|
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Magyar híradó:
Fordulópont március 15-e?
"Igen, a budapesti és a vidéki megemlékezések nagyon impozánsak
voltak. De örömünkben talán nem szabad elfeledni, hogy a
Trabantsorszám-centrikus Kádár évek tespedtsége, tárgyközpontúsága,
az elsősorban a szerzésre irányított ösztönök nem adják át oly
egykönnyen helyüket a nemzet kategóriájában gondolkodásnak.
100 ezren voltak Budapest utcáin március 15-én, több mint 100 ezren
Burgenlandban és Bécsben tavaly november 7-ikén vásárolni.
Fordulópont volt-e tehát március 15-e? Mintha döntetlenre állna a
játék, x-re. Várni kell még egy kicsit, talán október 23-án majd
eldől, hogy a nagy x-ből, az ismeretlenből milyen képlet alakul ki.
Tudni fogjuk, ha megszámoltuk, hányan ünnepelnek akkor. Persze ez
is csak egy vélemény. Remélhetőleg kisebbségi, és március idusa
valóban a fordulat napja volt."
|
|
|
|
|
|
|
- A román-magyar viszony - 1. folyt.
|
A magyar hatóságok jelentős nyomás alatt vannak tehát, hogy tegyenek valamit, amire azzal ragálnak, hogy a nemzetközi segítségért fordulnak a világhoz ügyük támogatására. E szempontból sikeresek, mivel Ceausescu politikája a Nyugatot is megbotránkoztatja. A magyar kormány kétségtelenül felveti majd a kérdést amikor Bush elnök holnap Budapestre érkezik, és minden bizonnyal részvétre fog találni. Az igazság azonban az, hogy sem a Nyugat, sem maga az Egyesült Államok nem tud elég nyomást gyakorolni Bukarestre, különösen most, hogy Románia már visszafizette külföldi adósságait. Ceausescunak éppen ez volt a célja, amikor annyire megszállottan szorgalmazta a visszafizetést, hogy azután zavartalanul folytathassa politikáját. Az is kétségtelen, hogy Bukarest részéről csak fokozza az ellenséges érzelmeket, sőt talán a gyűlöletet, hogy jelenleg Magyarország az, amely a Nyugaton ugyanolyan népszerűségnek örvend, mint amiben Romániának volt része a korai hetvenes években. Magyarországon eközben a nagyfokú tehetetlenségi érzés forrása az, hogy a románok semmire nem reagálnak. Ha tehát mindezt latba vetjük, látható hogyan romolhat tovább a viszony, talán eddig nem sejtett módon. +++
1989. július 10., hétfő
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"FÉRFIHANG/ Jóestét kívánok. Kéremszépen itt van a kezemben a Reform legfrissebb száma, amely foglalkozik a Szabad Európa Rádió belső ügyével és avval a levéllel, amelyet a Budapesten megjelenő Reform cimü hetilapnak küldtek. Én tudom azt, hogy a Szabad Európa Rádió munkatársai nem egy korosztály-béliek, egy kor szülöttei, és teljes mértékben természetesnek tartom azt, hogy vannak a mostani politikai helyzet megítélésében nagyon komoly nézeteitérések, sőt mi több: nézetkülönbségek is, annál is inkább, mert ugy érzem, hogy a rádió munkatársai nemcsak a fizetés miatt és a hivatásuk miatt, hanem az érzéseiket is beleteszik az adásba. De azt viszont nem tartom helyénvalónak, sőt mi több, csúnya dolognak tartom, hogy a Szabad Európa Rádió igazgatója, Ribánszky ur, Ribánszky László ur által kiadott belső szabályzatot elküldenek egy országba, egy idegen országba, egy ellenséges országba, aki önökkel szemben mindig ellenséges volt, mert nem birta elviselni az önök által hangoztatott igazságot, ilyen adatokhoz hozzájuttatják."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|