|
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Magyar híradó:
Fordulópont március 15-e?
"Igen, a budapesti és a vidéki megemlékezések nagyon impozánsak
voltak. De örömünkben talán nem szabad elfeledni, hogy a
Trabantsorszám-centrikus Kádár évek tespedtsége, tárgyközpontúsága,
az elsősorban a szerzésre irányított ösztönök nem adják át oly
egykönnyen helyüket a nemzet kategóriájában gondolkodásnak.
100 ezren voltak Budapest utcáin március 15-én, több mint 100 ezren
Burgenlandban és Bécsben tavaly november 7-ikén vásárolni.
Fordulópont volt-e tehát március 15-e? Mintha döntetlenre állna a
játék, x-re. Várni kell még egy kicsit, talán október 23-án majd
eldől, hogy a nagy x-ből, az ismeretlenből milyen képlet alakul ki.
Tudni fogjuk, ha megszámoltuk, hányan ünnepelnek akkor. Persze ez
is csak egy vélemény. Remélhetőleg kisebbségi, és március idusa
valóban a fordulat napja volt."
|
|
|
|
|
|
|
Egyfejű sas - sarlóval és kalapáccsal (1. rész)
|
1990. március 02.péntek (MTI-Panoráma) - Furcsa, de így van:
a közép- és kelet-európai államszocialista rendszerek bukása miatt
Ausztriában viták tárgyává lett az ország állami címere. Illetve
csak egy eleme: a benne található sarló és kalapács. Sok osztrákot
feszélyezi a címernek ez a jellegzetessége, amióta a környező keleti
országok a kommunista eszmevilág külsőségeitől is szabadulni
igyekeznek, felszámolva a mozgalmi jelképek, minősítések ( a vörös
csillag, a sarló és kalapács, vagy a köztársasági államforma
,,szocialista,, és ,,népi,, jelzője) állami szintű használatát.
A sarló-kalapács motívum az osztréák címerben azonban régi hagyomány, igaz, a kommunizmus térhódításának kezdeti korszakában gyökerezik. Ezt a címert a Habsburg-birodalom felbomlása után, 1919 májusában fogadta el a Német-Ausztriának nevezett egyik utódállam, az első osztrák köztársaság parlamentje. Akkor a birodalmi címer kétfejű sasát egyfejűvé alakították, törzsére piros-fehér-piros nemzeti színű pajzsot, a sasfejre a császári korona helyett és - a polgárság jelképeként - városfalat utánzó tégla-koronát, a madár lábainak karmai közé pedig sarlót és kalapácsot illesztettek. A munkásmozgalom addigra már világszerte elterjedt szimbólumaival a munkások és parasztok fontos államalkotó és társadalmi szerepét akarták kifejezni. Heraldikai felhasználásuk egyúttal tükrözte a forradalmi hangulatú parlament tagjainak azt a várakozását, hogy az orosz, a magyar és a bajor tanácsköztársaság megalakulása után hamarosan Ausztriában is győzni fog a proletárdiktatúra.
Ám a történelem másként ,,rendelkezett,,: a kommunista forradalom nem tört ki, az országot 1938-ban bekebelezte a hitleri Németország, majd 1945-ben megszületett a második, a mai köztársaság. Az új állam csak annyit változtatott a korábbi címerén, hogy a náci uralom aloli felszabadulás emlékére a címersas lábain szétszaggatott bilincs-láncot helyezett el. 1954-ben, nem sokkal az 1955. évi osztrák államszerződés megkötése és a szovjet megszálló csapatok kivonulása előtt a kereszténydemokrata irányzatú néppárt ugyan követelte, hogy a címerből távolítsák el a sarlót és a kalapácsot - mint ,,az elnyomás és függőség jelképeit,, -, de kívánságának nem tudott érvényt szerezni.
A vitát a Wochenpresse címő hetilap indította el. Jan uár végén m,aga a főszekesztő, Hans Magenschab hozta a közvélemény tudomására vezércikkben azt a nézetét,. miszerint az osztrák címer ma már nem felel meg az ország helyzetének, a kor szellemének. Hivatkozott tapasztalataira: eszerint a cimerben lévő sarló-kalapács miatt Ausztriát külföldön már korábban is valamiféle kommunista alávetettségű országnak tekintették. (folyt)
1990. március 2., péntek 10:23
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Egyfejű sas - sarlóval és kalapáccsal (2. rész)
|
Most pedig, hogy a kommunizmus csődjével jelképei is lejáratták magukat, ez a címer-motívum még kevésbé tartható, hisz (a Szovjetuniót leszámítva) Európában lassanként Ausztria lesz az egyetlen ország, amelynek állami jelvénye őrzi a ,,kommunista szimbólum-nyelvet,, - írta.
A később közölt olvasói hozzászólások nem éppen támasztották alá Magenschab nézeteit. A hat levél közül öt ellenezte a címer módosítását, arra hivatkozva, hogy a szimbolika nagyon is jól kifejezi a mai osztrák társadalom viszonyait, a polgári demokratikus jóléti állam jellegét és céljait, s erőltetett dolog a sarlónak és kalapácsnak mindenáron valami kommunista mondanivalót tulajdonítani. Az érvek szerint ezen az alapon ugyancsak lejáratottnak tekinthető a kereszténység jelvénye, a kereszt (mivel a történelemben azzal is sokan éltek vissza), továbbá az osztrák nemzeti szinek közül csak a fehér maradhatna meg, minthogy a piros véletlenül megegyezik a kommunisták vörös zászlajának szinével.
A vitába nemrég bekapcsolódott a Neue Kronen Zeitung, Ausztria legnagyobb példányszámú napilapja is, s közölte több vezető pártpolitikus erősen eltérő álláspontját. Josef Cap, a kormányon lévő szocialista párt országos titkára szerint semmi ok sincs a címer sarlójának és a kalapácsának szégyenlésére és eltüntetésére, mert ezeknek történelmileg nincs közvetlenül közük a kommunista mozgalomhoz. A szintén kormányon lévő Néppárt parlamenti csoportjának vezetője, Fritz König is ellenezte az azonosítást a kommunista jelképekkel, mégis kiiktatásuk mellett foglalt állást, mondván: ábrájukat ma már legtöbben nem a munkásság és parasztság, hanem a kommunizmus szimbólumának érzik. Ugyanez a lap adott hírt a legújabb fejleményről: az ellenzékben lévő Szabadságpárt hivatalosan kezdeményezte, hogy a parlament törölje az osztrák címerből a sarlót és a kalapácsot.
Ahhoz, hogy az ellenzéki indítvány az osztrák törvényhozásban megkapja az előírt kétharmados többséget, szüksége lenne a képviselői mandátumok összesen mintegy 80 százalékát birtokló mindkét nagy kormánykoalíciós párt támogatására. Ez azonban a jelenlegi erőviszonyok és véleménykülönbségek közepette nehezen képzelhető el. Ha pedig e kérdésben idővel népszavazást tartanának, egyáltalán nem biztos a sarló-kalapács ellenes tábor győzelme. Alighanem erősebbnek bizonyulna a már több mint hetvenéves címerhez is kapcsolódó hagyománytisztelet és az osztrákok nemzeti önérzete, amely nemigen viseli el, hogy az ország belső ügyeinek eldöntését nemzetközi, külföldi nézőpontok szabják meg. +++
Sebestyén Tibor (Bécs) - MTI-Panoráma
1990. március 2., péntek 10:24
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"FÉRFIHANG/ Jóestét kívánok. Kéremszépen itt van a kezemben a Reform legfrissebb száma, amely foglalkozik a Szabad Európa Rádió belső ügyével és avval a levéllel, amelyet a Budapesten megjelenő Reform cimü hetilapnak küldtek. Én tudom azt, hogy a Szabad Európa Rádió munkatársai nem egy korosztály-béliek, egy kor szülöttei, és teljes mértékben természetesnek tartom azt, hogy vannak a mostani politikai helyzet megítélésében nagyon komoly nézeteitérések, sőt mi több: nézetkülönbségek is, annál is inkább, mert ugy érzem, hogy a rádió munkatársai nemcsak a fizetés miatt és a hivatásuk miatt, hanem az érzéseiket is beleteszik az adásba. De azt viszont nem tartom helyénvalónak, sőt mi több, csúnya dolognak tartom, hogy a Szabad Európa Rádió igazgatója, Ribánszky ur, Ribánszky László ur által kiadott belső szabályzatot elküldenek egy országba, egy idegen országba, egy ellenséges országba, aki önökkel szemben mindig ellenséges volt, mert nem birta elviselni az önök által hangoztatott igazságot, ilyen adatokhoz hozzájuttatják."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|