|
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Magyar híradó:
Fordulópont március 15-e?
"Igen, a budapesti és a vidéki megemlékezések nagyon impozánsak
voltak. De örömünkben talán nem szabad elfeledni, hogy a
Trabantsorszám-centrikus Kádár évek tespedtsége, tárgyközpontúsága,
az elsősorban a szerzésre irányított ösztönök nem adják át oly
egykönnyen helyüket a nemzet kategóriájában gondolkodásnak.
100 ezren voltak Budapest utcáin március 15-én, több mint 100 ezren
Burgenlandban és Bécsben tavaly november 7-ikén vásárolni.
Fordulópont volt-e tehát március 15-e? Mintha döntetlenre állna a
játék, x-re. Várni kell még egy kicsit, talán október 23-án majd
eldől, hogy a nagy x-ből, az ismeretlenből milyen képlet alakul ki.
Tudni fogjuk, ha megszámoltuk, hányan ünnepelnek akkor. Persze ez
is csak egy vélemény. Remélhetőleg kisebbségi, és március idusa
valóban a fordulat napja volt."
|
|
|
|
|
|
|
Itt maradottak reményei
|
München, 1989. augusztus 25. (SZER, Magyar híradó) - A Magyarországon tartózkodó keletnémet menekültek sorsa továbbra is a nemzetközi érdeklődés homlokterében áll. Ez nem is csoda, ha ezt összevetjük Gorbacsovnak a küzös európai házról mondott szavaival. Az események ugyanis azt bizonyítják, hogy ennek a háznak túlságosan is eltérő értékűek az egyes lakásai. A megoldáson sokan és sokféleképpen törik a fejüket. Ez derül ki Ara-Kovács Attila telefonjelentéséből: A közvélemény szemében a magyar-osztrák határon eldördült lövésnek egyenes következménye, hogy a magyar kormány beleegyezett a valamivel több mint 100 NDK-állampolgár távozásába az NSZK budapesti nagykövetségéről. A magyar kormány helyzete nem irígylésre méltó. Azt követően, hogy hivatalosan bejelentették: a körülbelül 100 NDK-menekült elhagyta nemcsak a nyugatnémet nagykövetséget, de Magyarországot is, odasiettem, hogy a környéken tartózkodó további menekültek véleményét, elképzeléseit megtudakoljam. Már nem voltak annyian, mint korábban, de talán épp e hír hallatára számuk a nap folyamán ismét emelkedett. Leplezetlen vágyakozással beszéltek a már eltávozottak szerencsés sorsáról, de egyikük sem említette, hogy bánná, amiért nem volt a korábbi követségfoglalók között. Majd csak megoldódik az ügy - volt a válasz, és mindannyian szemmel láthatóan nemcsak szilárdan hittek abban, hogy az NSZK a segítségükre siet, de meg voltak győződve arról is, hogy Magyarország a szövetségesük Kelet-Berlinnel szemben. (folyt.)
1989. augusztus 25., péntek
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- NDK-s menekültek - 1. folyt.
|
Ezrek vannak itt, ráadásul már most - válaszolta a Móltai Szeretetszolgálat egyik munkatársa, akit telefonon felhívtam, és érdeklődtem a zugligeti és a csillebérci táborok állapotáról. Ezrek vannak itt, ha nem is táborban, de akik így vagy úgy jelezték, hogy nem akarnak visszatérni, hogy eszükben sincs visszatérni Kelet-Németországba. Hivatalos adatok szerint jelenleg mintegy 200 ezer NDK-turista van itt, akik közül feltehetően a többség Nyugatra kíván távozni abban az esetben, ha ismételt jelek utalnának arra, hogy továbbra is van esély a Magyarországon keresztüli távozásra. A menekülés szándékát erősítik azok az egyre szaporodó közlemények is, hogy az NDK szeptembertől gyakorlatilag lezárná határait Magyarország felé, legalábbis ami az egyéni turizmust illeti. Ha nálunk most 200 ezer keletnémet állampolgár tartázkodik, akkor legalább ennyi és feltehetően még több azoknak a száma, akik szabadságukat a bolgár tengerparton, plusz Romániában töltik, és akiknek elméletileg legalábbis Magyarországon kell átutazniuk. Bukarestből szerzett értesüléseim szerint míg a magyar kormány a színfalak mögött sietve Bonnal tárgyal, addig Kelet-Berlin Bukaresttel és más meg nem nevezett tényezőkkel, feltehetően a szovjetekkel és persze magukkal a bolgárokkal folytat lázas eszmecserét arról, miképpen lehetne elkerülni, hogy ezen polgárai hazafelé mentükben magyar területre lépjenek, és szintén felhasználják ezt az utat a Nyugatra távozásra. Bukaresten át, zárt, plombázott vonatok, a Szovjetunión keresztül vezető gépkocsiutak és alkalmasint még a hajózási lehetőségek igénybevétele is felmerült - jelentik az idézett hírforrások -, csakhogy Magyarországot kikapcsolják a láncból. Igen, a láncból, melynek úgy látszik - és valljuk meg, hála Istennek - Magyarország ma már kevesebb mint gyenge láncszeme. +++
1989. augusztus 25., péntek
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"FÉRFIHANG/ Jóestét kívánok. Kéremszépen itt van a kezemben a Reform legfrissebb száma, amely foglalkozik a Szabad Európa Rádió belső ügyével és avval a levéllel, amelyet a Budapesten megjelenő Reform cimü hetilapnak küldtek. Én tudom azt, hogy a Szabad Európa Rádió munkatársai nem egy korosztály-béliek, egy kor szülöttei, és teljes mértékben természetesnek tartom azt, hogy vannak a mostani politikai helyzet megítélésében nagyon komoly nézeteitérések, sőt mi több: nézetkülönbségek is, annál is inkább, mert ugy érzem, hogy a rádió munkatársai nemcsak a fizetés miatt és a hivatásuk miatt, hanem az érzéseiket is beleteszik az adásba. De azt viszont nem tartom helyénvalónak, sőt mi több, csúnya dolognak tartom, hogy a Szabad Európa Rádió igazgatója, Ribánszky ur, Ribánszky László ur által kiadott belső szabályzatot elküldenek egy országba, egy idegen országba, egy ellenséges országba, aki önökkel szemben mindig ellenséges volt, mert nem birta elviselni az önök által hangoztatott igazságot, ilyen adatokhoz hozzájuttatják."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|