 |
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Magyar híradó:
Fordulópont március 15-e?
"Igen, a budapesti és a vidéki megemlékezések nagyon impozánsak
voltak. De örömünkben talán nem szabad elfeledni, hogy a
Trabantsorszám-centrikus Kádár évek tespedtsége, tárgyközpontúsága,
az elsősorban a szerzésre irányított ösztönök nem adják át oly
egykönnyen helyüket a nemzet kategóriájában gondolkodásnak.
100 ezren voltak Budapest utcáin március 15-én, több mint 100 ezren
Burgenlandban és Bécsben tavaly november 7-ikén vásárolni.
Fordulópont volt-e tehát március 15-e? Mintha döntetlenre állna a
játék, x-re. Várni kell még egy kicsit, talán október 23-án majd
eldől, hogy a nagy x-ből, az ismeretlenből milyen képlet alakul ki.
Tudni fogjuk, ha megszámoltuk, hányan ünnepelnek akkor. Persze ez
is csak egy vélemény. Remélhetőleg kisebbségi, és március idusa
valóban a fordulat napja volt."
|
|
|
|
|
|
 |
- A legfiatalabb 1956-os kivégzett - 5. folyt.
|
Március 21-ikén délelőtt 9 óra 35-kor állt be a halál. Ezt most
már az újságból is tudom, mert idáig nem tudtam.
- Hány éves volt akkor Mansfeld Péter?
- A testvérem március 10-ikén volt 18 éves, hát 11 napot, 10 és
egynegyed napot engedélyeztek neki. Egy idő múlva kaptunk
értesítést, hogy elmehetünk a ruháiért. Szóval mi nem akartuk
elhinni ezt az egészet. Mert a testvérem azt mondta édesanyámnak,
hogy anyukám, küldjél be nekem egy csomagot 3 kiló kolbásszal,
szalonnával, tisztálkodó szerekkel, mert azt mondták, hogy engem
innen nagyon messze visznek el, nagyon hosszú időre. Hát ezt a
csomagot ő soha nem kapta meg. Gondolom, valakik jól
beuzsonnázhattak ebből. Hogy kik, azt csak sejtem. Pontosan nem
tudom.
Elmentünk a ruháiért. A ruhái közül a karóráját nem kaptuk
vissza, de hát nem is ez a lényeg, hanem az, hogy egy idő múlva
megkaptuk a halotti bizonyítványt is. Akkor elmentünk a 301-es
parcellához. Most már az egész ország tudja, hogy ez milyen
parcella. Meg akartuk nézni a sírhelyet, hogy hol van. Hát ott nem
láttunk semmit, csak lovasrendőröket. Én kisgyerek voltam. Féltünk
mind a ketten anyuval, úgyhogy eljöttünk haza és azóta sem mertünk
oda elmenni és értelme nem is lett volna, mert ott semmit nem
lehetett látni, olyan sima volt minden. Lovakkal letaposták ott a
sírokat, meg minden. Úgyhogy mi nem mertünk odamenni.
Úgy döntöttünk, hogy halottak napján mindig meggyújtunk egy
gyertyát neki és azoknak, akik így végezték be a sorsukat.
- És nem is próbált üzenni önöknek? (folyt.)
1989. június 11., vasárnap
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"FÉRFIHANG/ Jóestét kívánok. Kéremszépen itt van a kezemben a Reform legfrissebb száma, amely foglalkozik a Szabad Európa Rádió belső ügyével és avval a levéllel, amelyet a Budapesten megjelenő Reform cimü hetilapnak küldtek. Én tudom azt, hogy a Szabad Európa Rádió munkatársai nem egy korosztály-béliek, egy kor szülöttei, és teljes mértékben természetesnek tartom azt, hogy vannak a mostani politikai helyzet megítélésében nagyon komoly nézeteitérések, sőt mi több: nézetkülönbségek is, annál is inkább, mert ugy érzem, hogy a rádió munkatársai nemcsak a fizetés miatt és a hivatásuk miatt, hanem az érzéseiket is beleteszik az adásba. De azt viszont nem tartom helyénvalónak, sőt mi több, csúnya dolognak tartom, hogy a Szabad Európa Rádió igazgatója, Ribánszky ur, Ribánszky László ur által kiadott belső szabályzatot elküldenek egy országba, egy idegen országba, egy ellenséges országba, aki önökkel szemben mindig ellenséges volt, mert nem birta elviselni az önök által hangoztatott igazságot, ilyen adatokhoz hozzájuttatják."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|