|
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Magyar híradó:
Fordulópont március 15-e?
"Igen, a budapesti és a vidéki megemlékezések nagyon impozánsak
voltak. De örömünkben talán nem szabad elfeledni, hogy a
Trabantsorszám-centrikus Kádár évek tespedtsége, tárgyközpontúsága,
az elsősorban a szerzésre irányított ösztönök nem adják át oly
egykönnyen helyüket a nemzet kategóriájában gondolkodásnak.
100 ezren voltak Budapest utcáin március 15-én, több mint 100 ezren
Burgenlandban és Bécsben tavaly november 7-ikén vásárolni.
Fordulópont volt-e tehát március 15-e? Mintha döntetlenre állna a
játék, x-re. Várni kell még egy kicsit, talán október 23-án majd
eldől, hogy a nagy x-ből, az ismeretlenből milyen képlet alakul ki.
Tudni fogjuk, ha megszámoltuk, hányan ünnepelnek akkor. Persze ez
is csak egy vélemény. Remélhetőleg kisebbségi, és március idusa
valóban a fordulat napja volt."
|
|
|
|
|
|
|
- A menekültek lehetőségei - 1. folyt.
|
Indokolja ezt az eljárást az is, hogy a politikai menekült-státuszt valójában egyikük sem tudná az igényelt kritériumoknak megfelelően bizonyítani. Viszont azok, akik valódi politikai üldöztetést szenvedtek el Romániában - illetve akik úgy döntenek, hogy nem telepednek le Magyarországon - azok minden további nélkül kérésre menedékjogot kapnak, és felkerülnek arra a várakozó listára, melyet a genfi konvenció értelmében a továbbvándorlókról összeállítanak. A szóban forgó eljárás persze korántsem ilyen egyszerű. Úgyanis mindezt megelőzi egy szelekciós eljárás, mely már a határövezetben - alkalmasint a menekülttáborokban - megtörténik, és melynek keretében döntenek arról, hogy beengedik-e a menekültet az országba vagy sem. Az utóbbi időben - néhány esettől eltekintve - ez az eljárás többnyire formális. Nagyobb problémát okoz viszont a menekültstátusz elnyerése után a továbbvándorlás. Az erdélyi németeket az NSZK természetesen azonnal befogadja. A román nemzetiségűeknek családi, vagy politikai kapcsolatok nélkül úgyszólván reménytelen a helyzetük. Így meg kell elégedniük azzal , hogy - az egyre szűkösebb magyarországi lehetőségekkel élve - itt próbáljanak valamivel általában ideiglenes egzisztenciát teremteni -, ami megintcsak nem kínál semmilyen valódi megoldást. +++
1989. november 18., szombat
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"FÉRFIHANG/ Jóestét kívánok. Kéremszépen itt van a kezemben a Reform legfrissebb száma, amely foglalkozik a Szabad Európa Rádió belső ügyével és avval a levéllel, amelyet a Budapesten megjelenő Reform cimü hetilapnak küldtek. Én tudom azt, hogy a Szabad Európa Rádió munkatársai nem egy korosztály-béliek, egy kor szülöttei, és teljes mértékben természetesnek tartom azt, hogy vannak a mostani politikai helyzet megítélésében nagyon komoly nézeteitérések, sőt mi több: nézetkülönbségek is, annál is inkább, mert ugy érzem, hogy a rádió munkatársai nemcsak a fizetés miatt és a hivatásuk miatt, hanem az érzéseiket is beleteszik az adásba. De azt viszont nem tartom helyénvalónak, sőt mi több, csúnya dolognak tartom, hogy a Szabad Európa Rádió igazgatója, Ribánszky ur, Ribánszky László ur által kiadott belső szabályzatot elküldenek egy országba, egy idegen országba, egy ellenséges országba, aki önökkel szemben mindig ellenséges volt, mert nem birta elviselni az önök által hangoztatott igazságot, ilyen adatokhoz hozzájuttatják."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|