlovákiai magyar kisebbség érdekeit. Ugyanakkor azonban kérdéseket is vet fel bennem a Központi Bizottság titkárának nyilatkozata. Berecz János - mintegy sajnálkozva - kijelenti, hogy a csehszlovák vezetők még mindig félnek mindentől, ami 1868-ra emlékezteti őket. Ami a csehszlovákoknak 1968, az nekünk magyaroknak 1956. Azt jelentené ez a hangsúly, hogy a magyar vezetők már nem félnek mindentől, ami a forradalomra emlékezteti őket? És ide tartozik egy másik utalás is. Berecz János helyteleníti, hogy a prágai hatóságok erőszakkal akadályozták meg vasárnap virágok letételét a Vencel téren, ahol 20 évvel ezelőtt Jan Pallah önkéntes tűzhalállal tiltakozott az ország megszállása ellen. Azt jelentené ez, hogy a magyar rendőrség ma már nem verné szét az ugyancsak virágot föltenni akarókat, amint azt nem egészen három hónappal ezelőtt, október 23-ikán tette a Bem szobornál? Remélem, jól értelmezem a Központi Bizottság titkárának szavait. +++
1989. január 17., kedd
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"FÉRFIHANG/ Jóestét kívánok. Kéremszépen itt van a kezemben a Reform legfrissebb száma, amely foglalkozik a Szabad Európa Rádió belső ügyével és avval a levéllel, amelyet a Budapesten megjelenő Reform cimü hetilapnak küldtek. Én tudom azt, hogy a Szabad Európa Rádió munkatársai nem egy korosztály-béliek, egy kor szülöttei, és teljes mértékben természetesnek tartom azt, hogy vannak a mostani politikai helyzet megítélésében nagyon komoly nézeteitérések, sőt mi több: nézetkülönbségek is, annál is inkább, mert ugy érzem, hogy a rádió munkatársai nemcsak a fizetés miatt és a hivatásuk miatt, hanem az érzéseiket is beleteszik az adásba. De azt viszont nem tartom helyénvalónak, sőt mi több, csúnya dolognak tartom, hogy a Szabad Európa Rádió igazgatója, Ribánszky ur, Ribánszky László ur által kiadott belső szabályzatot elküldenek egy országba, egy idegen országba, egy ellenséges országba, aki önökkel szemben mindig ellenséges volt, mert nem birta elviselni az önök által hangoztatott igazságot, ilyen adatokhoz hozzájuttatják."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|