 |
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Magyar híradó:
Fordulópont március 15-e?
"Igen, a budapesti és a vidéki megemlékezések nagyon impozánsak
voltak. De örömünkben talán nem szabad elfeledni, hogy a
Trabantsorszám-centrikus Kádár évek tespedtsége, tárgyközpontúsága,
az elsősorban a szerzésre irányított ösztönök nem adják át oly
egykönnyen helyüket a nemzet kategóriájában gondolkodásnak.
100 ezren voltak Budapest utcáin március 15-én, több mint 100 ezren
Burgenlandban és Bécsben tavaly november 7-ikén vásárolni.
Fordulópont volt-e tehát március 15-e? Mintha döntetlenre állna a
játék, x-re. Várni kell még egy kicsit, talán október 23-án majd
eldől, hogy a nagy x-ből, az ismeretlenből milyen képlet alakul ki.
Tudni fogjuk, ha megszámoltuk, hányan ünnepelnek akkor. Persze ez
is csak egy vélemény. Remélhetőleg kisebbségi, és március idusa
valóban a fordulat napja volt."
|
|
|
|
|
|
 |
- Német menekülők - 1. folyt.
|
Ránk kiáltottak. Nem értettük őket. Gesztikulálásukból azt
vettük ki, hogy le kell térdelnünk. A kutyáról levették a
szájkosarat. Fél órát kellett térdelnünk. A szúnyogok majd
agyoncsíptek bennünket. Aztán megérkezett egy dzsip. A legszörnyűbb
az volt számunkra, hogy nem bántak velünk emberhez méltóan.
Kinevettek, szórakoztak rajtunk, hogy belesétáltunk a csapdába. Így
utólag egyértelműnek látszik, hogy az a polgár árult be minket,
akinél leállítottuk az autónkat.
Az őrségen három és fél órát töltöttünk el. Megnyugtatott a
tudat, hogy az első alkalommal még nem pecsételnek be az útlevélbe.
Azonban megfenyegettek, hogy a második kísérletnél bepecsételnek, és
értesítik az NDK nagykövetségét. Féltünk és nem akartuk terhelni a
gyermekeket még egy ilyen szökési kísérlettel.
- A család információkat gyűjtött. A hölgy nővére férjével
együtt Pestre utazott.
- Elterjedt a hír, valami lóg a levegőben, Sopronban valami
rendezvényre készülnek. Mondtuk magunkban, mi is részt veszünk ezen.
Egy nyugati autóval mentünk Sopronba. Féltünk, hogy az NDK-s autót
esetleg megállítják. Amikor megérkeztünk, láttuk, hogy sok NDK-s
gyűlt össze. Csak abban reménykedtünk, hogy a megfelelő pillanatban
mindnyájan ugyanazt tesszük. Így is történt végeredményben. 14 óra
körül az összes NDK-s elindult az osztrák határ felé. Út közben
magyar határőröket is láttunk, akik azonban nem avatkoztak közbe.
Miután rossz tapasztalataink voltak, azt hittük, hogy vízágyúkat
állítanak fel, vagy szétzavarják a tömeget. Az elsők között voltunk.
Ott álltunk a bezárt kapunál. Egyesek azt mondták: ennyi volt az
egész. Csupán egy séta. Az osztrákok a túloldalon biztattak,
nyissátok ki a kaput. Aztán valaki ki is nyitotta. Én a két lányom
kezét fogtam, a férjem utánunk jött valahol. (folyt.)
1989. augusztus 25., péntek
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"FÉRFIHANG/ Jóestét kívánok. Kéremszépen itt van a kezemben a Reform legfrissebb száma, amely foglalkozik a Szabad Európa Rádió belső ügyével és avval a levéllel, amelyet a Budapesten megjelenő Reform cimü hetilapnak küldtek. Én tudom azt, hogy a Szabad Európa Rádió munkatársai nem egy korosztály-béliek, egy kor szülöttei, és teljes mértékben természetesnek tartom azt, hogy vannak a mostani politikai helyzet megítélésében nagyon komoly nézeteitérések, sőt mi több: nézetkülönbségek is, annál is inkább, mert ugy érzem, hogy a rádió munkatársai nemcsak a fizetés miatt és a hivatásuk miatt, hanem az érzéseiket is beleteszik az adásba. De azt viszont nem tartom helyénvalónak, sőt mi több, csúnya dolognak tartom, hogy a Szabad Európa Rádió igazgatója, Ribánszky ur, Ribánszky László ur által kiadott belső szabályzatot elküldenek egy országba, egy idegen országba, egy ellenséges országba, aki önökkel szemben mindig ellenséges volt, mert nem birta elviselni az önök által hangoztatott igazságot, ilyen adatokhoz hozzájuttatják."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|