|
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Magyar híradó:
Fordulópont március 15-e?
"Igen, a budapesti és a vidéki megemlékezések nagyon impozánsak
voltak. De örömünkben talán nem szabad elfeledni, hogy a
Trabantsorszám-centrikus Kádár évek tespedtsége, tárgyközpontúsága,
az elsősorban a szerzésre irányított ösztönök nem adják át oly
egykönnyen helyüket a nemzet kategóriájában gondolkodásnak.
100 ezren voltak Budapest utcáin március 15-én, több mint 100 ezren
Burgenlandban és Bécsben tavaly november 7-ikén vásárolni.
Fordulópont volt-e tehát március 15-e? Mintha döntetlenre állna a
játék, x-re. Várni kell még egy kicsit, talán október 23-án majd
eldől, hogy a nagy x-ből, az ismeretlenből milyen képlet alakul ki.
Tudni fogjuk, ha megszámoltuk, hányan ünnepelnek akkor. Persze ez
is csak egy vélemény. Remélhetőleg kisebbségi, és március idusa
valóban a fordulat napja volt."
|
|
|
|
|
|
|
- Ceausescu követelése - 1. folyt.
|
A háború utáni román kormányok - és persze főképp a kommunista kormányok - kerültek minden alkalmat, hogy akárcsak fel is vessék Besszarábia hovatartozásának kérdését, vagy utalások formájában célozzanak az ott élő kétségkívül román etnikumú lakosság egyre romló helyzetére. Megkötötte kezüket nemcsak a Szovjetunióval fennálló függőségi viszony, de az is, hogy a nagyhatalmi területrendezések során Besszarábia kérdése minden esetben felvetette Erdély hovatartozásának problematikáját is. Most viszont épp az elmúlt hetek moldáviai, azaz besszarábiai megmozdulásai során épp ott, a kisinyovi tüntetéseken merült fel a követelés, hogy a területet csatolják Romániához. Nem lehet kétséges tehát, hogy a hagyományos és a mai romániai nacionalizmus immáron magáévá tesz, de legalábbis fontolgat irredenta elképzeléseket. Ugyanakkor nem feledkezhetünk meg arról a lehetőségről sem, hogy a Besszarábiára való célozgatásaival Ceausescu a pártkongresszuson is alkalmat próbált teremteni arra, hogy a számára olyannyira ellenszenves, mi több veszélyes mai moszkvai vezetés belső nemzetiségi problémáit gyarapítsa. Nem lehetne csodálkozni azon, ha Kisinyovban nemzeti biztatásként értékelnék Ceausescu szavait. +++
1989. november 21., kedd
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"FÉRFIHANG/ Jóestét kívánok. Kéremszépen itt van a kezemben a Reform legfrissebb száma, amely foglalkozik a Szabad Európa Rádió belső ügyével és avval a levéllel, amelyet a Budapesten megjelenő Reform cimü hetilapnak küldtek. Én tudom azt, hogy a Szabad Európa Rádió munkatársai nem egy korosztály-béliek, egy kor szülöttei, és teljes mértékben természetesnek tartom azt, hogy vannak a mostani politikai helyzet megítélésében nagyon komoly nézeteitérések, sőt mi több: nézetkülönbségek is, annál is inkább, mert ugy érzem, hogy a rádió munkatársai nemcsak a fizetés miatt és a hivatásuk miatt, hanem az érzéseiket is beleteszik az adásba. De azt viszont nem tartom helyénvalónak, sőt mi több, csúnya dolognak tartom, hogy a Szabad Európa Rádió igazgatója, Ribánszky ur, Ribánszky László ur által kiadott belső szabályzatot elküldenek egy országba, egy idegen országba, egy ellenséges országba, aki önökkel szemben mindig ellenséges volt, mert nem birta elviselni az önök által hangoztatott igazságot, ilyen adatokhoz hozzájuttatják."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|