|
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Magyar híradó:
Fordulópont március 15-e?
"Igen, a budapesti és a vidéki megemlékezések nagyon impozánsak
voltak. De örömünkben talán nem szabad elfeledni, hogy a
Trabantsorszám-centrikus Kádár évek tespedtsége, tárgyközpontúsága,
az elsősorban a szerzésre irányított ösztönök nem adják át oly
egykönnyen helyüket a nemzet kategóriájában gondolkodásnak.
100 ezren voltak Budapest utcáin március 15-én, több mint 100 ezren
Burgenlandban és Bécsben tavaly november 7-ikén vásárolni.
Fordulópont volt-e tehát március 15-e? Mintha döntetlenre állna a
játék, x-re. Várni kell még egy kicsit, talán október 23-án majd
eldől, hogy a nagy x-ből, az ismeretlenből milyen képlet alakul ki.
Tudni fogjuk, ha megszámoltuk, hányan ünnepelnek akkor. Persze ez
is csak egy vélemény. Remélhetőleg kisebbségi, és március idusa
valóban a fordulat napja volt."
|
|
|
|
|
|
|
Tüntetés a csehszlovák nagykövetség előtt
|
München, 1989. augusztus 24. (SZER, A mai nap) - Csehszlovákia budapesti nagykövetsége előtt a Fidesz tagjai folytatják ülő- és éhségsztrájkjukat a Prágában még fogva tartott Deutsch Tamás és Kerényi György mielőbbi szabadlábra helyezése érdekében. Mint ismeretes, az előállítottak közül tegnap a késő esti órákban többen szabadlábra kerültek és Budapestre érkeztek. Tudósítónk, Szekeres László is ott volt a repülőtéren és a nagykövetség előtt is. Szerdán este 10 órakor szállt le Ferihegyen az a gép, amely a Prágában letartóztatott és fogva tartott magyarok közül hetet hazahozott. A soron kívül vámkezelt, megkönnyebbült arccal, de fáradt szemekkel kilépőket a reptér várótermében nagy tömeg fogadta. Természetesen újságírók, tévések, és akiknek ők sokkal jobban örültek: rokonok, barátok, kollégák. Ők heten: Bodó Gábor és Pataki Gábor fotósok, Huber Pál és Lantos István, a televízió munkatársai, Pesty László, a Fekete Doboz operatőre, két fideszes: Németh Ákos és Kubinyi Gergely. A fogadtatás és rövid válaszolgatás után a három utóbbi a rájuk várakozó kocsikba ült, és a Népstadion út 22. számú ház, a csehszlovák nagykövetség előtt tiltakozó, ülősztrájkot folytató barátaikhoz, társaikhoz hajtottak. Itt kapkodó szavakkal, az ölelgetésektől meghatva válaszoltak a kérdésekre, majd Németh Ákos mondott pár mondatot. Ami számomra meglepő és megható volt: ezek a fiatalemberek nem önmagukról, hanem még csehszlovák börtönben fogva tartott két társukról - Kerényi Györgyrűl, a Szolidaritás Munkásszövetség és Deutsch Tamásról, a Fidesz választmányi tagjáról, valamint a többi letartóztatottról beszéltek felelősséggel és aggódva. (folyt.)
1989. augusztus 24., csütörtök
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Tüntetés a csehszlovák nagykövetség előtt - 1. folyt.
|
- Én Tamással és Ákossal voltam egy cellában - Deutsch Tamással és a Németh Ákossal -, a buszban még együtt voltunk Kerényi Györggyel, de utána nem tudom, hogy őt hova vitték. (...) Az a helyzet, hogy azt nem tudom, mert ott kavarodás volt. Hogy Tamást rugdosták, vagy nem rugdosták - elnézéat, nem Tamást, hanem a Gyuri -, tehát eléggé ellenkezett, meg ott volt a legnagyobb csetepaté. - Most jó végre a lábam alatt a pesti aszfaltot érezni, és látni, hogy ilyen sokan osztoznak az örömömben, de kérek mindenkit, kérlek benneteket, ne felejtsétek el, hogy még két magyar társatok, Deutsch Tamás, a Fidesz tagja és Kerényi György, a lengyel ellenzéki diákszövetség tagja raboskodik. - (...) - Ekkor meglepő és mindannyiunk számára megdöbbentő esemény zajlott le. A demonstrálók azt már rendszeresen tapasztalják, hogy ismeretlen emberek, nyugdíjas nénikék hoznak nekik egy-két üveg vagy akár egy láda üdítőt, de most egy URH-s kocsi állt meg a járda szélén, egyenruhás rendőr vezette, civil ruhás társa pedig befőtteket rakott ki az éjszakában is ott táborozó tiltakozóknak. Lehet, hogy itt valami új kezdődik? Ezután a rendkívüli incidens után sikerült Pesty Lászlót, a Fekete Doboz szintén most szabadult operatőrét egy kis beszélgetésre invitálni. - Laci, milyen élmény volt bent és milyen élmény kint lenni? (folyt.)
1989. augusztus 24., csütörtök
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Tüntetés a csehszlovák nagykövetség előtt - 3/2. folyt.
|
- Bent lenni eléggé "meleg" volt, kint lenni jó. Bocsánat, nem jó élmény kint lenni, akkor lenne jó élmény kint lenni, hogyha mindnyájan kint lennénk; ez a mindnyájan két magyar barátunk. - Kerényi György és Deutsch Tamás. - Kerényi és a Deutsch, pontosan. Nem vagyunk boldogok azzal, hogy kint vagyunk, mert ők bent vannak. Akik bent vannak, sokkal kilátástalanabb és elkeserítőbb. Azok az NDK-állampolgárok, csehszlovák állampolgárok, akik nem rendelkeznek olyan külföldi külképviselettel, mint mi, magyarok, nem rendelkeznek olyan konzullal, mint mi Taba Lajossal, aki mindent megtett értünk, hogy kikerüljenek. A csehek és az NDK-sok nem tudom, milyen esélyekkel rendelkeznek, milyen képviselettel, lehet, hogy nem is tud a saját országunk, vagy a világ arról, hogy ők ott vannak, és teljesen kilátástalan állapotban vannak. - Az NDK-sok esetében például jobb is, ha nem tud a saját országuk róla. - Igen, lehet, de ezt én csak azért mondtam, hogy nem igazán vagyunk boldogok, hogy mi kint vagyunk, mert tudunk arról az 5, 10, 50, nem tudom hány emberről, aki bent van még. - És bántottak benneteket? - Én a többiek nevében nem nyilatkozhatok. Engem egy kicsit ugyan megvertek, de nem ez a lényeg most, nem velünk kell foglalkozni, ha meg is vertek, mert mi kint vagyunk már. - És arra mit szóltak a csehek, amikor te mondtad, hogy a munkádat végzed? Elvégre, mint a Fekete Doboz operatőre, hivatalosan voltál ott, dolgozni, nem tüntetni, nem lázítani. (folyt.)
1989. augusztus 24., csütörtök
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Tüntetés a csehszlovák nagykövetség előtt - 3. folyt.
|
- Ezt több ízben is elmondtam, próbálkoztam angolul, németül, néha oroszul is. Többnyire maximális agresszivitás volt a válasz minden szavamra, nem akarták megérteni, vagy esetleg nem is értették. Egyetlen alkalommal volt módom ezt kifejteni, amikor egy tolmácsot kaptam, többször nem. Akkor ezt szépen felírták, jegyzőkönyvbe vették, de általában úgy kezeltek, mint egy bűnözőt. - És végül hogy jöttetek ki? Elejtették a vádat ellenetek? - Magáról a jogi procedúráról nincsenek információim, azt tudom, hogy egyszer csak elengedtek. - Köszönöm, azt hiszem, érkeznek a többiek is, kívánjuk, hogy miharabb azt a két embert is itt lássuk. +++
1989. augusztus 24., csütörtök
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"FÉRFIHANG/ Jóestét kívánok. Kéremszépen itt van a kezemben a Reform legfrissebb száma, amely foglalkozik a Szabad Európa Rádió belső ügyével és avval a levéllel, amelyet a Budapesten megjelenő Reform cimü hetilapnak küldtek. Én tudom azt, hogy a Szabad Európa Rádió munkatársai nem egy korosztály-béliek, egy kor szülöttei, és teljes mértékben természetesnek tartom azt, hogy vannak a mostani politikai helyzet megítélésében nagyon komoly nézeteitérések, sőt mi több: nézetkülönbségek is, annál is inkább, mert ugy érzem, hogy a rádió munkatársai nemcsak a fizetés miatt és a hivatásuk miatt, hanem az érzéseiket is beleteszik az adásba. De azt viszont nem tartom helyénvalónak, sőt mi több, csúnya dolognak tartom, hogy a Szabad Európa Rádió igazgatója, Ribánszky ur, Ribánszky László ur által kiadott belső szabályzatot elküldenek egy országba, egy idegen országba, egy ellenséges országba, aki önökkel szemben mindig ellenséges volt, mert nem birta elviselni az önök által hangoztatott igazságot, ilyen adatokhoz hozzájuttatják."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|