 |
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Magyar híradó:
Fordulópont március 15-e?
"Igen, a budapesti és a vidéki megemlékezések nagyon impozánsak
voltak. De örömünkben talán nem szabad elfeledni, hogy a
Trabantsorszám-centrikus Kádár évek tespedtsége, tárgyközpontúsága,
az elsősorban a szerzésre irányított ösztönök nem adják át oly
egykönnyen helyüket a nemzet kategóriájában gondolkodásnak.
100 ezren voltak Budapest utcáin március 15-én, több mint 100 ezren
Burgenlandban és Bécsben tavaly november 7-ikén vásárolni.
Fordulópont volt-e tehát március 15-e? Mintha döntetlenre állna a
játék, x-re. Várni kell még egy kicsit, talán október 23-án majd
eldől, hogy a nagy x-ből, az ismeretlenből milyen képlet alakul ki.
Tudni fogjuk, ha megszámoltuk, hányan ünnepelnek akkor. Persze ez
is csak egy vélemény. Remélhetőleg kisebbségi, és március idusa
valóban a fordulat napja volt."
|
|
|
|
|
|
 |
Amerikai vélemény a VSZ-ből történő kilépésről
|
----------------------------------------------
München, 1990. május 14. (SZER, Magyar híradó) - Kasza László:
- Megkérem washingtoni tudósítónkat Csipán Tibort: beszéljen
mindenekelőtt arról, hogyan vélekedik az amerikai politika az SZDSZ
javaslatáról, hogy Magyarország lépjen ki a Varsói Szerződésből.
- Ma itt, Washingtonban nagyjából az az általános vélemény, hogy
a Varsói Szerződés olyan mértékben meggyengült, hogy az már szinte
nem is jelent katonai fenyegetést a Nyugatra nézve. Teljesen
valószínűtlennek tartják például azt, hogy a magyar, vagy a lengyel,
a csehszlovák hadsereg most részt venne egy Nyugat elleni
támadásban. Következésképpen az itteni politikacsinálókat igazán nem
is foglalkoztatja intenzíven az, hogy Magyarország tagja marad-e a
Varsói Szerződésnek. Pontosabban: Amerika pozitívan reagálna egy
ilyen lépésre - de ezzel együtt majdhogynem teljesen kizárt, hogy a
Bush-adminisztráció a hivatalos politika rangjára emelné a Varsói
Szerződésből való kilépés bátorítását.
Azt hiszem, hogy különben is George Bush talán túlzottan is
óvatoskodó külpolitikája igen könnyű kibúvót talál abban, hogy az
egész kérdést mintegy átutalja az újonnan alakuló demokratikus
rendszereknek -, mondván: a demokratikus rendszeren belül a nemzeti
konszenzusra építve, megfontoltan kell dönteni erről - és ott,
Magyarországon és nem itt, Washingtonban.
- Az Egyesült Államok visszahívta bukaresti nagykövetét,
röviddel a jövő vasárnap sorra kerülő választások előtt. Van
értesülésed szerint ennek a feltűnő lépésnek valami köze a magyar
kisebbség helyzetéhez? (folyt.)
1990. május 14., hétfő
|
Vissza »
|
|
- Amerikai vélemény Magyarország VSZ-kilépéséről - 1. folyt.
|
- Közvetetten mindenféleképpen. Az amerikai nagykövetet csak egy
rövid időre hívták vissza konzultációra, és ezt mindenki úgy
értékeli itt, hogy ennek nagyon komoly szimbólikus jelentősége van -
különösen mostanában, és abban a kontextusban, ahogy manapság
bonyolítja az ügyeit a külügy. Azaz: óvatosan, és szinte mindig
hátrálva lép előre.
Ez a komoly figyelmeztetés azonban közvetetten - ismétlem:
közvetetten - azt hiszem igenis vonatkozik a Romániában élő
magyarokkal szembeni bánásmódra. Itt a televízió közvetítette a
marosvásárhelyi eseményeket - és nemcsak a marosvásárhelyi események
keltettek nagy felháborodást, nemcsak Tőkés itteni nyilatkozatai
hangolták be a helyes irányba az amerikai közvéleményt, nemcsak Sütő
András itteni beszámolói hatottak, hanem például az is, hogy - ezt
itt a napokban közölték a hírügynökségek, hogy ha jól emlékszem, a
román szocdemek egy csoportja határozottan és egyértelműen kiállt
amellett, hogy Romániában a magyaroknak igenis joga van a nemzeti
kultúra megőrzésére, a nyelv és a szokások ápolására.
Persze félrevezető lenne azt mondani, hogy a nagykövet
ideiglenes visszahívását a magyar kisebbség tragédiája váltotta ki.
Nem. Azt hiszem, hogy a Bush-adminisztráció csak a felháborodását
akarta kifejezni amiatt, hogy a Nemzeti Megmentés Frontja -
esetenként még volt securitatesokat is felhasználva -, a
megfélemlítést és a zaklatásokat a választási kampányban mintegy
elfogadta, tolerálta - talán bátorította is.
Ha lehet valamit itt megint általánosságban mondani, akkor talán
azt, hogy Washington csak akkor látja megoldhatónak az Erdélyben élő
magyarok sorsát, ha Romániában valóban demokratikus, szilárdan
demokratikus rendszer lesz. +++
1990. május 14., hétfő
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"FÉRFIHANG/ Jóestét kívánok. Kéremszépen itt van a kezemben a Reform legfrissebb száma, amely foglalkozik a Szabad Európa Rádió belső ügyével és avval a levéllel, amelyet a Budapesten megjelenő Reform cimü hetilapnak küldtek. Én tudom azt, hogy a Szabad Európa Rádió munkatársai nem egy korosztály-béliek, egy kor szülöttei, és teljes mértékben természetesnek tartom azt, hogy vannak a mostani politikai helyzet megítélésében nagyon komoly nézeteitérések, sőt mi több: nézetkülönbségek is, annál is inkább, mert ugy érzem, hogy a rádió munkatársai nemcsak a fizetés miatt és a hivatásuk miatt, hanem az érzéseiket is beleteszik az adásba. De azt viszont nem tartom helyénvalónak, sőt mi több, csúnya dolognak tartom, hogy a Szabad Európa Rádió igazgatója, Ribánszky ur, Ribánszky László ur által kiadott belső szabályzatot elküldenek egy országba, egy idegen országba, egy ellenséges országba, aki önökkel szemben mindig ellenséges volt, mert nem birta elviselni az önök által hangoztatott igazságot, ilyen adatokhoz hozzájuttatják."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|