|
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Magyar híradó:
Fordulópont március 15-e?
"Igen, a budapesti és a vidéki megemlékezések nagyon impozánsak
voltak. De örömünkben talán nem szabad elfeledni, hogy a
Trabantsorszám-centrikus Kádár évek tespedtsége, tárgyközpontúsága,
az elsősorban a szerzésre irányított ösztönök nem adják át oly
egykönnyen helyüket a nemzet kategóriájában gondolkodásnak.
100 ezren voltak Budapest utcáin március 15-én, több mint 100 ezren
Burgenlandban és Bécsben tavaly november 7-ikén vásárolni.
Fordulópont volt-e tehát március 15-e? Mintha döntetlenre állna a
játék, x-re. Várni kell még egy kicsit, talán október 23-án majd
eldől, hogy a nagy x-ből, az ismeretlenből milyen képlet alakul ki.
Tudni fogjuk, ha megszámoltuk, hányan ünnepelnek akkor. Persze ez
is csak egy vélemény. Remélhetőleg kisebbségi, és március idusa
valóban a fordulat napja volt."
|
|
|
|
|
|
|
Válasz a hallgatóknak - 1. folyt.
|
- Pécsi Vilmosé a szó: - A románokat mi is sajnáljuk, de még jobban a romániai, erdélyi magyarokat, akik a társadalmi és kisebbségi elnyomás kettős járma alatt szenvednek. 1968-ban, a brezsnyevi neosztálinizmus idején egészen más volt a helyzet, mint most. Csehszlovákiában a Brezsnyev-doktrina politikai- ideológiai indokolásával kellett bevonulniuk a szovjet csapatok mellett a többi kelet-európai hadseregeknek. A stratégiai ok közismert, elég a térképre nézni. A Brezsnyev-doktrina értelmében az egész szocialista tábor kerül veszélybe, ha akár egyetlen országban veszélyeztetik az úgynevezett szocialista vívmányokat. Bukarestben akkor is sztálinizmus volt, nem tetszett a prágai tavasz. Ceausescu a román függetlenséget akarta fitogtatni, ezért nem vonultak be a románok, mint például a magyarok. Ceausescu nemet mert mondani. Kádár nem mert, mert állítólag nem akarta veszélyeztetni az akkor kezdődő új gazdasági mechanizmust. Ma már nincs meg a szovjet tábor akkori, még monolitikus egysége. A tömb országai különböző mértékben függetlenebbek Moszkvától. A Kremlnek éppen elég belső baja van, jóval nagyobbak, mint Románia és Ceausescu. Romániában szocializmus van, és a Kreml eddig mindig csak a liberalizálódás ellen emelt kifogást, a dogmatikus szocializmus ellen nem - habár a Ceausescu-rezsim biztosan nem tetszik Gorbacsovnak. De Románia nem akar, nem is tudna kiválni a szovjet tömbből: nem határos nyugati országgal. Gorbacsov bizonyára nem örül a román-magyar ellentéteknek, általában a táboron belüli ellentéteknek, Ceausescu brutális magyarellenes, elnyomó politikájának, de nem akar egyik vagy másik oldal mellé állni, ahogyan ezt már többször kifejtették Moszkvában. Moszkva nem léphet fel a magyar kisebbségek érdekében, mert ő maga is elnyomja a saját kisebbségeit, többek közt a moldvai románokat. A kisebbségi kérdés tehát nagyon kényes téma a szovjet vezetők számára. Nem igen közvetíthetnek, még kevésbé léphetnek fel erővel, de hát erre nem is gondolnak. 1968-ban Csehszlovákiában elsőrendű szovjet katonai, politikai érdekeket láttak veszélyeztetve, most Romániában erről nincsen szó. Tény az, hogy az erdélyi magyar kisebbség kérdésében Nyugaton jóval nagyobb megértés mutatkozik, mint a Szovjetunióban és a testvéri szocialista országokban. - A pluralizmus még nagyon is gyenge csírája a legnagyobb ígéret Magyarországon, de vadhajtásai félelmet is ébresztenek: - Mi az önök véleménye a nemrég alakult Münnich Ferenc mozgalomról, illetve egyesületről? - Erdős Gábor válaszát olvassuk fel: - Rádiónknak több feladata van. Ezek közül talán a legfontosabb a magyarországi pluralizmus ösztönzése. A Münnich Ferenc Társaságot tehát magunknak is köszönhetjük, amennyiben azzal hízelgünk magunknak, hogy a magyarországi pluralizmus kibontakozásában a Szabad Európa Rádió is szerepet játszott, és amennyiben vállaljuk, hogy a pluralizmus során nem éppen hízelgő vélemények is elhangzanak. Vállaljuk. A demokrácia - szemben a diktatúrával - a vélemények, irányzatok sokféleségét teszi lehetővé. Sokan éppen ezért aggódnak is a demokráciákért, és aggasztó jelek bizony akadnak. A demokráciában az antidemokratikus hangok is megszólalhatnak, sőt fórumot is kaphatnak. Franciaországban, Dániában és Izraelben antidemokratikus elveket valló pártok kerültek be a parlamentbe. Izraelben az alkotmánybíróság végül is kiszórta a Kahaneékat a demokrácia intézményrendszeréből. Az előbbi két országban azonban egyelőre ez nem történt meg, igaz, az ottani társadalmak reakciójából ítélve úgy tűnik, előbb-utóbb a Francia Nemzeti Front és a dán Haladás Párt is eléri a megérdemelt szemétkosarat. Ami a Münnich Ferenc Társaságot illeti, a kérdés az: vajon elsősorban indulatokra épülő programjuk eredendően antidemokratikus-e vagy sem? Valóban fegyveres rendcsinálás útján kívánják-e megoldani a magyar társadalom problémáit - ahogy az talán nem véletlenül elterjedt róluk -, vagy igazat beszélt a társaság nyilatkozó szóvivője? Talán még ők maguk sem döntötték el. Utóbbi esetben, ha egyszer majd kialakítják konkrét programjukat, elvben még ők is hozzájárulhatnak a demokratikus kibontakozás folyamatához - vak tyúk is talál szemet! Az előbbi esetben viszont, és félek, hogy erről van szó, még komoly veszélyt jelenthetnek egyszer. Még akkor is, ha egyelőre inkább csak nevetségesek. - Élesebb gondolati kanyart véve ugyan, de úgy vélem, ide kívánkozik a következő telefonhívás is: - A karácsony váltotta ki belőlem ezt a telefonhívást, ugyanis már régóta feszül bennem ez a probléma, hogy mindenféle diktatúrával szemben ellenszenvet érzek. Különösen az egyháznak kétezer éve Jézus Krisztus nevében gyakorolt szellemi, ideológiai kulturális diktatúrájával szemben, ami miatt nekem most karácsonyt kell ünnepelni. És én tiltakozom: nem vagyok hajlandó imádni palesztinai zsidót sem, s nem vagyok hajlandó imádni Buddhát, Mohamedet, de Sztálint, Marxot vagy Rákosit, vagy korunk diktátorait sem vagyok hajlandó ünnepelni. - Attól eltekintve, hogy összetéveszti hallgatónk a szezont a fazonnal - ahogy azt régebben mondtuk -, vagy az allegóriát a filagóriával, csak egy tanácsot adhatok: ne ünnepeljen, senki sem kényszeríti rá. (folyt.)
1989. január 1., vasárnap
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"FÉRFIHANG/ Jóestét kívánok. Kéremszépen itt van a kezemben a Reform legfrissebb száma, amely foglalkozik a Szabad Európa Rádió belső ügyével és avval a levéllel, amelyet a Budapesten megjelenő Reform cimü hetilapnak küldtek. Én tudom azt, hogy a Szabad Európa Rádió munkatársai nem egy korosztály-béliek, egy kor szülöttei, és teljes mértékben természetesnek tartom azt, hogy vannak a mostani politikai helyzet megítélésében nagyon komoly nézeteitérések, sőt mi több: nézetkülönbségek is, annál is inkább, mert ugy érzem, hogy a rádió munkatársai nemcsak a fizetés miatt és a hivatásuk miatt, hanem az érzéseiket is beleteszik az adásba. De azt viszont nem tartom helyénvalónak, sőt mi több, csúnya dolognak tartom, hogy a Szabad Európa Rádió igazgatója, Ribánszky ur, Ribánszky László ur által kiadott belső szabályzatot elküldenek egy országba, egy idegen országba, egy ellenséges országba, aki önökkel szemben mindig ellenséges volt, mert nem birta elviselni az önök által hangoztatott igazságot, ilyen adatokhoz hozzájuttatják."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|