|
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Magyar híradó:
Fordulópont március 15-e?
"Igen, a budapesti és a vidéki megemlékezések nagyon impozánsak
voltak. De örömünkben talán nem szabad elfeledni, hogy a
Trabantsorszám-centrikus Kádár évek tespedtsége, tárgyközpontúsága,
az elsősorban a szerzésre irányított ösztönök nem adják át oly
egykönnyen helyüket a nemzet kategóriájában gondolkodásnak.
100 ezren voltak Budapest utcáin március 15-én, több mint 100 ezren
Burgenlandban és Bécsben tavaly november 7-ikén vásárolni.
Fordulópont volt-e tehát március 15-e? Mintha döntetlenre állna a
játék, x-re. Várni kell még egy kicsit, talán október 23-án majd
eldől, hogy a nagy x-ből, az ismeretlenből milyen képlet alakul ki.
Tudni fogjuk, ha megszámoltuk, hányan ünnepelnek akkor. Persze ez
is csak egy vélemény. Remélhetőleg kisebbségi, és március idusa
valóban a fordulat napja volt."
|
|
|
|
|
|
|
- A népszavazásról - 8. folyt.
|
- Na de nem érv ez amellett mindjárt, hogy ha már egyszer megoldódott két probléma, vagy sokan azt mondják: két és fél probléma megoldódott, akkor érdemes még mindig 200 milliót kiadni egy népszavazásra? - Azt hiszem, érdemes, mert a magyar politikai kultúra eddig alattvalói politikai kultúra volt. Az állampolgárok abban éltek, hogy az atyáskodó állam, ha jól viselik magukat, ajándékokat ad. Kicsit ez a demokratikus átalakulás is így történt. A színfalak mögött tárgyalások folytak és bizonyos demokratikus ajándékokkal ajándékozták meg a magyar nemzetet. Most először történt olyasmi, hogy egy állampolgár érezhette, hogy ő aláírt valamit, nevét és személyi számát adta valamihez, és ezért egy nagyon fontos politikai változás következik be. És a népszavazás ugyanez. Az állampolgárok érezhetik azt, hogy rajtuk múlik a saját és nemzetük sorsa. Ez rendkívül fontos volna a magyar politikai kultúrára nézve, hogy megszünjön ez az alattvalói magatartás, és állampolgárként tudjanak dönteni a magyarok saját maguk és nemzetük sorskérdéseiben. - Ehhez még azt tenném hozzá, hogy tulajdonképpen mi csak kezdeményeztük az aláírást. Szerveztük az aláírásgyűjtést, de ez már a szónak jogi értelmében elidegenedett tőlünk. Tehát mi nem tudnánk tárgyalni már mint szabaddemokraták, nem tudnánk tárgyalni valakivel arról, hogy jó, két kérdés úgy ahogy megoldódott, akkor felejtsük ezt el. Ez egy jogi aktus. Ha 200 ezer, vagy 100 ezernél több aláírással követelik a népszavazást, akkor azé a százegynéhány ezer emberé, akinek érvényes aláírása van. És nincs joga a 100 ezer ember nevében bárkinek is tárgyalni bárkivel, hogy hát akkor most megváltozott a helyzet, módosítsuk. - Na és az ügy anyagi része, a 200 millió? (folyt.)
1989. november 11., szombat
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"FÉRFIHANG/ Jóestét kívánok. Kéremszépen itt van a kezemben a Reform legfrissebb száma, amely foglalkozik a Szabad Európa Rádió belső ügyével és avval a levéllel, amelyet a Budapesten megjelenő Reform cimü hetilapnak küldtek. Én tudom azt, hogy a Szabad Európa Rádió munkatársai nem egy korosztály-béliek, egy kor szülöttei, és teljes mértékben természetesnek tartom azt, hogy vannak a mostani politikai helyzet megítélésében nagyon komoly nézeteitérések, sőt mi több: nézetkülönbségek is, annál is inkább, mert ugy érzem, hogy a rádió munkatársai nemcsak a fizetés miatt és a hivatásuk miatt, hanem az érzéseiket is beleteszik az adásba. De azt viszont nem tartom helyénvalónak, sőt mi több, csúnya dolognak tartom, hogy a Szabad Európa Rádió igazgatója, Ribánszky ur, Ribánszky László ur által kiadott belső szabályzatot elküldenek egy országba, egy idegen országba, egy ellenséges országba, aki önökkel szemben mindig ellenséges volt, mert nem birta elviselni az önök által hangoztatott igazságot, ilyen adatokhoz hozzájuttatják."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|